object(WP_Query)#11041 (53) {
["query"]=>
array(7) {
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["tax_query"]=>
array(1) {
[0]=>
array(3) {
["taxonomy"]=>
string(15) "performers_year"
["field"]=>
string(4) "slug"
["terms"]=>
string(4) "2015"
}
}
["orderby"]=>
string(4) "name"
["order"]=>
string(3) "asc"
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["posts_per_page"]=>
int(-1)
["lang"]=>
string(2) "hu"
}
["query_vars"]=>
array(71) {
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["tax_query"]=>
array(1) {
[0]=>
array(3) {
["taxonomy"]=>
string(15) "performers_year"
["field"]=>
string(4) "slug"
["terms"]=>
string(4) "2015"
}
}
["orderby"]=>
string(4) "name"
["order"]=>
string(3) "ASC"
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["posts_per_page"]=>
int(-1)
["lang"]=>
string(2) "hu"
["error"]=>
string(0) ""
["m"]=>
string(0) ""
["p"]=>
int(0)
["post_parent"]=>
string(0) ""
["subpost"]=>
string(0) ""
["subpost_id"]=>
string(0) ""
["attachment"]=>
string(0) ""
["attachment_id"]=>
int(0)
["name"]=>
string(0) ""
["pagename"]=>
string(0) ""
["page_id"]=>
int(0)
["second"]=>
string(0) ""
["minute"]=>
string(0) ""
["hour"]=>
string(0) ""
["day"]=>
int(0)
["monthnum"]=>
int(0)
["year"]=>
int(0)
["w"]=>
int(0)
["category_name"]=>
string(0) ""
["tag"]=>
string(0) ""
["cat"]=>
string(0) ""
["tag_id"]=>
string(0) ""
["author"]=>
string(0) ""
["author_name"]=>
string(0) ""
["feed"]=>
string(0) ""
["tb"]=>
string(0) ""
["paged"]=>
int(0)
["meta_key"]=>
string(0) ""
["meta_value"]=>
string(0) ""
["preview"]=>
string(0) ""
["s"]=>
string(0) ""
["sentence"]=>
string(0) ""
["title"]=>
string(0) ""
["fields"]=>
string(0) ""
["menu_order"]=>
string(0) ""
["embed"]=>
string(0) ""
["category__in"]=>
array(0) {
}
["category__not_in"]=>
array(0) {
}
["category__and"]=>
array(0) {
}
["post__in"]=>
array(0) {
}
["post__not_in"]=>
array(0) {
}
["post_name__in"]=>
array(0) {
}
["tag__in"]=>
array(0) {
}
["tag__not_in"]=>
array(0) {
}
["tag__and"]=>
array(0) {
}
["tag_slug__in"]=>
array(0) {
}
["tag_slug__and"]=>
array(0) {
}
["post_parent__in"]=>
array(0) {
}
["post_parent__not_in"]=>
array(0) {
}
["author__in"]=>
array(0) {
}
["author__not_in"]=>
array(0) {
}
["search_columns"]=>
array(0) {
}
["update_post_term_cache"]=>
bool(true)
["ignore_sticky_posts"]=>
bool(false)
["suppress_filters"]=>
bool(false)
["cache_results"]=>
bool(true)
["update_menu_item_cache"]=>
bool(false)
["lazy_load_term_meta"]=>
bool(true)
["update_post_meta_cache"]=>
bool(true)
["nopaging"]=>
bool(true)
["comments_per_page"]=>
string(2) "50"
["no_found_rows"]=>
bool(false)
["taxonomy"]=>
string(15) "performers_year"
["term"]=>
string(4) "2015"
}
["tax_query"]=>
object(WP_Tax_Query)#11079 (6) {
["queries"]=>
array(2) {
[0]=>
array(5) {
["taxonomy"]=>
string(15) "performers_year"
["terms"]=>
array(1) {
[0]=>
string(4) "2015"
}
["field"]=>
string(4) "slug"
["operator"]=>
string(2) "IN"
["include_children"]=>
bool(true)
}
[1]=>
array(5) {
["taxonomy"]=>
string(8) "language"
["terms"]=>
array(1) {
[0]=>
string(2) "hu"
}
["field"]=>
string(4) "slug"
["operator"]=>
string(2) "IN"
["include_children"]=>
bool(true)
}
}
["relation"]=>
string(3) "AND"
["table_aliases":protected]=>
array(2) {
[0]=>
string(21) "wp_term_relationships"
[1]=>
string(3) "tt1"
}
["queried_terms"]=>
array(2) {
["performers_year"]=>
array(2) {
["terms"]=>
array(1) {
[0]=>
string(4) "2015"
}
["field"]=>
string(4) "slug"
}
["language"]=>
array(2) {
["terms"]=>
array(1) {
[0]=>
string(2) "hu"
}
["field"]=>
string(4) "slug"
}
}
["primary_table"]=>
string(8) "wp_posts"
["primary_id_column"]=>
string(2) "ID"
}
["meta_query"]=>
object(WP_Meta_Query)#11089 (9) {
["queries"]=>
array(0) {
}
["relation"]=>
NULL
["meta_table"]=>
NULL
["meta_id_column"]=>
NULL
["primary_table"]=>
NULL
["primary_id_column"]=>
NULL
["table_aliases":protected]=>
array(0) {
}
["clauses":protected]=>
array(0) {
}
["has_or_relation":protected]=>
bool(false)
}
["date_query"]=>
bool(false)
["request"]=>
string(453) "
SELECT wp_posts.*
FROM wp_posts LEFT JOIN wp_term_relationships ON (wp_posts.ID = wp_term_relationships.object_id) LEFT JOIN wp_term_relationships AS tt1 ON (wp_posts.ID = tt1.object_id)
WHERE 1=1 AND (
wp_term_relationships.term_taxonomy_id IN (23)
AND
tt1.term_taxonomy_id IN (13)
) AND wp_posts.post_type = 'performers' AND ((wp_posts.post_status = 'publish'))
GROUP BY wp_posts.ID
ORDER BY wp_posts.post_name ASC
"
["posts"]=>
array(43) {
[0]=>
object(WP_Post)#11097 (24) {
["ID"]=>
int(310)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:53:07"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:53:07"
["post_content"]=>
string(2542) "Újvidéki Szerb Nemzeti Színház – Tomi Janežič: Ivan Iljics halála
december 11., péntek, 19.00, TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ–NAGYTEREM
Lev Tolstoj Ivan Iljics halála című kisregénye az ember halálhoz való viszonyát, az élet és a halál közötti feszültséget tárgyalja. Tomi Janežič azonos című rendezése a kisregényt használja alapul, hogy kollektív félelmünket felvállaljuk, és egy közös olvasás révén szembenézzünk vele. A rendező leszámol a hagyományos színházi konvekciókkal és egy olyan performatív színházi élményre hív, ahol előadói-nézői, beszélői-hallgatói szerepek könnyedén felcserélődnek.
A produkció számos találkozási lehetőséget hordoz magában: találkozást a szöveggel, az abban rejlő történettel, a színészekkel, a közönséggel, és legfőképpen önmagunkkal. A színészek egy adott ponton felkérik a résztvevőket, hogy a kisregényből hangosan olvassanak fel a mellettük ülőknek. Ez feleleveníti azokat az élményeinket, amikor valaki felolvasott nekünk, vagy valaki történetét hallgattuk. Azonban azt is megtapasztaljuk, hogy milyen érzés felolvasni, egy történetet elmesélni, félelmeinket megfogalmazni és hangosan kimondani.
Tomi Janežič a jelenlét erejében hisz, abban hogy ha aktívan bekapcsolódunk az olvasásba, a játékba, jóval több ponton kapcsolódhatunk a szöveghez, és az abban megfogalmazott problémához. A produkció tehát nem az eseményszerűségre, hanem a belső történésekre helyezi a hangsúlyt, teret enged a véletlennek, a csendnek és az időnek. "Mostanában a színházi előadás mint csoportos folyamat érdekel. A csoport fogalmán pedig nem külön a színészek vagy a nézők csoportjára gondolok, hanem mindenkire, aki valamilyen módon részt vesz az előadásban - és mindannyian részt veszünk. A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a folyamatot beindítani és megkönnyíteni.
Nézőként nemcsak szórakozni megyünk a színházba, hanem azért, hogy kreatívak lehessünk. És álmodni, képzelődni, gondolkodni, reflektálni, kapcsolatot teremteni, szembenézni saját magunkkal és a másik emberrel. Nézőként rengeteg dologra hajlandóak vagyunk, de többnyire csalódnunk kell a színházban, mert a színház nem bízik meg bennünk".
"
["post_title"]=>
string(72) "A kollektív olvasás története – Újvidéki Szerb Nemzeti Színház"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(60) "a-kollektiv-olvasas-tortenete-ujvideki-szerb-nemzeti-szinhaz"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:53:07"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:53:07"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=310"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[1]=>
object(WP_Post)#11098 (24) {
["ID"]=>
int(243)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 16:11:53"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 13:11:53"
["post_content"]=>
string(2487) "Talán nem is annyira az előadáshoz magához, hanem a Szerb Nemzeti Színházhoz kötődik az érzés: sugárzó szeretet, irántunk a közönségben elvegyülő, a színpadról tekintve alighanem arctalan nézők iránt. Nem érhető tetten a pontos pillanat, amikor szívükbe fogadnak, de ez már a második Tomi Janezic előadás, amely után azon töprengek, hogy színészként hányszor tudja valaki a lelkét ilyen őszinte önzetlenséggel kitárni.
