Színbe oltva

A kifejezést számos dolog befolyásolhatja: tapasztalat-mennyiség, kor, időpont, történelmi és biográfiai kontextus, az alkotók interakciója.

A pulzArt képzőművészeti felhozatalát a Mátyás László – Kusztos Juli alkotópáros kiállítása színesítette szombaton, mégpedig a szó legszorosabb értelmében. A két alkotót évtizedek, a nemek eltérése és ki tudja még hány szempont választja egymástól el – a Tein Teaházban megnyitott kiállításban azonban mégis egyfajta közös nevező érezhető.

Talán a színek, anyagok használata az, ami befolyásolja a külső szemlélőt, talán a tér az, ami összekapcsolja a műveket – leszámítva azt a két munkát, amelyben a kölcsönhatás konkrét ecsetvonásokká konkretizálódott.

Kusztos Juli azonban tárgyilagosabb, humán centrikusabb ábrázolásmódot választott – hosszú emberalakokat mutat eltérő iposztázisokban, míg Mátyás László technikásabban, filozofikusabban közelít témáihoz. Kusztos Juli puritánabb kifejezésmódot használ, Mátyás László pedig sokkal több színt használ, merészen.

A művek, bár teaházban kaptak helyet, főállású kiállítóteret követelnek maguknak: a gondolatok személyesek, és hosszasabb szemlélés után tetten is érhetők. Bár a képek külön is élnek, érdemes az egész tárlatot egymással együtt szemlélni: két lélek aszinkron kifejeződése tapintható itt ki és ott van az a megmagyarázhatatlan, meghatározhatatlan kapocs is.