A pulzArt közönsége az Ernelláék Farkaséknál című lakásszínházi előadást és a filmet is láthatta, péntek este pedig az alkotókkal, a rendezővel (Hajdu Szabolcs) és szereplőivel (Török-Illyés Orsolya, Sárosdi Lilla, Szabó Domokos, Tóth Orsi, Gelányi Imre) találkozhatott. A közönségtalálkozón szó esett a produkció sikerének alakulásáról, az állami támogatás hiányáról, rendezői koncepcióról, a szöveg és jelenetek alakulásáról, színészi munkáról.

Fám Erika film- és médiakutató műfaji átjárhatóságról, dramaturgiai munkáról, rendezői habitusról kérdezett, így tudhattuk meg, hogy egy adott „rettenetes anyagi és érzelmi” (Török-Illyés Orsolya) állapotból csírázott ki a szándék, hogy előadás szülessen: „Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy kihúzzuk magunkat a mocsárból”. Éppen ezért nem akartak közéleti problémákkal foglalkozni, sokkal inkább az volt a cél, hogy mindenkit közvetlenül érintő témákat, család- és párkapcsolati kérdéséket feszegessenek. A rendező ennek a hogyanját is meghatározta: úgy kell beszélni ezekről a dolgokról, hogy közben lebomoljon a fal a nézők és a színészek között, mert csak így lehet igazat beszélni. A beszélgetésekből, a karakterek és helyzetek közös kialakításából építkeztek, egymás kritikája mentén alakult ki végül a szöveg. Az operatőri munkát Hajdu Szabolcs operatőr szakos tanítványai jegyzik, a produkció létrejöttét egyáltalán nem támogatta sem a Filmalap, sem a Filmunió.

Az igyekezetnek és elképzelésnek nemcsak művészi érvényessége, hanem statisztikailag is mérhető sikere lett végül. A magyarországi nézők várakozáson felül kapcsolódtak rá a produkcióra és kapcsolódtak be az újszerű kezdeményezésbe, hogy saját otthonukban szervezzenek vetítéseket. A mozi és az előadás végül mégis tágabb társadalmi problémakörbe került, amikor egy olyan lappangó, „halkszavú” értelmiségi réteget térképezett fel Magyarországon, akik érzékenyen reagáltak erre az újszerű filmes és színházi beszédmódra. A sikertörténet nem elhanyagolható momentuma pedig, hogy a film 2016-ban elnyerte a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál Kristály Glóbuszát és a legjobb férfi főszereplő díját.

Az alkotók meg is fogalmazták, hogy mi ebben a beszédmódban újszerű: a halkság, tudatosan kreált visszafogottság, a totál jelenidejűség, a szövegek mögötti arroganciamentesség, a vad irónia hiánya, és talán ami a legfontosabb: a szeretet igényének kimutatása, az ebből való kiindulás, ami végül tompítja az éleket és megmutatja az igazat, a valódit..

Bartha Zonga

Galéria