Igen, tény, hogy a rendező terapeuta. Az is tény, hogy az emberi lélek működésének szövevényeit boncolgatja - már amennyiben az előadást lehet boncolásként értelmezni. Janezic viszont koránt sem az egyetlen rendező, akit ezek a dolgok foglalkoztatnak, viszont az előadás végén, olyan békét hagy maga mögött, ami egyénivé teszi.
Tolsztoj kisregénye, az Iván Iljics halála határozottan depresszív mű. Az ember életében meghatározó események kaotikus, kontrollon kívüli mivoltát fogalmazza meg, valahogy úgy, hogy a Háború és béke csatajeleneteinek esetlegessége köszön vissza.
Janezicnél azonban ez az aspektus háttérbe szorul. Vehetjük készpénznek, hogy az ember magányosan hal meg, élete megvalósításai eltörpülnek, a halálfélelem mindent felülír.
A minimalista díszlet székekből, és a hátteret szolgáltató ajtókból áll. A szimbólumokon nem lovagol sokat a produkció, viszont a kezdetben fekete hátteret szép lassan fehérre mázolja az egyik szereplő.
Hasonló az érzelmi reakciók átalakulása is: kezdetben futnánk, akár Tolsztoj szereplői, átsiklanánk a haláltusa rútságán, a formaságok kellemetlenségén. Az idő előre haladásával (4 óra az előadás) minden személyessé válik. A külsőségek helyét átveszi a belső megnyúgvás felé vezető úr. Nézőként le is körözzük a főszereplőt.
A végén egy érzéssel maradunk: a szeretet érzésével. Ez váltja le a nihilt, a dühöt, a kétségbeesést.
Hol csempészi belénk az érzést ez a csupa szív társulat? Nehéz tetten érni, pontos pillanatot meghatározni: a végeredmény szempontjából pedig nem is releváns, csak az, amivel maradunk.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(18) "A túlvilág ajtai"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(16) "a-tulvilag-ajtai"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 16:11:53"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 13:11:53"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=243"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[2]=>
object(WP_Post)#11099 (24) {
["ID"]=>
int(226)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 13:58:46"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 10:58:46"
["post_content"]=>
string(2017) "Panaszos dallamot fúj némi homokkal vegyítve az éjjeli szél. Fiatal nő sír a szerelme után, a szeráj piheg a dervisek tánca után.
A helyszín téves, a hangulat azonban hasonló. Az Argo zenekar azaz Tijana Stanković – ének és hegedű, Nikos Sahpazis – oud, Márkos Albert – cselló és Ajtai Péter – bőgős produkciója magával cibál bennünket arra a titokzatos keletre, amely leginkább az olvasmányainkban, kosztümös filmjeinkben létezik csak.
Az Argo produkciója hozzáértő füleket, ráérő közönséget kíván. A világzenei bélyeg, csak az egyik, amelyet erre a koncertre rá lehet biggyeszteni, hisz hangzásvilága nem csupán azért egzotikus, mert törökös dallamokat és hasonló hangszerelést hallunk, hanem azért is, mert bőven mer kísérletezni. Van itt disszonancia és a zaj határait tapogató érzés is. Mintha mindent narratíva szőne át: a zenéhez nem is tudati szinten, de tartalmat rendelünk.
A tengerek vérmérséklete változhat úgy, ahogy az Argo dallamai változnak: itt eltér a hangerő, a kifejezési forma. Az easy listening és ezek a furcsa, ám mégis könnyedén megszerethető, erősen kontemplatív dallamok soha sem kerülnek egy lapra.
Ami meglepő, az a zene, mint produktum kiforrottsága: a dallamok összeértek, mint a egy télire eltett kompót zamatai. Van itt diona, pentaton hangzás, kis magyaros beütés és az is hallatszik, hogy az előadóktól a kortárs jazz sem áll messze.
A koncert maga rövid és tömör élmény volt – a keleties hagyományok és a modern találkozásának újabb fejezetét zárta a Hostel Beerpubban a pulzArt 3. kiadásán az Argo. A csapat figyelemre méltó: érdemes bennüket ráhangolódva, csak a zenére figyelve elmélyülten végighallgatni.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(4) "ARGO"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(4) "argo"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 13:58:46"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 10:58:46"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=226"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[3]=>
object(WP_Post)#11100 (24) {
["ID"]=>
int(298)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:26:55"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:26:55"
["post_content"]=>
string(1211) "december 12., szombat, 22.30, HOSTEL
Az Argo egy szerb-német-magyar formáció, ami nemrég alakult Budapesten. A zenekar előszeretettel keveri a különböző zenei műfajokat. Egy csipetnyi punk, rebellis szellem, a freejazz ereje, a transz sodrása, a rock drámája, improvizáció és némi urbánus folk jellemzi megjelenésüket, hangzásvilágukat, életstílusukat. A zenekar tagjai valamennyien sajátos kifejezésmódjuknak és improvizatív zenéiéseiknek köszönhetik, hogy egymára találtak.
A rebetiko alapú repertoárjukat szabad improvizatív zenével ötvözik. Húszadik század eleji kisázsiai és rebetiko klasszikusok mellett néhány szerb, horvát és bosnyák tradicionálist is játszanak, amelyek illeszkednek az együttes stílusához: mikrotonalitásukban, keleti dallamdíszítményeikben, és ritmikai struktúrájukban.
Tijana Stanković énekel és hegedül, Nikos Sahpazis oud-on, Márkos Albert csellón, Porteleki Áron dobon és brácsán, Ajtai Péter pedig nagybőgőn játszik.
"
["post_title"]=>
string(4) "Argo"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(6) "argo-2"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:26:55"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:26:55"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=298"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[4]=>
object(WP_Post)#11101 (24) {
["ID"]=>
int(232)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 14:46:46"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:46:46"
["post_content"]=>
string(1900) "Bár gyakran tűnik úgy, hogy a különböző kultúrájú, hátterű emberek nem tudnak egymással békében élni, a zene egyetemes nyelvezete az, ami közös harmóniát teremthet.
Igazi varázslattal töltötte be az Arifa zenekar muzsikája a Plugor Sándor Művészeti Líceum dísztermét, a jelenlévőket majdhogynem kiemelve térből és időből, csodálatos utazásra hívta őket. Az ősi Babilonba, Iránba, Isztambulba, a balkán vidékekre, Amszterdamba is elcsalogattak zenéjükkel, amely az archaikus dallamokat mesterien ötvözi a jazz és kortárs improvizációs zene elemeivel és ritmusával.
A bukaresti születésű Alex Simu kétféle, szoprán és basszus klarinéton, a német származású Franz von Chossy zongorán, a görög Michalis Cholevas pedig tarhun játszott. E különös, antik kinézetű, hosszú nyakú, a török tamburából ihletett zeneszerszám meglehetősen új keletű vonós és pengetős hangszer. Ütőhangszereken a félig török, félig holland származású Sjahin During játszott, aki Havanában tanult zenélni. Miután bemutatta a zenekart, Alex Simu elmondta, bár gyakran tűnik úgy, hogy a különböző kultúrájú, hátterű emberek nem tudnak egymással békében élni, a zene egyetemes nyelvezete az, ami közös harmóniát teremthet.
Szinte felfoghatatlan, hogy az ennyire különböző örökségű zenészek, a különböző terű, idejű és stílusú hangzások miként olvadnak összhangba, és teljesednek ki egy újabb dimenzióban. Az Arifa titka a négy tagja közötti kreatív kémiában rejlik – olvashatjuk az együttes honlapján, és talán ez lehet a titka a békés együttélésnek is: a közösen alkotás.
Plájás Betty
"
["post_title"]=>
string(5) "ARIFA"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(5) "arifa"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 14:49:08"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:49:08"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=232"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[5]=>
object(WP_Post)#11102 (24) {
["ID"]=>
int(301)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:31:05"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:31:05"
["post_content"]=>
string(2501) "december 13., vasárnap, 20.00, Plugor Sándor Művészeti Líceum díszterme
A 2010-ben megalakult Arifa világzenei együttes Közép-keleti és balkáni ősi zenei hagyományokat vegyít jazz és kortárs improvizatív elemekkel. A formáció négy tagja négy különböző országból származik, négy különböző kultúrában nőtt fel, így a román, török/ holland, német és görög népzenei hangzásvilág is felsejlik zenéjükben. Alex Simu a romániai nemzetiségű zenekartag szaxofonon és klarinéton játszik, valamint Live Laptop-ot használ, Michalis Cholevas görög zenész tarhun és török ney-en, Franz von Chossy német művész zongorán, Sjahin During török-holland nemzetiségű zenekartag pedig afro-anatóliai ütőhangszeren játszik.
A formáció debütáló albuma a Beyond Babylon nemzetközi szinten számos elismerésben részesült. Az album zeneszámai meseszerű atmoszférát teremtenek, beemelik a gyorsabb ritmust, az újkori elmeket, amelyek kiteljesítik a gazdag Kelet vad és kalandos hangzásvilágát. A második lemezük, az Anatolian Alchemy-nek is igen pozitív visszhangja volt a zenekritikusok és a koncertek végén gyakran felállva ünneplő közönség körében.
