Eltűnt filmtekercsek nyomában – Janek Turkowski: Margarete

Talán vagyunk néhányan, akik eltűnődünk egy-egy bolhapiacról beszerzett darab „előző életéről”, korábbi gazdájáról, eddig megtett útjáról. Janek Turkowski 64 darab 8 mm-es filmtekercsre bukkant egy, a lengyel határhoz közeli észak-német bolhapiacon. Rendezett, gondosan papírba csomagolt – karácsonyfadíszként elraktározott – magánéletet ábrázoló felvételek birtokába jutott, mindegyike ugyanannak a nőnek címezve. Az 5. pulzArton bemutatott Margarete című előadás során az alkotó vetítéssel egybekötött meséléssel végigvezet bennünket a filmtekercsek ürügyén indított „nyomozás” állomásain, mely gyakran túlmutat a képkockákon, az intim pillanatokat, emlékeket hordozó maradandó anyagok utóéletére is reflektálva, miután azok kikerültek saját kontextusaikból.

Az első megnézett celluloidtekercs eredetijét mi is láthatjuk: egy nő és egy férfi kutyát sétáltat ez erdőben. Május elsejei felvonulások, tájképek, baráti látogatások alkalmából készült felvételek, feltehetőleg a 20-as és 70-es évek között megörökített pillanatok. Hét kis sorozat különböző szervezett kirándulásokról szól, mindegyik ugyanolyan sorrendben zajlik. A mozgóképeken mindig ugyanaz a nő látható, de vajon ki lehet ez a nő? Ki az, aki filmez (akit soha nem látunk), és miért? Kíváncsiságtól vezérelve, az alkotó összefüggéseket próbál keresni a filmeken megjelenő szereplők között. Kis titkokat vél fölfedezni egy-egy rejtett pillantásban, egy-egy gesztusban, miközben nagyon jól tudja, hogy történetei csupán egy aktív képzelőerő szüleményei is lehetnek, minden valóságalap nélkül.

Csak jóval később vesz észre egy olyan részletet, ami miatt teljesen újra kell értékelnie a korábban alkotott képet – fiktív forgatókönyvben ez a film végi drámai csavar lenne, Janek Turkowski története azonban csak most kezd igazán magába szippantani, hiszen a valóságban bizonyítékokat kell keresnie a mindent fölforgató feltételezés megalapozásához. Ez azonban csak tovább fokozza a nyomozás izgalmait, melyek végül a legbiztosabb forráshoz vezetnek el.

Az archív felvételeket előbb kíváncsisággal kevert közönnyel nézzük, hiszen nem ismerjük a képkockákon látható embereket, idegenek magánéletébe nyílt kulcslyukon át voyeurködhetünk mindennemű érzelmi kötődés nélkül, mely azonban adott ponton átfordul feszült figyelemmé, a feltárt rejtély magával ragad, a nyomozás aktív részeseivé válunk.

E különös időutazást, mellyel az alkotó már 7. éve járja a világot, az 5. pulzArton még át lehet élni a következő napokban.

Farcádi-Plájás Betty