Mi történne, ha?

Mi történne, ha a színésznek elvennék az egyik legfontosabb kifejezőeszközét, azt, amire alapozva meghatározhatja a szerepet, amire felépítheti az alakítás finomságait, a kifejezés cizelláltságait? A válasz a társasjátékok irányába sodor: akár az Activity esetében, itt is a mozgásnak kell kifejeznie a történéseket. A Jel Színház Woyzeckje, Nagy József rendezésében egyike azon értelmezéseknek, amelyet a szakma magasra értékel, sikere lényegében a kontinentális mértéket átlépve is mérhető. Igaz az is, hogy Georg Büchner Woyzeckjének története egyike azon drámáknak, amelyet számtalan módon dolgoztak fel és át. Nagy József a szöveget alig pár mondatra redukálja, a laikus szemlélő, pedig úgy érzi, hogy a megmaradt szöveg is csupán hangeffektus módjára működik.

A szerelemféltés dimenzióit ragozó történetet aligha lehet előzetes ismeretek nélkül megközelíteni – bár a nézők zöme valószínűleg tudja, hogy a Woyzeck a szabólegény, féltékenységből megöli feleségét Marie-t.

A Jel Színház előadásában jelentős hangsúly kerül a szereplők megjelenésére, hiszen kettőt leszámítva, mindegyik színész fejét szürke agyag borítja. Értelmezés kérdése lehet a színválasztás, bár érzetre nem a szürkeség jelenti a szereplők hétköznapiságát, hanem az agyag képlékenysége, formázhatósága – bárki lehetne bárki más, az eredmény pont ugyanolyan jelentéktelen.

Jelzés értékűnek tűnik az is, hogy a Marie-val kokettáló, jelmeze alapján ugyanannyira hétköznapi férfi arcát sem borítja semmi. A nézőben felmerül a kérdés – mitől különleges az a két szereplő?

A mozgás, mint jelrendszer követése a tapasztalatlan néző számára mindenképp kihívást jelent – a szereplők közti viszonyok, különösen azok számára, akik nem ismerik Büchner szövegét igencsak nehéz feladattá válik.

A dráma egyik kulcsfontosságú pillanatát, a gyilkosság előjátékát, azaz Marie és Woyzeck sétáját tetten érni kihívás – a gyilkosság mozzanata, pedig szintén nehezen azonosítható: a néző úgy érzi, hogy Marie-t nem a férje, hanem az agyagarcú, avagy arcnélküli közösség öli meg.

Vizualitásában erős produkció Woyzek, amely attól is érdekes, hogy a mozgásvilágában a koreografáltságot alig lehet érezni. a szöveg teljes hiánya ellenére, mintha ez a produkció a hagyományos színházhoz állna a legközelebb.

Kiss Bence