Az Arifa sajátossága abban rejlik, hogy feléleszti, átértelmezi és egyesíti Babilon, Isztambul, Bukarest és Amszterdam zenei örökségeit. A hagyományos formákat pedig kortárs, improvizatív elemekkel, elektronikus hangzásvilággal vegyíti, közelebb hozván az ősi kultúrát a kortárs zenéhez szocializálódott ember számára. Az időben és térben egymástól lényegesen távol álló zenei kultúrák egy harmonikus egésszé állnak össze, és a különböző részek együtteséből olyan energiák szabadulnak fel, amelyek beindítják a hallgató képzeletvilágát.
A harmónia, a hang kiteljesedése és a zenei utazásra hívás a formáció legfontosabb küldetése. Árnyalati különbségekkel játszadoznak, amely által a hallgató észrevétlenül elmerül a hangzásvilágban, a külső környezet megszűnik létezni, és a hang válik pillanatnyi léte középpontjává. Az Arifa zenéi lelassítanak, megnyugtatnak, feltöltenek és abban segítenek, hogy ebből a rohanó világból egy pillanatra kiszakadjunk és megéljük érzéseinket.
"
["post_title"]=>
string(25) "Arifa világzenei koncert"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(24) "arifa-vilagzenei-koncert"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:31:05"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:31:05"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=301"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[6]=>
object(WP_Post)#11103 (24) {
["ID"]=>
int(242)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 16:10:44"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 13:10:44"
["post_content"]=>
string(2938) "Oravecz Imre szerint az irodalomnál lényegesen fontosabb az élet, és tulajdonképpen bármilyen hely, ahol az ember megfordul, hazájává válhat. Ebben a felfogásban a szülőföldet nem lehet elveszíteni, csak elvinni magunkkal.
Oravecz Imre írásgyakorlatából az otthonosság érzete árad. Realista történetvezetései szülőfaluját, Szajlát, és az itt élő egyszerű parasztokat mutatja be. Kezdetben a szerző nem hagyományos prózát írt, azonban az emigráció, a szülőföldtől való távolság ráébresztette arra, hogy valójában a magyar realista hagyományok állnak hozzá a legközelebb. Mára már visszaköltözött Szajlára, ahol csend van, udvar, kert és háziállatok, egy tradicionális létezési forma lehetősége. Annak ellenére, hogy követi a Tamási Áron, Csáth Géza és Gárdonyi Géza által megteremtett eszközöket, a parasztokról nem a hagyományos, megszokott módon számol be, hanem beleszövi személyes élményeit, egyedi hangvételét.
Oravecz Imre számára a hagyomány az értékrendet, a paraszti gondolkodást jelenti. Ez a hagyomány pedig eltűnőben van. Néhány évtizeddel ezelőtt a parasztság körében még voltak válaszok, még erős volt a hit, ma már egyre kevesebb ember tud bizalmasan fordulni az élete, a sorsa felé. A szerző szerint nem szabad ezeket a nehézségeket eltitkolni, nem kell elhallgatnunk, hogy ez az osztály, a paraszti közösségek eltűntek a mai Magyarország területéről.
Az Egy hegy megy Oravecz Imre egyik legszimbolikusabb tárcája, ami jellemzi és demonstrálja a teljes munkásságát. A rövid próza azt a történetet mutatja be, ahogy az Oravecz szülőfaluja mellett a hegyet kibányásszák, elhordják a köveket, legyűrik a masszív, szilárd, rendíthetetlen természetet.
Oravecz Imre szerint az irodalomnál lényegesen fontosabb az élet, és tulajdonképpen bármilyen hely, ahol az ember megfordul, hazájává válhat. Ebben a felfogásban a szülőföldet nem lehet elveszíteni, csak elvinni magunkkal. Több művében is ezzel a témakörrel foglalkozik. Az Ondrok gödre és a Kaliforniai fürj is a magyarok kivándorlásának történetét rögzíti, a nyomorról, a munka bizonytalanságáról, a rettenetről szól.
A közönségtalálkozón Oravecz Imre szelíden beszél élettörténeteiről, munkásságáról, odaadóan olvassa fel eddig még nem publikált regényének egyik részletét. Életéhez tartozik az irodalom, az alkotás, a falu, amelyben született, és azok a városok, amelyekben megfordult, amelyekhez hosszabb-rövidebb ideig tartozott. Rengeteg élettapasztalat árad belőle, kijelenti: „az életet óvni kell”.
László Beáta Lídia
"
["post_title"]=>
string(34) "Az irodalomnál fontosabb az élet"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(32) "az-irodalomnal-fontosabb-az-elet"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 16:10:44"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 13:10:44"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=242"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[7]=>
object(WP_Post)#11104 (24) {
["ID"]=>
int(234)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 14:53:27"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:53:27"
["post_content"]=>
string(2817) "Barta Dóra társulata a PulzArt3-on.
Barta Dóra és Kun Attila koreográfiái, igényes és minőségi mozgáskultúrával rendelkező csapat egy előadásban, Bartók és Kodály szellemiségét, barátságát megidézve, önazonosságról beszélve. Tapintható a Badora társulat előadóereje. Lüktet. Az első koreográfia ideje alatt már egyértelművé vált, hogy örömben lehet részünk, ha kikapcsoljuk racionális elemzői hozzáállásunkat. Van valami könnyű és megmagyarázhatatlan tisztasága ennek a táncszínházi alkotásnak, még akkor is, ha szürreális képzettársításai, szubtilis és több rétegben megalkotott témái nem egyértelműek. Nem is törekszik a produkció az egyirányú szerkesztésre. Szép, komoly, letisztult mozgásvilága van, magas technikai tudással és belső energiával előadott költői univerzum – igaz érzelmi töltettel megidézett témákat érzékelünk a színpadról. Művészet és önazonosság, egyéniség és közösség, és egy kis párosság is.
Lehet itt levegőt venni? A kezdőképben a szív dobbanásának hangja, fénye: egy testen átszakadó fuldoklás mely végigvonul a téren, és akusztikai réteget képez a többi testen is. A könnyű szürke jelmezben testbeszélő szereplők állapota és a zene egyfajta rendszert, párbeszédet alkot. A dinamikus, cyber hangulatot hordozó zene váltakozik a bartóki komponálttal, előbbi atmoszférájában a nyugtalanító érzést viszi tovább, utóbbi táncai alatt egymással kapcsolatba kerülnek a szereplők. Derűsebb, virtuózabb páros tételek elmagányosodásra cserélődnek. A produkció megvillanó érzései és kérdései közt jelen van a menekülési vágy, az elmagányosodás, a belső érzelmi elfojtottság, a szabadság fehér lánymadara. Képek és érzések sokasága: fénysorok, csóvák szabdalják részekre a teret, melynek vörösén áramrázásszerűen vonul be egy nő. Mi az ami felráz, mi lüktet még? Később nők kettőse mossa át a teret puha dallamra, mintegy feltöltve mindenkit a kapcsolódás utáni vágy érzésével. Milyen jó lehet annak, kit megölelnek…Teremtődés.
Metaforákká és képzőművészetté nő a test, a csoport, tárgyak kellékek jelennek meg, költészetből idézhető sorok: befogad és kitaszít a világ… Merhetek-e önmagam lenni, vagy visszahúz egy sor, melybe beállni szükségszerű?
Hogy egy szekrény fogságában végezzük, megkövülten?
Nincs válasz, de az felettébb örömteli, ha előadás után Kodály Galántai táncok c. művét kívánjuk megkeresni és meghallgatni.
Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(50) "Badora társulat: „Én vagyok aKi vagyok én?”"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(39) "badora-tarsulat-en-vagyok-aki-vagyok-en"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 14:53:27"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:53:27"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=234"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[8]=>
object(WP_Post)#11105 (24) {
["ID"]=>
int(293)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:09:12"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:09:12"
["post_content"]=>
string(3014) "Női és férfi vallomások egyazon témára
december 13., vasárnap, 17.00, Háromszék Táncstúdió
Férfi és nő szemével a világ. Világban a haza. Hazában a hovatartozás. Gyökerek, eredet és 21. századi magyarországi létállapot. Mit jelent ma bartóki, kodályi módon magyarnak és művésznek lenni? Hogyan táplálkozhat ebből a nő és miként érzékeli ezt a férfi? Két alkotó, egy téma: a kortárs utazó, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel kerül egyre közelebb a világhoz és önmagához. A két utazó a két koreográfus: Barta Dóra és Kun Attila. A mozdulatokba kódolt személyes vallomások a 21. század egyik alapkérdéséről, az önazonosságról, az identitáskeresésről, az őszinte szembenézés felettébb megrázó és megbolygató élményéről szólnak.
Bartók Béla 1920-ban, a kivándorlás gondolatát ízlelgetve, így írt Berlinből: „Nálunk otthon nagyon sivárak az állapotok; idejöttem szétnézni, mit lehetne tenni. Örömmel láttam, hogy itt már nagyon megbecsülnek. Mindenesetre lehetséges volna itt is megtelepednem. De – amint jól tudja – a népdalok nehezen engednek engem Nyugatra; hiába minden, Kelet felé húznak.” Az előadásban megidézett kérdések sejtetve kirajzolódó válaszai a közönség számára is személyesen átélhető önvallomások.
A hagyomány és kortárs metszésében teret foglaló pulzArt3 kínálatában a BarátoK című táncszínházi előadás a magyar táncélet egyik erőteljes alkotója, a személyes hangú koreográfus Barta Dóra és kiválóan képzett együttese a Badora Társulat előadásában látható.
