MIRCEA CĂRTĂRESCU
A blog olvasóit ezúttal arra kérjük, hogy nézzék el ezt kis huncutságot. Kár volna a leütéseket Cărtărescu életrajzára ellőni, amikor itt van ez a szöveg is.
„Mert gömbölyű a mellük, és a hidegben a blúzon kidudorodik a mellbimbójuk, mert nagy és telt a fenekük, mert kerek arcuk olyan, mint a gyermekeké, mert telt az ajkuk, ápolt a foguk és a szájuk, és mert nem undorodunk tőlük. Mert nem bűzlenek az izzadságtól vagy a rossz dohánytól és nem izzad a felső ajkuk. Mert rámosolyognak minden kisgyerekre, aki elhalad mellettük. Mert egyenesen mennek az utcán, felemelt fejjel, kihúzott derékkal, és nem reagálnak, amikor mániákusan megbámulják őket. Mert különös bátorsággal fogadják a kecses anatómiájukkal járó kötelezettségeket. Mert nem perverzitásból merészek és kezdeményezőek az ágyban, hanem hogy kimutassák a szeretetüket. Mert elvégzik otthon az összes apró és idegesítő munkát, anélkül hogy kérkednének vele, vagy elismerést várnának érte. Mert nem nézegetnek pornómagazinokat és portálokat. Mert mindenféle kösönytűket viselnek, amelyekkel rafinált szabályok szerint kiegészítik öltözéküket. Mert az ihletett festők figyelmével sminkelik arcukat és rajzolják körül szemüket. Mert lenyűgözi őket Giacometti karcsúsága. Mert kislányból lesznek. Mert lakkozzák a lábkörmüket. Mert sakkoznak, whisteznek vagy pingpongoznak análkül, hogy érdekelné őket, ki lesz a győztes. Mert elegánsan vezetnek cukorkafényű autókat, és elvárják, hogy megcsodáljuk őket, amikor megállnak a zebra előtt, hogy átsétáljunk előttük. Mert a problémamegoldó képességük kihoz a sodrunkból. Mert a gondolkodásmódjuk kihoz a sodrunkból. Mert pont akkor mondják, amúgy vigasztalásképpen, hogy „szeretlek”, amikor már nem igazán szeretnek. Mert nem maszturbálnak. Mert olykor-olykor szenvednek kissé: reumától, székrekedéstől, tyúkszemtől, és ilyenkor jövünk rá, hogy ők is emberk, emberek, mint mi. Mert írnak, hol körültekintően, összegyűjtve az apró észrevételeket és gondosan részletezve a lélektani árnyalatokat, hol durván és nyersen, nehogy a női irodalom vádja érje őket. Mert rendkívüli olvasók, nekik íródik a világirodalom prózájának és költészetének háromnegyede. Mert megőrülnek a Rolling Stones „Angie”-jéért. Mert Cohen kiüti őket. Mert állandóan értelmetlen háborút folytatnak a konyhában az élősködőkkel. Mert olyan megható, hogy még a legszigorúbb üzletasszony is virágmintás csipkés bugyit hord. Mert olyan jó érzés az erkélyen a feleségünk bugyijait teregetni, az apró, nedves, fekete, piros és fehér holmikat, amelyek egyik oldalon selyemből, a másikon durvább anyagból készülnek, és mindig elcsodálkozunk, hogy milyen kis felületet kell eltakarniuk. Mert a filmekben, de csakis a filmekben, sosem zuhanyoznak szeretkezés előtt. Mert soha nem érthetünk egyet velük másik férfi vagy másik nő szépségét illetően. Mert komolyan veszik az életet, mivel úgy tűnik, tényleg hisznek a valóságban. Mert érdekli őket, hogy ki kivel jött össze a tévésztárok közül. Mert megjegyzik a színészek és színésznők nevét, még a legjelentéktelenebbekét is. Mert, hacsak nem veszélyezteti valami hormon, az embrió mindig a nőben fejlődik ki. Mert nem gondolkoznak azon, hogyan húzódjanak közelebb a jóképű pasihoz a trolin. Mert olyan borzalmakat isznak, mint a Martini Orange, a Gin Tonic vagy a Vanilla Coke. Mert csak a reklámokban húzzák a fenekükre a kezed. Mert nem hozza lázba őket a kegyetlenség, csakis a férfiak képzeletében. Mert szőkék, barnák, vörösek, édesek, szexisek, forrók, bájosak, és mindig van orgazmusuk. Mert a nap legszebb része a reggeli kávézás, amikor egy órán át kekszet majszolunk vele, és elkezdjük a napot. Mert nők, mert nem férfiak, mert nem egyebek. Mert belőlük jövünk, és beléjünk térünk vissza, és mert a gondolatunk nehéz bolygóként mindig, mindig, mindig csak körülöttük forog.” (Miért szeretjük a nőket? – Jelenkor Kiadó, 2007)
Mircea Cărtărescu – 1956, június 1-jén született Bukarestben. A kritikák gyakran említik stilisztikai referenciaként neve mellet Caragiale, Eliade és Cioran nevét is, a posztmodern jelzővel fűszerezve. Versben, prózában és számos tanulmányban is jártas, több kötete jelent meg magyar nyelven is.
Wiki szócikk: