Hogyan készítsünk nyakkendőt három mozdulatból, hogy lesz kutyából… ha szalonna épp nem is, de macska, macskából róka, és miként varázsolunk hegyeket és völgyeket egy sima papírlap emlékezetébe – mindezekre választ kaphattunk az origami-műhely első napján. A papírhajtogatás művészetének titkaiba, a mozdulatokban rejlő történetekbe OzOz – Ossama Mohamed Helmy Farag – vezette be kicsikből és nagyokból álló kíváncsi tanítványait az ‘56-os emlékparkban. Az Egyiptomban élő OzOz papírhajtogatás közben mesélt annak történetéről, megannyi felhasználási módjáról és spirituális dimenziójáról. A papírkészítés felfedezését követően született meg Kínában a hajtogatás technikája, amely japán buddhista szerzetesek révén terjedt el Japánban a hatodik században. Egymásnak tanították a papírhajtogatást, míg végül Josizava Akira emelte művészi szintre a huszadik században, őt tartják az origami atyjának – mesélte OzOz. Mint magyarázta, nemcsak a gyerekkori papírrepülők és papírcsónakok készülnek ezzel a technikával, hanem például az autók légzsákjainál is alkalmazzák a módszert. De az origami jelen van a ruhatervezésnél és belsőépítészeti, térhasználati megoldásokban is, ugyanakkor meditációs eszköz is.

“Sztorigamizás” közben pedig teljes történeteket mesélhetünk el, cipődoboznyi színházat, teljes bábszínházat szerelhetünk fel a megelevenedő papírfigurákkal. Ha a négyzet alakú papírlapból háromszöget hajtunk, kinyitva azt, a mély hajtást folyónak nevezzük, ennek ellentétes oldalán pedig hegy magasodik. Magyar szóhasználatban a folyó megfelelője a völgy, a hajtást pedig völgyhajtásnak nevezzük – derült ki az egyik résztvevő hozzászólásából. A háromszöget pedig szalvéta-alakzatnak hívjuk nálunk: így utaztunk haza Japánból Egyiptomon keresztül, behajtás és kihajtás peremén. „Két hajtás között gondolkozom” – jegyzi meg OzOz, majd hozzáteszi: minden egyes hajtásnak emlékezete van. Ha őt most kihajtogatnánk, teljes életének tapasztalatai, válsághelyzetei, örömei, mind kibontakoznának. És gyakran van úgy, hogy egy-egy hajtást csak később használunk fel. Amikor nem a jelen pillanatnak hajtogatunk, hanem egy későbbinek. Erre használjuk fel a papír emlékezetét is. Minden hajtással (leendő) emlékeket építünk. A lépéseket pedig ismétléssel vagy tanítással lehet legkönnyebben megjegyezni.

A történetmesélés vagy az elgondolkodtató rövid elmélkedések közben a gyerekek örömmel és rendkívüli megfigyelőkészséggel hajtogatták kedvenc állataikat, melyek végül kezeik alatt elevenedtek meg. A mindenki számára nyitott műhelymunka tevékenységein még szombaton és vasárnap is részt lehet venni, pénteken pedig Ozoznak A forradalom madarai elnevezésű interaktív origami installációjára kerül sor a Tamási Áron Színház előcsarnokában és nagytermében.

Farcádi-Plájás Betty