Barta Dóra gazdag alkotói pályáján kultikus irodalmi művekből készült munkák: Shakespeare, Kafka, Garcia Lorca, mellett a balett színpadok alapművei is felbukkannak, mint a Diótörő, vagy az Egy faun délutánja. Ezúttal kortárs a téma és szabad a kreativitás: Kun Attilával nem ez az első közös munkájuk. Kun Attila koreográfus, a Közép Európa Táncszínház művészeti vezetője Szentpéterváron, Madridban és Amerikában is tanult, nyolc kitüntetés díjazottja, a sepsiszentgyörgyi közönség a Játék Évében a Horda c. vendégelőadás koreográfusaként találkozhatott vele. A Harangozó Gyula-, Imre Zoltán- és többek között Érdemes művész-díjjal is kitüntetett Barta Dórát vendégrendezőként ismerhetjük, az elmúlt évadban az M Stúdió társulatával együtt hozta létre a Garcia Lorca Háza c. előadást.
Előadók: Horváth Zita, Domán Dalma, Szőllősi Krisztina, Darabont Áron, Feledi János, Szóka Roland, Matkovics Norbert
Dramaturg: Réczei Tamás
Fény:Katonka Zoltán
Jelmez: Kiss Julcsi
Koreográfia: Első rész: Kun Attila. Második rész: Barta Dóra.
"
["post_title"]=>
string(56) "BarátoK - a Badora Társulat táncszínházi előadása"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(47) "baratok-a-badora-tarsulat-tancszinhazi-eloadasa"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-09-03 10:24:06"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-09-03 07:24:06"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=293"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[9]=>
object(WP_Post)#11106 (24) {
["ID"]=>
int(300)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:27:57"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:27:57"
["post_content"]=>
string(2401) "december 13., vasárnap, 14.00, Színház Büfé
A Játéktér-lapbemutató alkalmat teremt arra, hogy kiderüljön, az erdélyi színházi szakírás milyen problémáival szembesülnek a beszélgetésen részt vevő nézők/olvasók, a színházi alkotók, illetve a szerkesztők, és hogy milyen irányokba érdemes továbbindulni. Bemutatkozik a jelenlévőknek a folyóirat két új szerkesztője, László Beáta Lídia és Adorjáni Panna: az interjú, illetve a határátlépések rovat a legújabb lapszámtól kezdődően az ő elképzeléseik nyomán kerül az olvasók elé. A 2015-ös év nyári és őszi lapszáma a „test” tematikája köré szerveződött, a frissen megjelent téli szám pedig a „bábszínházat” próbálja meg körüljárni.
Varga Anikló főszerkesztő szerint a “test és színház viszonyával foglalkozni nem csupán hálás vállalkozás, de a téma nagysága és szerteágazása miatt nem egykönnyen kimeríthető. A nyári számunkban már felvetett témát, a színen megjelenő test problémakörét folytatva olyan írásokat kínálunk az olvasónak, amelyek több tudományterület megközelítését használják: a filozófiai antropológia vagy a kognitív idegtudomány szempontjait gyümölcsözően használja a színháztudomány. A színház az a hely, ahol emberek jelenítenek meg embereket – és ebben a megjelenítésben a test minduntalan valamiként formáltnak mutatkozik.”
A téli szám pedig olyan bászínházi műfajokra és alkotókra irányítja a figyelmet, ugyanis “a bábszínház, ifjúsági színház azok látószögébe is ritkán kerül, akik amúgy, szakmabeliként vagy színházszerető nézőként, de követik a felnőtteknek szóló előadásokat Erdélyben. Jelen számunk írásait épp ez a kérdés fogja össze: mit tudunk, tudhatunk az Erdélyi báb- és gyermekszínházról? Ezt a kérdést úgy is fontosnak tartjuk – tematikus jelleggel – hangsúlyozni, hogy tisztában vagyunk azzal: egyetlen lapszám nem pótolhatja, fedheti le ennek a színházi szegmensnek a szakmai reflexió iránti igényét. Az a szándékunk, hogy több szó essen a bábszínházról, a kisebb korosztályoknak szóló előadásokról, talán nem hiábavaló.”
"
["post_title"]=>
string(31) "Beszélgetés a Játéktérről"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(25) "beszelgetes-a-jatekterrol"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:27:57"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:27:57"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=300"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[10]=>
object(WP_Post)#11107 (24) {
["ID"]=>
int(306)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:48:41"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:48:41"
["post_content"]=>
string(3431) "december 10., csütörtök, 20.30, Háromszék Táncstúdió
Két dudás egy csárdában
a gyökerekből és a magasságokból táplálkozó BORBÉLY–DRESCH QUARTET koncertje
a Háromszék Táncstúdióban
A jelen pillanat ereje és a régi rendek összefüggései szólalnak meg a két dudás egy csárdában szólást újraértelmező esten. Kortárs-e a népzene, vagy a törekvésünk az, hogy a mai műfajok rendjében elhelyezzük az autentikus elemeket?
Szellemi izgalmat jelenthetnek a zenehallgatónak a fenti elmélkedések, de a Borbély–Dresch Quartet által nyújtott zenei élmény teljesen mai és frissen lélegző erőt sugároz. A magyar etno-jazz két meghatározó szaxofonos egyéniségének közösen megalkotott zenei világa a hallgatót leheletfinom rezgéseken keresztül kíséri a népzene motívumaiból fogant és a kortárs jazz világában érlelt területekre. Már ki tudok áradni. Nem akarok megfelelni, csak kiállok, és élvezem a zenét – fogalmaz Dresch Mihály, és ez az áramlás, eggyé válás jellemzi a közös zenekari koncert szellemét is. Mondják: dudások megjárják a világ mélységeit és magasságait. A zene a gyökerekből merít és az isteni szférához kapcsolódik, vallja Dresch Mihály is, aki számos olyan kiemelkedő magyar népzenésszel is együtt muzsikált, mint Halmos Béla, Balogh Kálmán vagy Csík János. A két nagyformátumú fúvósegyéniség Te és Te című első közös albuma a pulzArt3 lüktetésében.
TE: a Liszt Ferenc-díjas, Érdemes- és Kiváló Művész Dresch Mihály, és TE a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas sokoldalú fúvós, muzsikus, Borbély Mihály. Borbély a nép- és világzene, a jazz és kortárszene területén egyaránt tevékenykedik, zeneszerző és zenekarvezető, a közel negyven éve működő Vujicsics együttes alapítója, a Balkán Jazz Project, a Borbély Műhely frontembere. Az elkötelezett zenepedagógusnak a tanítás élete és zenefilozófiája meghatározó eleme. Dresch Mihály pályafutása során a világ számos rangos fesztiválján és jazzklubjában muzsikált már, a jazz fontos előadóival lépett színpadra: Archie Shepp, Chris Potter, John Tchicai, Roscoe Mitchell, Chico Freeman és Zbigniew Namyslowski voltak partnerei.
Borbély – Dresch Quartet
Borbély Mihály – szaxofon, tárogató, basszusklarinét, furulya
Dresch Mihály – szaxofon, fuhun
Horváth Balázs – bőgő
G. Szabó Hunor – dob
„A formáció a magyar etno-jazz két legnagyobb formátumú fúvósának, Borbély Mihálynak és Dresch Mihálynak közös zenekara, ahol a „két dudás” nem csak, hogy jól megfér egymással, de olyan új minőséget hoz létre, melynél a szokásos formulák, műfaji meghatározások érvényüket vesztik. Közös zenei világuk néhol melankolikus, ugyanakkor határtalan zenei íz és érzelmi gazdagság jellemzi, ugyanúgy jelen vannak benne a jazz elemek, mint a Kárpát-medence népzenéjének motívumai.” (Fidelio, V.D.)
„Ha a lélek a belsõ vagy külsõ hidegségtõl megdermed, ez az album alkalmas a dermedtség feloldására, melegség és a szeretet közvetítésére.” (hifipiac.hu, C.M.)
"
["post_title"]=>
string(25) "Borbély–Dresch Quartet"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(22) "borbely-dresch-quartet"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:48:41"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:48:41"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=306"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[11]=>
object(WP_Post)#11108 (24) {
["ID"]=>
int(273)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:26:30"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:26:30"
["post_content"]=>
string(2094) "Sokan tovább hallgatták volna még a közel másfél órás koncertet, hiszen az élménybe belefeledkezve, és önmagunkból kikapcsolódva, vagy éppen legbensőbb rezgéseinkhez hozzákapcsolódva, egyedi estében volt részünk. Arra hajtsuk, amerre a nap leszáll – indult az első Dresch szerzeménnyel a koncert. És bizony meggyőződhettünk arról is, hogy nagy szabadsággal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a ránk hagyományozódott értékeket a saját korunk, ízlésünk, látásmódunk szerint megtermékenyítsük.
A gyökerekből és a magasságokból táplálkozó Borbély–Dresch Quartet muzsikája az etno-jazz futamokkal és személyesen kreatív, fúvós momentumokkal kerek hangzást, telített állapotot nyújtott. A helyenként meditatívnak tetsző hangulatot a tilinkó moldvai szólója csipkézte, a szaxofonok és tárogatók együttes- és külön játéka pedig olyan egységet árasztottak a színpadról, amivel csak az öreg bölcsek szoktak megörvendeztetni.
