A nyitottság jegyében zajlott a hetedik pulzArt

Bizonyos értelemben kiemelkedik a pulzArt-történelemből a szeptember 19–22. között Sepsiszentgyörgyön megrendezett pulzArt kortárs művészeti fesztivál hetedik kiadása, ugyanis visszatekintve a programokra s ezekhez a tapasztalás, az átélés fűszerét hozzáadva nyugodt lélekkel jelenthető ki, hogy a fesztivál ez évben Székelyföld legnyitottabb rendezvényének pulpitusára emelkedett. A pulzArtnak már a 2013-as kezdetektől alapvető célja volt, hogy betöltsön egy kulturális rést a régióban: egy rést, amely a nemzetközi kortárs művészeteket, ezeknek ötvözeteit, újszerű, folyamatosan kifelé nyitó gondolkodás- és kifejezésmódjait, trendjeit hivatott bemutatni. Erre idén az éves tematika is ráerősített, a Diákok évében ugyanis nem csupán a fiatalokat érdeklő, őket a művészet világában való kibontakozásra, megnyilvánulásra sarkalló produkciók, előadások bemutatása volt elsődleges szervezőelv, hanem az is, hogy az ő generációjuk megértéséhez, az őket övező és foglalkoztató társadalmi és egyéb kérdések árnyalásához valamilyen módon hozzájáruljon a fesztivál, hidat verjen e különleges nemzedék és az idősebb generációk közé.

A nyitókoncertet adó Ishmael Ensemble már egyből egy ilyen, a nyitottságot nagymértékben feltételező fellépő volt. Biztató jel, hogy a kortárs dzsesszt egyéb műfajokkal és elektronikával ötvöző bristoli zenekar – amely ráadásul a zeneipar fősodrását is kerüli – lazán besétálhatott a pulzArtra, hiszen a sepsiszentgyörgyiek örömmel fogadták az egyéni szemléletmódot, amelyet képvisel, majd ovációval búcsúztatták azt. A másik bristoli fellépéssel is hasonló volt a helyzet. A Pickled Image társulat Coulrophobia: két bohóc egy kartonvilágban rekedve című előadása burleszkkel, sötét humorral, pantomimmel átszőtt lendületes előadása egyenesen a bohóclét közepébe vetett, mondhatni beletrafált néhány kényes, de lényeges kérdésbe, s eközben gátlástalanul vonta be közönségét a fergeteges bohóc-bábjátékba – ezt azonban senki nem bánta, a nézők rendkívül együttműködőek voltak és féktelen hahotával kísértek minden kihívást, amelyet a Pickled Image művészei az interaktivitás jegyében elébük állítottak. Ugyanitt érdemes a zárókoncert főszereplőjét kiemelni: a grúziai születésű, Svájcban nevelkedett Alexandre Kordzaia (művésznevén Kordz) saját maga szerezte kortárs komolyzenei darabokat adott elő a Sepsi Kamarazenekar vonósaival, amelyekbe beépítette előre felvett elektronikus kompozícióit is. Tekintve, hogy a kortárs komolyzenétől nem idegen disszonancia gyakorta még a műértő közönséget is igénybe veszi, illetve hogy Kordz zenéje sem formailag, sem tartalmilag nem könnyű, a koncertre begyűlt közönség eltérő hangzásokra való felkészültségét jelezték az együtthangzó tapsviharok és elismerő kurjantások. A nem szokványos művészi megnyilvánulásoknak ezek voltak a legszembeötlőbb példái, de találkozhattunk a fesztivál alatt szubtilisebb formanyelvekkel is, amelyek a durva tartalmat esztétikailag nagyon is finom köntösbe burkolták. Ilyen volt például Kovács Kinga csíkszeredai származású képzőművész installációs tárlata, amely az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) szervezésében valósult meg a sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.

A Schwechtje Mihály rendezte Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) című film, a Kolozsvári Állami Magyar Színház kizárólag kamaszkorúakat szerepeltető Concord Floral című előadása és a bukaresti Replika központ Limite (Korlátok) című egyéni produkciója mind-mind azzal a szándékkal kerültek be a pulzArt programkínálatába, hogy közös dimenzióba hozzanak fiatalt és felnőttet, szülőt és gyermeket. Ezek olyan témákat boncolgatnak közelebbről-messzebbről, amelyek léteznek, de néhány kirívóbb esetet leszámítva nem igazán foglalkozunk velük. Ilyen a bullying (azaz megfélemlítés), a revenge porn (internetre bosszúból feltöltött, az alanyt szexuális szemszögből, hozzájárulása nélkül prezentáló képanyag), az oktatási rendszer fonákságainak kérdésköre, vagy a digitális bennszülötteknek nevezett generáció bűntudattal, szexualitással, a meggondolatlan gesztusok visszavonhatatlan következményeivel és magánnyal való megbirkózása.

A PulzParty-k, valamint a workshopok elsősorban a fiatalabb réteget célozták, öröm volt látni mindazonáltal, hogy ezekbe is szép számmal kapcsolódtak be a célcsoporton kvázi kívül eső érdeklődők. A pulzArt már az egészen kiskorúak számára is minőségi programokat hozott. A pécsi MárkusZínház hat éves kortól ajánlott A repülés története című nonverbális bábelőadása – barátságos témájának és eszköztárának köszönhetően – azonban egyaránt élvezhető volt gyerekek és az őket kísérő felnőttek számára, sőt az előadás közben hallhattunk kisbabakacajt és kamaszos röhécselést is.

Mindennek fényében elmondhatjuk hát, hogy a pulzArt olyan fesztivál, ahol lehet merész kérdéseket feltenni, amely az egyes műfajok közötti határokat feszegeti és a kortárs kultúrán keresztül aktuális társadalmi kérdések megvitatására teremt fórumot, bevonva ebbe minél több korosztályt és létjogosultságot adva az őszinte, előítéletektől mentes kíváncsiságnak.

***

A hetedik pulzArt fesztiválon 30 esemény és 5 workshop zajlott szeptember 19–22. között, 15 különböző helyszínen, amelyekre összesen közel 1400 jegy kelt el. A programokról szóló beszámolókat a www.pulzart.ro oldalon lehet olvasni.

Főszervezők: Kónya Ádám Művelődési Ház, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala
Társszervezők: Bod Péter Megyei Könyvtár, MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Tone Troopers Audio-Vizuális Egyesület, Cimborák Bábszínház
Partnerek: Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK), Kovászna Megye Tanácsa, Háromszék Táncegyüttes, Tamási Áron Színház, Andrei Mureșanu Színház, M Studio Mozgásszínház, Kónya et Kónya Ponopol, Tein Teaház, Szimpla Sepsiszentgyörgy, Filmtett Distributions, Cinema Arta
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap (NKA), Park Hotel, Bertis