A pulzArt Session második napján már igencsak beindult az élet. A Nagy Botond által rendezett Waiting for Godot with scenes from Hamlet pontban fél hatkor kezdődött. Akik pár percel később érkeztek arra gondolva, hogy biztos csúszik öt-tíz percet az előadás, azok kénytelenek voltak a már „állapotban” levő színészek mellett beosonni a nézőtérre. Teltház, füst, erős színházi zene, gyomorba vágó hatások. Ez nem szövegszínház és mégis. Didit és Gogo, azaz Vladimir és Esztragon néz velünk szembe egy hatalmas vetítővászonról. Pontosabban nem is néznek minket, csak úgy elvannak. Godot-ra várnak. A Beckett szövege az ő szájukból hangzik el, ők még sem beszélnek. Mintha gondolataikat hallanánk. A várakozás lételemükké vált. Már nem tudják, hogy pontosan mióta várnak és miért, csak annyit, hogy Godot-ra, és Godot-nak jönnie kell. De nem jön. Hamlet viszont igen. Miközben a várakozó Didit és Gogot figyeljük, Hamlet sétál el a vászon előtt könyvvel a kezében. Két külön síkban, külön térben vannak, de amikor egyszer csak felpillantanak Estragonékra, megteremtik a kapcsolatot a két dimenzió között. Az előadás zenei világa is a várakozás érzetét kelti bennünk. Együtt várunk, várunk Godot-ra és várunk és várunk.

Kilenckor Dead Koala indítja a második nap Session-nyitó buliját. Tíz óra magasságában még kevesen vannak, hiszen mindenki a Tein teraszán kíváncsiskodik a felolvasószínház „Mucsisága” miatt. De ahogy a Tein Teátrum véget ér, nagy tömeg vonul át az Ex-Chartához. Quidbop melegíti be a hangulatot. A csúcspont mégiscsak a japán Anchorsong és a szentgyörgyi spontán vonósnégyes Grid, Magor, Bence és Zsolt. Anchorsong a kvartett élő zenéjét felhasználva alkotta meg saját hangzás világát.

A pulzArt session harmadik napján a beatboxé a főszerep.  Az erdélyi beatboxerek K-beat és BeatJocó, valamint a brit bajnok Reeps One tolja a szájdobot.

Kiss Tamás