Amott legel, Fogócska, Öreges… pár cím. Megy a Nap lefelé, jön a Hold felfelé pár népdalsor a háttérből. Tenyerek simogatása a dobon, pásztorfurulya, mint harang a csendben, bőgő húrjainak üteme, a fagun, ez a Dresch Misi által kifejlesztett hangszer titka a szólamok közt. Frissesség, és erő. Milyen fejlettségi szinten kell lenni ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk egymáshoz? Hogy bekapcsolódjunk a másik ember művészetébe? Te és Te, a két dudás első közös albumának címe, melyről a PulzArt3 koncertjén is hallottunk dalokat.
Köszönjük a ráadás adventi örömeit. Áramlottunk a PulzArt3 nyitónapjának koncertjén.
Borbély – Dresch Quartet
Borbély Mihály – szaxofon, tárogató, basszusklarinét, furulya
Dresch Mihály – szaxofon, fuhun
Horváth Balázs – bőgő
G. Szabó Hunor – dob
Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(54) "Borbély–Dresch Quartet: Két dudás a csárdánkban"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(46) "borbely-dresch-quartet-ket-dudas-a-csardankban"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:26:55"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:26:55"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=273"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[12]=>
object(WP_Post)#11109 (24) {
["ID"]=>
int(282)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:45:43"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:45:43"
["post_content"]=>
string(1168) "december 11., péntek, 23.00, Tein Teaház
Traila (Trabalka Cecília) Marosvásárhelyen végezte a színész szakot. A szabadúszó színész azonban az utóbbi években az elektronikus zene terén is tevékenykedik, mint DJ és zeneszerző. A szegedi születésű, Erdélyben élő és alkotó lány dj-szettje igazi felüdülést nyújt majd a hangulatos deep house és house kedvelőinek, melyet a pulzArt fesztiválon kivételesen magyar és román népzenei elemekkel fűszerez. Zenéjét a finom ritmusok és a feszes elektronika határozza meg.
Bogár (Simon Boglárka-Katalin) szintén Marosvásárhelyen végzett színészként. Jelenleg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. Életében először fog a fesztivál keretén belül (A)live gif(T)-ként fellépni. Csatlakozik hozzá Derzsi Dezső a Tamási Áron Színház színésze. Ez a kísérleti jellegű formabontó műfaj a fellépők elképzelése szerint új távlatokat nyithat az elektronikus party-kat kísérő visual fogalmának értelmezésében.
"
["post_title"]=>
string(16) "Buli azaz Traila"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(16) "buli-azaz-traila"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:45:43"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:45:43"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=282"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[13]=>
object(WP_Post)#11110 (24) {
["ID"]=>
int(278)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:37:39"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:37:39"
["post_content"]=>
string(2506) "Népi varrottas falvédők újragondolva - Status update, vagyis milyen állapotban vagyunk
december 10., csütörtök, 17:00, Lábas Ház
Valamikor a konyha falát védték, és fontos mondandóval bírtak a jóborivó szomszédnak arról, hogy meddig illik vendégeskedni, vagy a kedves férj hasonló szokásait próbálták kordában tartani a kihímzett üzenetek. Az idilli környezetbe varrt széles mosolyú szívek rímei arról is vallottak, hogy a boldog házasság, míg a világ eltart, hiszen a rendes ember tiszta házban él, és a rendes asszony sem siratja vissza lányságát. Nagyanyáink hasznos időtöltése, szorgos tevékenysége egyfajta állapotjelzőként is működött régen. A falvédők tanácsait sokszor idézték, és hagyatkoztak rá a megmagyarázhatatlan gondok idején is.
A pulzArt3 ötletgazdái arra voltak kíváncsiak, miként találkozik a jelen friss vizuális élményre vágyó befogadója a régi falvédők világával, és milyen válaszra késztetik a kortárs alkotókat a népi hagyomány életbölcsességei. Benedek Ágnes színművész és Péter Eszter képzőművész Lázár Prezsmer Endre kulturális szervezővel karöltve olyan kiállítást terveztek, melyben e találkozás lenyomatát mutatják meg. A tárlat játékos párbeszéd egy régi, eredeti falvédőkből álló gyűjtemény és a fiatal illusztrátorok mai hordozókra tervezett alkotásai közt. A sepsiszentgyörgyi képzőművész Báász Szigeti Pálma falvédői képezik a tárlat alapanyagát, ezzel párhuzamosan Kopacz Annamária, Ördög- Gyárfás Ágota, Szász Zsolt, Török Tihamér újraértelmezéseit láthatjuk. A fiatal illusztrátorok maguk választották meg, hogy milyen modern felületre szabják válaszaikat, jelen állapotukra vonatkozó bejegyzéseiket.„Fehér selyem csipkés szélű drága kicsi kendő, súgd meg nékem mond meg nékem, mit hoz a jövendő.” Van ki igazi falvédőre fogalmazott jelen idejű cselekményt, más posztert vagy autós leporellót használt a status update játékhoz.
A tárlatot a Lábas Házban nyitják meg csütörtökön, a hagyomány és a kortárs metszéspontja tematikával jelentkező kezdőnapon, délután öt órától. A kiállítás december 30-ig ingyenesen látogatható, hétköznaponként 9-17 óra között.
"
["post_title"]=>
string(26) "Csütörtökön sejahaj…"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(19) "csutortokon-sejahaj"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:37:39"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:37:39"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=278"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[14]=>
object(WP_Post)#11111 (24) {
["ID"]=>
int(269)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:18:11"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:18:11"
["post_content"]=>
string(2474) "S azt ismered, hogy: Angela Merkel és Ali találkozik Modigliani műhelyében? Akár vicc is kezdődhetne így, ám „attól izgalmas a festmény, hogy nincs kimondva szóban” – mondta drMáriás, Orbán Viktor, „aki felvállal egy történelmi traumát” meghatározású alkotásának bemutatása kapcsán.
Ilyen és ehhez hasonló fricskákban lehetett részük azoknak, akik ellátogattak a pulzArt részeként szervezett találkozóra drMáriással a Tein Teaházba. Dezső Antal beszélgetőtársa bevezetésképp így fogalmazott: „fordított tükröt mutat erről a szar és mocsok világról, amelyben élünk, groteszk módon”, és míg a róla szóló írásokban provokáló, szatirikus jelzőkkel illetik alkotásait, drMáriás úgy vélekedik, ez is igaz, ő mégis „kortárs tájképfestészetként” definiálná az elhozott anyagokat, legyen szó festményről, zenéről vagy regényről.
Az újvidéki származású művész szerint „Nyugat-Európa nem tekint minket művészeknek, és nem is fog”, kelet-európai alkotók jelen sincsenek abban a világban, amelynek kanonizált darabjai ugyanakkor bögrékről, lakberendezési tárgyakról vagy akár a WC-papírról is visszaköszönnek a mindennapokban. A hétköznapi és aktuálpolitikai valóság tükrében drMáriás kétféle újrahasznosítással átértelmezi és összekeveri őket a mi helyi traumáinkkal és vágyainkkal, „modernkori szentképeket” hozva létre.
A belőle kikívánkozó felgyülemlett és részben megemésztett élményanyagot drMáriás nemcsak a festészet eszközével hozza felszínre, hanem prózában is megfogalmazza. Mona Lisa és a tenger című groteszk szerelmi regénye például a festészethez és az isztriai tájhoz fűződő gondolatait foglalja össze, Hemingway után szabadon, Botticelli, Caravaggio, Frida Kahlo, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Andy Warhol, Leonardo és persze Mona Lisa társaságában.
Aki tehát furcsa találkozásokra nyitott, drMáriás élményeit és gondolatait zenében hallgathatja (Tudósok együttes), prózában olvashatja (Lomtalanítás, A balkáni tahó, Mona Lisa és a tenger) vagy akár meg is nézheti a Tein Teaház falain a pulzArt ideje alatt és után.
Plájás Betty
"
["post_title"]=>
string(77) "drMáriás: Fanyar társadalomkritika festmény, zene és próza formájában"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(67) "drmarias-fanyar-tarsadalomkritika-festmeny-zene-es-proza-formajaban"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:18:11"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:18:11"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=269"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[15]=>
object(WP_Post)#11112 (24) {
["ID"]=>
int(291)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:08:15"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:08:15"
["post_content"]=>
string(2404) "december 11., péntek, 14.00, Tein Teaház
Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk
drMáriás Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk című kiállításának megnyitója és Mona Lisa és a tenger című regényének bemutatója. Beszélgetőtárs: Dezső Antal.
Egy totalitárius rendszerben Máriás Béla, alias drMáriás huzamosabb ideje betiltott alkotásokkal, tabu témák újraértelmezésével és mártírstátusszal büszkélkedhetne. Festészettel párhuzamosan írással, meg zenéléssel is foglalkozik, tevékenysége könnyedén nevezhető összművészetinek (a fesztiválon filmvetítéssel, könyvebmutatóval és festészeti kiállítással is részt vesz).
Az újvidéki születésű alkotót gyakran titulálják dadistának, szürrealistának, vagy éppen a pop-art művelőjének. A sepsiszentgyörgyi kiállításra leginkább a szatirikus szó találna. A fentebb felsorolt valamennyi irányzat stílusjegy tettenérhető műalkotásain. Kortárs alkotóként azonban elsősorban a szociális érzékenysége és az aktuális témák iránt érzett különös vonzódása jellemzi.
