Szívbéli alkotóbarátok – Imre Mariann és Székely Gábor kiállítása a Tein Teaházban
Egy közösséget nemcsak a közös érdeklődés, hasonló értékminták, elképzelések alapoznak meg, hanem valami kevésbé tetten érhető, (v)érzékeny, dobogó érhálózat is. A szívbéli kötődések mentén nemcsak barátságok, társaságok alakulnak, de képzőművészeti csoportok is. A gyergyószárhegyi nemzetközi alkotótábor tagjai a közös alkotás mellett a sűrű szövésű, megindító történetekben gyökerező barátságok mintáját is fontosnak tartják, ha egymásról beszélnek. Ferencz Zoltán grafikus, aki a sepsiszentgyörgyi közönségnek a Grafikai Biennáléról is ismerős lehet, és aki a Gyergyószárhegyi Művelődési és Alkotóközpont művészeti vezetőjeként tevékenykedik, úgy mutatta be Imre Mariann és Székely Gábor kiállítását, hogy közben egyáltalán nem ejtett szót a Tein Teaházban kiállított munkákról.
Felelevenített viszont egy szívbéli történetet, amely Székely Gábor Gyergyószárhegyen készülő alkotásának alakulása közben hagyott nyomot mindkettejükben. Erre meglepetésként felvételről felhangzott Ferencz Zoltán éneke, amelyet egy valamikori közös esti séta során rögzítettek észrevétlenül. Így vált hallhatóvá, majd egy megindító ölelés során láthatóvá is, hogyan alakult a szívbéli alkotóbarátság a közönség előtt álló három képzőművész között.
Mert, amint Ferencz Zoltán fogalmazott, a „szív megközelítéséből érthető a kiállítás.” Imre Mariann hímzett betonszívei falakon, beszögellésekben rejtőznek, észrevétlenül hálózzák be azokat, akik leülnek a teázó asztalaihoz. A furcsa társításban működő, szokatlan szerepben feltűnő anyagkombináció, a beton és a fonál átlényegítik a nyersanyagok szokott tulajdonságait és ezzel elindíthatnak egy ellentétekben feszülő gondolatlavinát: a kőszív érez, a beton megszelídül, a kicsi megtöri a nagyot, az elgondolhatatlan mégis megérinthető apró tűszúrások mentén.
Székely Gábor fotói ugyancsak a szív témája mentén simulnak a kiállítás szövetébe: a természeti elemek közé ékelődő, vagy hétköznapi cselekvések közben rögzített emberi alak központi és láthatóan kiemelt mozgatója a szív, amely létfontosságú szerv, ugyanakkor a dolgok érzékelésének és értékelésének alapvető eleme. Lássunk a szívünkkel mindenhol, mindenkor, és adjunk jelentést a látottakról úgy, hogy közben nem felejtjük el, mit éreztünk, miközben láttunk.
Imre Mariann és Székely Gábor munkái a lehető legjobb helyen vannak a Tein Teaházban, a szívbéli barátok legnépszerűbb találkahelyén.
Bartha Zonga