9. pulzArt: könnyedség és mélység a színházi előadásokon

A félretájékoztatás és naivitás árnyékában igazán komikus helyzetek születnek – a bukaresti Incipient formabontó színházi platform PARTY című előadása könnyed, szórakoztató stílusával lopta be magát a közönség szívébe, miközben meglehetősen komoly társadalmi kérdéseket feszegetett. Hogyan történhet meg például az, hogy a demokratikus világ legkiegyensúlyozottabb, tökéletesre fejlesztett választási modelljével is annyira félrecsúszik az eredeti jó szándék, hogy végül mindig a kisebbik rosszat kell választanunk?

Mi történik a napraforgóval, ha sokáig nem süt nap? A Tamási Áron Színház társulatának Napraforgó című darabja szervesen kapcsolódott a 9. pulzArt programjához – nemcsak a sárga díszlet miatt. Egymásba fonódott, de mégis párhuzamos mikrovilágok, diszfunkcionális felnőtti kapcsolatrendszerek gyermeki szemmel, a valódi figyelem és empátia hiánya, illetve ennek közvetlenül lecsapódó traumatizáló hatása – súlyos témák, a közönség mégis könnyesre nevette magát a sziporkázó humorral, helyzetkomikummal teleszórt előadáson. A Radu Afrim rendező és a sepsiszentgyörgyi társulat színészei közti kiváló kémiának köszönhetően ezúttal is remek darabot láthatott a 9. pulzArt közönsége.

Oproiu Nicolette csendsötét című, Kiss Tibor Noé Beláthatatlan táj című kötete alapján készült egyéni előadása az emberi sorsok mikrobugyraiba vezetett egy különleges helyszínen, a Tamási Áron Színház Pálffy-termében. Mintha a személyes tapasztalatok tudatfolyamának titkos szobáját fedezte volna fel a pulzArt közönsége a kísérletező, szabadverselést, táncot, performanszt, éneket magába foglaló előadáson. Az ezt követő közönségtalálkozón az előadóművésszel és az íróval György Evelin irodalmár többek között a belső vívódásokról, az írás felszabadító erejéről, a regény és a monodráma közötti kapcsolódási pontokról, a didaxisról, az irodalom érzékenyítő szerepéről beszélgetett.