„drMáriás politikai-társadalmi-történelmi utalású festményei nagy visszhangot váltanak ki. Egyéni kifejezésmódja az abszurd, a groteszk, a szürreális, a dadaista, a realista, a pop és a naiv művészet elemeivel operálva fogalmaz meg társadalomkritikus véleményt, miközben nevettet, gondolkodtat és elszörnyülködtet. Képi utalásai a nézőben megrögzött véleményeket, emlékeket, történelmi traumákat és hétköznapi beidegződéseket mozgatják meg, mintha valójában az érzelmeinkkel, az emlékeinkkel, s a vágyainkkal festené a képeit” – fogalmaz a szentendrei múzeumot vezető Gulyás Gábor.
drMáriás azok számára érdekes, akik nem határolódnak el a politikai, közéleti porondtól – maró cinizmusával pontosan ezt a szférát karikírozza teljes erőbedobással.
Videó:
http://index.hu/video/2013/05/22/a_kiallitast_megnyitottuk._jo_etvagyat/
"
["post_title"]=>
string(62) "drMáriás: Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(51) "drmarias-nagyon-orulok-hogy-vegre-nem-kell-orulnunk"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:08:15"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:08:15"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=291"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[16]=>
object(WP_Post)#11113 (24) {
["ID"]=>
int(305)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:38:26"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:38:26"
["post_content"]=>
string(2762) "Táncszínházi előadás kamaszokról, kamaszoknak
december 12., szombat, 18.00, HÁROMSZÉK TÁNCSTÚDIÓ
„Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot.”
(Ingrid Sjöstrand: Sietek)
Az Ami a szívedet nyomja c. előadás az azonos címen megjelent, kortárs svéd gyermekverseket tartalmazó antológia alapján született. A táncképekben – akárcsak a kötet verseiben – megjelennek a játék, barátság, szerelem, álmok, félelmek, felnőtt-gyerek kapcsolatok témái. Az előadás a kamaszok mindennapjait idézi meg, amely során mintegy a felnőtté válás küszöbére érkeznek (bár attól még mindig nagyon távol maradnak). Nem konkrét történetet mesélünk el, hanem a kortárs néptánc
eszközeivel elevenítünk meg egy álomszerű világot. Alkotók sora vallja azt, hogy a tánc – ezen belül a néptánc – rendkívül alkalmas érzelmek és értékek, sőt komplex történetek megjelenítésére. Mindenekelőtt azonban a néptánc játékossága az, ami nagy részben segít a színpadi mesélésben, emellett pedig közvetlenül „beszippantja” a gyermekközönséget a táncelőadás világába. A Duna Táncműhely azzal a céllal alakult 1999-ben, hogy a magyar néptánc sokszínű formakincsét felhasználva igényes táncszínházi produkciókat, kortárs mozgásszínházi előadásokat hozzon létre. Az alkotók a néptáncot speciális tánctechnikaként kezelik, amelynek segítségével igyekeznek egy egyéni mozgásnyelvezetet kialakítani. A táncműhely változó összetételben működik, tagjai professzionális táncosok. A darabokat a koregráfusok és a táncosok stúdiómunkában készítik Juhász Zsolt koreográfus vezetésével.
Az előadás célközönsége: 8-14 éves korosztály
Előadók: Horváth Eszter, Kanozsai Ákos, Kriston Fruzsina, Kuzma Péter, Sebestény Barbara, Szabó
Csaba
Felvételről közreműködnek a Vörösmarty Mihály Drámatagozatos Gimnázium 9/d osztályának tanulói:
Fésű Anna, Kovács Miklós Dániel, Németh Krsitóf
Drámapedagógus: Egri Bálint
Dramaturg: Sebők Borbála
Jelmezterv: Kiss Zsuzsanna
Fény: Lendvai Károly
Videó, hang: Fekete Mátyás
Koreográfus-rendező: Juhász Zsolt
Előadás hossza: 60 perc
Video link:
https://www.youtube.com/watch?v=IO9VgIJhZtM
"
["post_title"]=>
string(41) "Duna Táncműhely: Ami a szívedet nyomja"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(37) "duna-tancmuhely-ami-a-szivedet-nyomja"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:38:26"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:38:26"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=305"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[17]=>
object(WP_Post)#11114 (24) {
["ID"]=>
int(267)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:14:54"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:14:54"
["post_content"]=>
string(3408) "Ritkaságszámba megy – itthon legalábbis –, hogy táncszínházak a tizenévesek korosztályát célozzák meg produkcióikkal. Egyáltalán a színházak, valami kifürkészhetetlenség miatt távol vannak ettől a korosztálytól. Vélhetően nem annyira fontos a fiatal, a kamasz.
Talán nem könnyű eljutni hozzájuk. A kereskedelmi csatornáknak, az internetnek mégis sikerül. Néha az iskolának is. Hálásak lehetünk annak az egy-két pedagógusnak, akik mégis megmaradtak emlékeinkben, akikért érdemes volt a rendszert megszokni, túlélni, vagy nem figyelembe venni. Talán nem könnyű a kamaszoknak sem eljutni hozzánk felnőttekhez, és önmagukkal sem könnyű létezni. Nem csak a felsoroltak okán, hanem önmagában is örvendetes a szándék, hogy ezt a korosztályt kívánja elérni egy produkció.
„Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló
fül.”- írja Siv Widerberg Szerelem.c versében, az 1974-ben megjelent, azóta klasszikussá váltak svéd gyermekversek antológiájában. Ezt a kötetet választotta előadása inspirációs forrásának a budapesti Duna Táncműhely 2012-ben készült táncszínházi előadása, melyhez a fővárosban beavatószínházi foglalkozást is kínáltak. Az előadás fontos eszköze a teljes képernyős vetítés, innen szólalnak meg, a közönség szemébe mondva a kamaszok által tolmácsolt verssorok. A táncosok koreográfiái hasonló szituációkra készültek, mint az antológia által felidézett élethelyzetek: biciklizős mozdulatokkal az általános pörgés, a fiúk-lányok sokféle találkozása, cihelődése, a tetszés végtelenül nehéz és mégis egyszerű kinyilvánítása, a magány, a szomorúság vagy az egymást marionettfiguraként táncoltató párosok rugózásai, stb. Fel vagyunk húzva, mint a kintorna, fogy az elemünk töltése is – olvashatjuk a mozdulatok ritmusának lankadásából. A vetített képpel viszonyba kerülő tánc, előadó, az árnyjáték és az élő testek párbeszéde gazdagabbá teszi a színpad világát. Ezt erősíti a jelmezek színkavalkádja is.
„Anyuban azt nem bírom,
hogy mindenre tud mondani
valami okosat.”
Bár nem kamaszok táncolják el kamaszoknak életük érzéseit, de az előadásnak nagy erénye, hogy a táncosok teljes testfelületén frissesség, fiatalság és jókedv van. E táncvilág titka, hogy még annak is bejöhetnek, akik mereven távol tartják magukat a folklórtól. A gesztusokban, mozdulatokban a magyar néptánc elemi lelhetőek fel, egy-egy forgás és csapás találkozik a kortárs-, a kontakt- és a szabad tánccal is. A Duna Táncműhely munkásságára jellemző módon, az alkotók a néptáncot speciális tánctechnikaként kezelik, amelynek segítségével igyekeznek egy egyéni mozgásnyelvezetet kialakítani.
„Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.”
Az előadás alapvetően a kedves burkában marad. Nem szándéka kiélesíteni e korosztály problémáit, a végkép partija is inkább derűvel pulzál.
Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(63) "Duna Táncműhely: „Be kell majszolnom az egész világot?”"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(51) "duna-tancmuhely-be-kell-majszolnom-az-egesz-vilagot"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:14:54"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:14:54"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=267"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[18]=>
object(WP_Post)#11115 (24) {
["ID"]=>
int(271)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:24:31"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:24:31"
["post_content"]=>
string(2353) "A Status Update című tárlattal rajtolt december 10-én, csütörtökön, Sepsiszentgyörgy kortárs összművészeti fesztiválja a pulzArt. A tárlaton régi és újraértelmezett falvédőket állítottak ki, összesen öt képzőművész munkái kerültek a falra.
A pulzArt idei koncepciójának tökéletes példája a kiállítás, hiszen annak ellenére, hogy a falvédők gyakran a giccs határán mozognak, a művészetnek egyik szegmensét képviselik. A Sepsiszentgyörgyön nyilvántartottak közül a legrégebbi falvédőt 1913-ban készítették. A belvárosban, a polgármesteri hivatal és a színház között található Téglás Kézimunka Boltban hajdanán több száz mintát is lehetett kapni, ezeket később otthon hímezhette ki a vásárló. A tárlaton kiállított feliratos falvédők javarészt Baász Szigeti Pálma magángyűjteményéből származnak.
A falvédők újraértelmezésébe öt képzőművész kapcsolódott be: Kopacz Annamária, Ördög Gyárfás Ágota, Török Tihamér, Szász Zsolt, illetve Baász Szigeti Pálma. A kiállított alkotások közt van örökmozgó animáció, internetről inspirálódott hímzés, autós napvédő, skype-os kép vagy mobiltelefonra ragasztható matrica is.
