Játék jutalom nélkül

A hatalom, az irányítási vágy valahol ösztönből jön. Valahonnan mélyről, állati mélységből. Az, hogy az egyik ember rendelkezik a másik felett, nem ismeretlen számunkra. Mégis, akárhányszor szembesülünk vele, valahogy újra és újra gyomorszájon vág. Ez történt szerda este hét órától az M Studio által bemutatott Kampf című táncszínházi előadásban. A pulzArt második kiadását indító színházi előadásában Fehér Ferenc rendező-koreográfus (akit a későbbiekben még láthatunk a pulzArt színpadán táncosként is) szemszögéből ismertük meg a birtoklási vágy, az egyén-tömeg és tömeg-egyén közötti mindennapi játszmákat. Az együtt mozgás szépsége gyönyörködtető. Érezhető a táncosok izzadságszagú munkája, sőt látható is, ahogyan az ingek rátapadnak a felsőtestekre a verejték miatt. Orbán Levente kézmozdulatai irányítják a tömeget, akár egy karmester a zenekart. Ő készteti morajlásra és ő utasítja csendre őket. A tömeg lesi minden mozdulatát. Nem tehetnek mást. Egy idő után már nem is ő irányít, hanem az irányítási vágy veszi át a vezénylést. Az arcát sokáig nem látjuk, csak a hátát, ahogyan görcsbe rándul, amikor játszik az emberekkel. Fehér Ferenc rendezői stílusa meghatározza az előadást, míg a zeneszerző Kovácsovics Dávid elementáris muzsikái vezetik a fülünket. Néhol nem is értjük ezt a kampfot, ezt a harcot, érezzük, hogy nem az értelmünkre, hanem valami másra hat. Az előadás ideje alatt egy szó nem hangzik el. Megszokjuk ezt a táncszínházi nyelvezetet. És egyszer csak valami kizökkent. Eszter! Te mit csinálsz most? Én most épp egy kukac vagyok. Megy tovább az előadás, mintha mi sem történt volna, mi mégis érezzük, hogy ettől pillanattól fogva valami átértelmeződött. A végén a tömeg kezd hatni az egyénre. A gyengék kiesnek, de a játék megy tovább. Nincs megállás. Játszani kell, mert nem tehetünk mást.

Kiss Tamás