inTimE2: Mono-, bi- és tricikli

Impresszió

06/09/2013

Férfi test. Ne vesztegesd az időt lefesteni tekinteteddel. Ott van kínlódásunk a színpadon. Megelevenedik, felkel, majd újra elesik. Női testek. A férfi szemek felcsillannak, a gondolatok elillannak. Érzések maradnak. Női combok megvillannak, férfi képzeletek egybeolvadnak.

Minden mi saját, minden mi intim eltáncolják biciklin, s triciklin. Kettes és hármas etűdök féltékenységre, barátságra, szerelemre és persze az ösztönre. Az ösztön, mint mozgatórugó végig átjárja az előadás szellemiségét. S ha már szellem, akkor érzi minden érzékszervem. InTime. Bele az időbe. A jelenbe. Csak a most van, szíved dobban, s lélegzeted már nem lobban csak úgy szaggatottan. Mit látsz e táncdialógusokban? E táncmonológokban, s testük organizmusában? Talán magadat? Vagy a melletted ülőt? S érzed, hogy nehezen járja át a levegő a tüdőt? Hogy mi az a tricikli? Két férfi, egy nő. Látod, ahogy egyik a másikból kinő. Egyszerre lélegeznek és mégis más- más bőrben. Az esztétikum nagy úr. A szemünkkel kiszúr. De az odabentit nem téveszti meg.

Pörög a lét a színpadon. De hová lyukad ki? Nem kell kilyukadnia sehová. Hisz ez a jelen. S tudjuk mind, hogy az élet nem mindig selyem. Knock, knock, knocking on heavens door. S nálad Kopp kopp-e? Ne mondd ki. Ők ők. Te te vagy. De azért kopp-kopp. Ki az?

Kiss Tamás