„A pulzArt programjának összeállításakor a csapat olyan művészeket készült meghívni, akik a 2015-re meghirdetett Hagyományok évében arra adnak választ, hogy miként fér meg egymás mellett a régi és az új, hogyan épül be a tradíció a jelenbe és hogyan alakul a hagyomány a korszellem hatására. A kérdésekkel szemben válaszok nem egyetemesek és nem örökérvényűek, hanem időről időre át kell értékelni őket. Ezen a tárlaton mai válaszokat kapunk, de ezek a válaszok nem örökérvényűek, minden bizonnyal holnap már más formák, állítások lesznek hitelesek” – fogalmazott a szervezők részéről köszöntést mondó Kiss Bence.
Az eseményen egy perc néma csenddel tisztelegtek a múlt héten elhunyt Nagy Kopeczky Kálmán emléke előtt, a Cimborák bábtársulat vezetője a pulzArt szervezésében is részt vett.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(36) "Falvédőtárlattal indult a pulzArt"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(33) "falvedotarlattal-indult-a-pulzart"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:24:31"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:24:31"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=271"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[19]=>
object(WP_Post)#11116 (24) {
["ID"]=>
int(296)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:18:50"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:18:50"
["post_content"]=>
string(2486) "december 12., szombat, HOSTEL
16.00, filmvetítés: 1956, archív fotók és hangfelvételek alapján – Rendező: Molnár Csaba
17.10, filmvetítés: "Az események titkos története" – Szabados György koncertfilm – Rendező:Mispál Attila
20.30 Grencsó Kollektíva koncert
Grencsó István szaxofonos és fuvolista zenekarvezető 1985-ben alapította a Grencsó Kollektívát, ami tulajdonképpen nem is nevezhető egy hagyományos együttesnek, inkább egy olyan szerveződésnek, ami sajátos stílussal rendelkező művészeket gyűjt maga köré, így a három alaptag mellé gyakran csatlakoznak vendégzenészek.
A pulzArt-on a Grencsó Kollektíva egy bővített programsorozat keretében vesz részt: a koncertet megelőzően filmvetítésekre és beszélgetésekre vetítésére kerül sor. Az 1956-os forradalom napjai alatt készült hangfelvételek és archív fotók egy történelmi időutazásra vezetnek bennünket. Beszélgetések Szabados Györggyel című rádióműsorban a zeneszerző és zongoraművész szintén az 1956-os emlékeiről beszél. Majd a 2014-es Hagyományok Házában tartott Szabados György emléknapról készült film Az események titkos története című históriás ének keletkezésének körülményeit tárja fel. Ezt követően megtekinthetjük Szabados György 1956-ról írt zeneművének koncertfelvételét. A politikai erők megszorításai miatt az 1982-ben született művet mindössze négy alkalommal lehetett előadni.
A filmeket és beszélgetéseket a Grencsó Kollektíva koncertje koronázza. A koncert gerincét a Derengés című új lemez dalai, az ikonikus Szabados kompozíciók képezik. A sepsiszentgyörgyi koncerten közreműködik Grencsó István fúvósként, Benkő Róbert bőgősként, Miklós Szilveszter, mint dobos, zongorán pedig Pozsár Máté fog játszani.
Egy korábbi lemezük kapcsán Turi Gábor így vélekedik: „Jóllehet (a darabok) kiinduló- és zárópontja mindig egy világosan artikulált téma, ez a zene nem a dzsessz bevett nyelvezetén szólal meg: fő rendezőelve a spontaneitás, amely a rögzített hangnemektől való elrugaszkodásban, az energiaimpulzusok szabad áramlásában és a muzsikusok közötti interakcióban nyilvánul meg”.
"
["post_title"]=>
string(54) "Grencsó Kollektíva - Szabad–Szabados–Szabad zene"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(46) "grencso-kollektiva-szabad-szabados-szabad-zene"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:18:50"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:18:50"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=296"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[20]=>
object(WP_Post)#11117 (24) {
["ID"]=>
int(239)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 15:21:35"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 12:21:35"
["post_content"]=>
string(2021) "A kódolt nyelv által időtlenné es egyetemessé válik a fájdalom.
Szabad–Szabados–Szabad zene elnevezésű programsorozatra a pulzArt3 fesztivál harmadik napján, szombaton került sor: filmvetítéssel, beszélgetéssel, koncerttel emlékeztünk vissza Szabados György zeneszerző, zongoraművész munkásságára.
Szabados György a következőképpen fogalmazza meg saját ars peticaját: „A kultúra – kihelyezés és kihelyezettség. A folytonosan változó szellemi lét tárgyiasult, kézzel fogható, örökölhető megnyilvánulása. Én ezért jobban szeretek kultuszról beszélni, ami közelebb van az ember belső világához. Mélyebb és fenntartóbb. A kultusz már szakrális dimenzió. Úgy vélem azonban, hogy még ez sem a megfelelő válasz a kérdésre. Szerintem az egyetlen helyes válasz, a "titkok titka" az ember, s egy közösség szellemi tevékenységének legmélyén munkáló sajátos őserejű szellem, a géniusz. Ennek önálló, titkos élete és hatóereje van. Ez nem DNS-kérdés. Ez kizárólag szellemi kategória.”
A Grencsó Kollektíva egész napos programsorozata ennek a gondolatnak a jegyében zajlott. Molnár Csaba szavaiból kiderült, hogy a rádióból előkerült felvételek alapján összevágott egy filmet Szabados Györgyről. Ezek az 1956-os forradalom napjai alatt készült hangfelvételek, Szabados zenéje felidézte a szabadságharc tragédiáit. A kódolt nyelv által időtlenné es egyetemessé válik a fájdalom.
A Grencsó Kollektíva Szabados zenéit teljes alázattal szólaltatja meg az ești koncerten. A koncert gerincét a Derengés című új lemez dalai, az ikonikus Szabados kompozíciók képezik. A sepsiszentgyörgyi koncerten halhattuk Grencsó István fúvóst, Benkő Róbert bőgőst, Miklós Szilveszter dobost és Pozsár Máté zongoristát.
László Beáta Lídia
"
["post_title"]=>
string(28) "In memoriam Szabados György"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(27) "in-memoriam-szabados-gyorgy"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 15:24:16"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 12:24:16"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=239"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[21]=>
object(WP_Post)#11118 (24) {
["ID"]=>
int(275)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:27:59"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:27:59"
["post_content"]=>
string(2594) "december 13, vasárnap, 17.00, Erdélyi Művészeti Központ
A kiállítást Gulyás Gábor művészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója nyitja meg. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette Vécsi Nagy Zoltán, művészettörténész az Erdélyi Művészeti Központ vezetője.
A PulzArt program keretében a sepsiszentgyörgyi ERDÉLYI MŰVÉSZETI KÖZPONT-ban (Olt utca 2. szám, lll. emelet) 2015. december 13-án, vasárnap 17 órakor kerül sor Jovián György, szilágysomlyói születésű (1951) Budapesten élő festőművész kiállításának megnyitójára.
Jovián György a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alkotója.
Az 1951-ben Szilágysomlyón született művész Nagyváradon művészeti középiskolában érettségizett, majd a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Itthon a nagyváradi Állami Színház díszlettervezője volt. 1982-ben áttelepült Magyarországra, ahol 1983-1996 közt a Játékszín, 1996-1999 közt a Merlin Színház grafikusa, 1999-től a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaként dolgozott. A Munkácsy díjas festőművész a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának is tagja.
„ Klasszikus festészeti iskolázottsága nemcsak a formai nyitottság eredendő attitűdjével társult, de olyan erős gondolati tartalommal is, amely művészetének kiemelt helyet biztosít az ezredforduló idején radikálisan átalakult magyar piktúrában. Jovián maga is mesterré vált, az új festészeti törekvések egyik viszonyítási pontjává.” írja róla Gulyás Gábor művészettörténész a katalógus előszavában, majd hozzá teszi, hogy „Jovián György alkotásaiban az esztétikum olyan konstrukció, amelynek rendszerint egy világértelmező gondolati váz az alapja. Az esetlegesség képzete ilyen módon a legkevésbé sem esetleges, mert a kiszolgáltatottság egyetemes ideájának hiteles reprezentációja alapozza meg. A hitelesség záloga pedig az esztétikai szempontból is magas színvonalú, karakteres, autonóm művészi kifejezésmód – így zárul be a (hermeneutikai) kör…”
A tárlat megtekinthető 2015. december 13. és 2016. január 10. között, keddtől péntekig, 10-től 17 óráig, szombaton és vasárnap 10-től 14 óráig.
"
["post_title"]=>
string(46) "Jovián György festőművészeti kiállítás"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(38) "jovian-gyorgy-festomuveszeti-kiallitas"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:27:59"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:27:59"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=275"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[22]=>
object(WP_Post)#11119 (24) {
["ID"]=>
int(240)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 15:23:31"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 12:23:31"
["post_content"]=>
string(1536) "A pulzArt részeként a Lábas Házban tartott „kóstolón” Váncsa Domokos bepillantást engedett az alkotás folyamatába, kenyérszobrok, installációk születtek, és bárki kipróbálhatta milyen élmény kenyérmasszával dolgozni.
