Az író, a játszó, az építő, a tervező, az előadó, a rajzoló ember számára nyolc műhelymunka biztosított tanulási, önképzési lehetőséget a 6. pulzArt ideje alatt. Ezek a workshopok lenyomatokat hagytak szerte a városban és a résztvevőkben, akár szakmai, akár személyiségbeli vagy esztétikai fejlődéshez hozzájárulva. A fesztivál nyitórendezvényei előtt már javában zajlott a fesztivál építészeti műhelymunka, melynek eredményeképp 25 darab fakockából a főtéren különféle, igényekre szabott kültéri „bútorzatot” lehetett összerakni a rendezvény ideje alatt. A szabadon látogatható, kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító origami workshop a rendezvénysorozat 4 napján zajlott az 56-os emlékparkban, ahol a papír emlékezetében hagytunk lenyomatokat.

Fény és hang futó imprintjei

A brit Leafcutter John (John Burton) a saját fejlesztésű fényvezérlésű zenei felület megalkotásának technikai dimenzióiba vezette az innovációs műhely résztvevőit, akikkel házi készítésű miniatűr fényszintetizátorokon dolgoztak a Collaborative Nodal Synthesizer elnevezésű workshopon.

A fény és hang közös lenyomatai a kortárs „boszorkánykonyhák” egy újabb állomásán, Bordos László Zsolt műfajteremtő vizuális  művész műhelyében voltak tetten érhetők. A projection mapping, vagyis az épületvetítés műfaját sehol sem tanítják, éppen ezért a résztvevők az alapoktól indulva sajátíthatták el a különböző szoftverek segítségével létrehozott animációs megoldásokat. A közös munka eredményét és lenyomatát a Tamási Áron Színház megelevenedő homlokzatán láthattuk a fesztivál utolsó estéjén.

Rajz és költészet maradandó nyomai

Míg az előző műhelymunkák nagyszerű megvalósításai a fény és hang futó (de nem megismételhetetlen) nyomát hagyták a fesztivál szövetében, a Svájcban élő Nyolczas Kriszta hennaművész irányításával zajló workshopra látogatók még hetekig őrizni fogják karjukon a különleges rajzolatokat. A négy napig zajló tanulási folyamat zárónapján ugyanis a résztvevők „élesben” is kipróbálhatták az elsajátított festési technikákat.

A kreatív írásműhely foglalkozásain André Ferenc és Horváth Benji költők, slammerek irányításával olyan írásgyakorlatokkal kísérleteztek a résztvevők, amelyek margóján lehetőség nyílt megvitatni a gyakran tapogatózó kreatív írásfolyamat állomásait vagy a forma kiválasztásának buktatóit. A szerzők maradandó nyomot kívánnak hagyni a foglalkozások fő helyszínén, a közösen megírt szövegmontázs reményeik szerint a sepsiszentgyörgyi Szimpla belső termének falán lesz majd olvasható.  

Tapasztalati impressziók – előadóművészeti workshop és bevezetés a Blind Summit bábművészetébe

Vincze Tímea – Cinci, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház bábművésze mesélt a két műhelymunkán megélt tapasztalatairól. A Blind Summit Theatre csapata által vezetett workshopon kicsit belepillanthattunk abba is, hogy miként állítják össze előadásaikat, a The Table (Az asztal) című produkciójuk ugyanis, amelyet kétszer mutattak be a sepsiszentgyörgyi közönségnek, minden nézőt levett a lábáról. Az előadásokra való készülődésük során sokat improvizálnak, és ezekből megtartják, ami a legjobban működik, mindazt, ami előre viszi a produkciót. A meglévő vázra pedig úgy építik fel az előadást a jelen időben, hogy közben folyamatosan figyelnek közönségükre. Kérdeznek a nézőktől, viccelődnek, flörtölnek velük, és a visszajelzésekből tudják, hogy milyen stílusban és irányba szőjék tovább a jelenetek fonalát. Mindezt olyan könnyedséggel teszik, hogy a néző csak a tökéletes egymásra hangolódást észleli. Az előadások közben egy-egy nézőt is bevontak a játékba, erről így mesélt Cinci: nagyon jó volt megtapasztalni, hogy milyen harmóniában dolgoztak együtt a Blind Summit Theatre bábszínészei. Nekem pusztán az volt a dolgom, hogy figyeljek, csak rájuk kellett hangolódjak abban a pillanatban, a cselekvés jelen idejében, és minden magától működött – mondta.

Éppen ez a jelenidejűség, a figyelem és az egymásra hangolódás, ami számára a legfontosabb a színpadi jelenlétben, amely szerinte elválaszthatatlan a hétköznapi viselkedésétől. „A színpadon megtapasztalt figyelmet alkalmazom a hétköznapi megnyilvánulásaimban is” – magyarázza Cinci.

A Horváth Hunor által vezetett előadóművészeti workshopon a különféle gyakorlatokkal a színpadi jelenlét igazságát keresték, a saját eszközeiket a jelenidejűségre. A résztvevők monológokat vittek, és azokkal dolgoztak. Cinci nagyon személyesnek élte meg a műhelymunkát, külön kiemelte azt a figyelmet, amit Horváth Hunor minden egyes résztvevőnek szentelt. Segítséget kapott abban, hogy minél inkább jelen idejű személy lehessen a színpadon. „A bábszínházban saját gondolataimmal dolgozom, azt közvetítem, aki én vagyok” – éppen ezért ahhoz, hogy valódi élményt nyújthasson a nézőknek, a színház személyes munka és belső fejlődés eredménye is egyben. „A workshop visszaigazolta számomra, hogy jó úton indultam el, így kellene hogy működjön a színházi munka – ahogy ezen a műhelyen megtapasztaltam – mindenki így figyeljen egymásra és önmagára.

Farcádi-Plájás Betty

InstaPulz