Gondolta-e volna valaki, hogy mindennapi kenyerünket hiába keressük százféle kenyér közt a szupermarketek végtelennek tűnő polcain? Ha mi itthon nem is érzékeljük ennek súlyát, a külföldre utazó, de akár az ország más városaiban élő számára is fejtörést okozhat, hogy melyik kenyérnek nevezett pékáru íze, állaga, tartalma emlékeztet bár nyomokban az igazi házikenyérre. E problémával szembesült előbb Temesváron, majd Írországban Váncsa Domokos sepsiszentgyörgyi képzőművész, aki ebből az élményéből kiindulva hozta létre a „kenyérblogot” (breadblog.net), amelyen itthoni képzőművészek – többek között Péter Alpár, Ütő Gusztáv – munkái is láthatók.
A pulzArt részeként a Lábas Házban tartott „kóstolón” Váncsa Domokos bepillantást engedett az alkotás folyamatába, kenyérszobrok, installációk születtek, és bárki kipróbálhatta milyen élmény kenyérmasszával dolgozni a Diószegi pékség által biztosított alapanyagokból. Akadt is bőven jelentkező, kicsik, nagyok egyaránt belefeldkeztek az alkotás örömébe, majd izgatottan lesték, mi sül ki belőle.
Plájás Betty
"
["post_title"]=>
string(49) "Kenyérműhely Váncsa Domokos képzőművésszel"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(42) "kenyermuhely-vancsa-domokos-kepzomuvesszel"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 15:23:31"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 12:23:31"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=240"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[23]=>
object(WP_Post)#11120 (24) {
["ID"]=>
int(295)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:10:27"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:10:27"
["post_content"]=>
string(2652) "december 11., péntek, 16.00, Lábas Ház
Váncsa Domokos Írországban élő és alkotó, erdélyi származású képzőművész: a pulzArt keretében kenyérmasszával kísérletezik – nem úgy, ahogy egy pékmester szokott, hanem sokkal inkább a kenyér művészi megközelítésével, értelmezhetőségével, formálhatóságával kokettál.
Hozzá kell tennünk azt is, hogy a művész jó ideje gyűjtöget minden olyan morzsát, amely a kenyér és művészet esetleges metszéspontjánál található, ugyanakkor a breadblog.net címszó alatt 2009-től összegyűjt mindent, ami a művészetben a kenyérhez köthető.
A műhely keretén belül, amelyre december 11-én, pénteken a Lábas Házban kerül sor, egy pár perces blog bemutató után a készen megdagasztott kenyérből, magvakból és egyéb anyagokból a résztvevők kedvük szerint alkothatnak. Az alkotásokat helyben meg is sütik, majd kiállítják. Az alapanyagokat és a sütést A Diószegi pékség biztosítja.
Jelentkezni e-mailen a contact@breadblog.net-en vagy SMS-ben a 0744-983500 telefonszámon lehet. Kérjük, jelentkezéskor küldjék el a résztvevő(k) nevét és életkorát. A műhely ingyenes. Gyerekeket, felnőtteket egyaránt várunk.
A kenyér értékének, mindennapi jelenlétének az erdélyi kortárs képzőművészetben lényeges szerepe van: Váncsa Domokos blogján két végpontként jelenik meg az 1994-es AnnArt-on az Ütő Gusztáv és Kónya Réka akcióművészek által készített performansz, illetve a csupán néhány hete, az ANAHITA címszó alatt, Daczó Enikő és Kolumbán Hanna által készített installáció.
Mindez lényeges, hiszen azt mutatja, hogy Váncsa Domokos gondos figyelemmel követi a kenyér jelenlétét. A blog leírásában a képzőművész így vall a témáról: „Az ötlet, hogy kenyers blogot készítések egy Tatsumi Orimoto performanszán készült fotóból kiindulva született. Eszembe jutott, hogy hány barátom és hány művész használt fel kenyeret munkájában és milyen jó lenne ezeket egy honlapon összegyűjtve megtekinteni. Az igazi hajtóerőt azonban mégis az jelenti, hogy hiányzik az otthoni pityókával készült kenyér”.
További információ Váncsa Domokos honlapján található: http://www.vancsa.com/
"
["post_title"]=>
string(33) "Kenyérműhely Váncsa Domokossal"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(30) "kenyermuhely-vancsa-domokossal"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:17:57"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:17:57"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=295"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[24]=>
object(WP_Post)#11121 (24) {
["ID"]=>
int(270)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:21:30"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:21:30"
["post_content"]=>
string(2038) "A Te és Te (én - te - mi) alap emberi viszonyt zenei téren megközelítő Dresch - Balázs duó koncertje után, a PulzArt3 pénteki napjának színházi eseményei is a létezés alapkérdésinek boncolgatásával foglalkoztak: közösség és egyén viszonyulása az Udvarhely Néptáncműhely táncszínházi előadásában, élet és halál összefüggésében pedig a magára maradt ember nézett szembe velünk az újvidéki szerb társulat felolvasó alkalmán.
A közösség ereje féltve őrzött igazság, bár sok sztereotípia is tapad hozzá, mégis egyetemes a megtartó ereje. E téma köré fogalmazott a néptánc nyelvén a Köz című előadás. Képesek vagyunk-e háttérben hagyni egyéni céljainkat a közös értékek megőrzése érdekében? – kérdezik a székelyudvarhelyi alkotók. Előadásuk kiinduló gondolataként a közösség és individuum kapcsolatában a megtartó illetve a romboló erőt vizsgálták. A rituális kezdet, a körtánc és a tüzet – vagy bármilyen más központi helyet, - gondolatot, - elvet – szimbolizáló hatszög köré szervezett táncban még egységet alkot a közösségeken belüli különbözőség. Az ősiségre, egyfajta prehistorikusságra utaló jelmezek, festett arcok népi gyermekjátékokból ismert dallamokra mutatják be rendre egyéniségüket. Ez a közösségi erő az előadás világában többször felbomlik, sorra bemutatva a közösség visszahúzó, az egyént a maga képére formáló, a másságot elfogadni képtelen arcát is.
Emlékezetes marad a botoló tánc eszközeit rejtő piros porral behintett díszlet leleménye. A saját határait is feszegető közösség átváltozásainak pillanata, egymás kitaszítása, illetve az uniformizálás. A végső képben a felbomló közösség minden tagja egyéni kis dombjait, halmait gyűjti össze, eltemetve ezáltal az összefogás bármilyen lehetőségét.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(26) "Közénk szorult rombolás"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(23) "kozenk-szorult-rombolas"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:21:30"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:21:30"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=270"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[25]=>
object(WP_Post)#11122 (24) {
["ID"]=>
int(286)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:53:15"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:53:15"
["post_content"]=>
string(2118) "december 11., péntek, 19.00, Kónya Ádám Művelődési Ház
„Azt álmodom, hogy kitörnek a fogaim és a szám megtelik vérrel. Teli van a szám vérrel és megfulladok.” Larisa, a konstancai kislány tipikusan az Y generáció produktuma. Idősebbnek akar tűnni, mint amennyi, macás akar lenni, vágyik a rosszfiúra, divatosan akar öltözni és egyáltalán, mindent elkövet azért, hogy a külsőségekre túlzott hangsúlyt fektető miliőben ő kerüljön a figyelem középpontjába.
Raluca Mănescu forgatókönyvíró a hazai filmes újvonal kegyetlen őszinteségével értekezik az önmaga megszállottjává váló generációról, társadalomkritikában azonban messze kilép a kamaszkori tematikából. Nicolae Constantin Tănase rendezővel már jó ideje együtt dolgoznak: a 12 minutes (2013), a Blu (2012) és az Outrageously Disco (2010) után Tudor Giurgiu prodúcerkedése alatt születik meg az Enyém a világ.
A film műfaja dráma, hiszen miként is tudná megélni egy nagyon fiatal lány az első szerelmet, az első szeretkezést, amihez annyi ábránd és nyomás fűződik, végül mégis „csak” szex lesz belőle. Kérdések, amelyek megkerülhetetlenek a kétezres években – író és rendező bátran belevágnak, és megformálják a karaktert, aki lényegében bármelyik lázadó kamasz lehetne: Larisa középső ujjával int be mindenkinek, aki nem érti őt – és ez bizony a világ túlnyomó részét jelenti. Realista ábrázolásmód, abból a fajtából, amitől a néző kényelmetlenül érzi magát a bőrében. A film történetéről a rendező így vall: „(...) prizmán keresztül mutatja be a valóságot, amit ismerünk, és amely fölött ítélkezünk megszokásból, úgy, hogy már empátiától mentesen tekintünk rá”.
Videó link:
https://www.youtube.com/watch?v=Rt9_JB5Xk4w
"
["post_title"]=>
string(13) "Lumea e a mea"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(13) "lumea-e-a-mea"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:54:51"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:54:51"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=286"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[26]=>
object(WP_Post)#11123 (24) {
["ID"]=>
int(289)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:03:33"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:03:33"
["post_content"]=>
string(1898) "december 10., csütörtök, 18:00, Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér
„A mániát olyan felfokozott fizikai aktivitás és túlzott felhangoltság jellemzi, amely aránytalan bármely pozitív eseményhez képest.”- fogalmaz az Orvosi kézikönyv a családban.
A mániák tulajdonképpen több szegmensre, több típusra kategorizálhatóak. Ilyen feltételek mellett az sem meglepő, hogy két képzőművész munkája a tárlat: a Szira Henrietta és Szíj Kamilla alkotta páros alaposan elmereng az értelmezési lehetőségeken. A képzőművészeti megfogalmazás talán több teret enged az értelmezésre, több lehetőséget ad az ítélkezéstől mentes kifejezésre.
Az alkotók maguk így fogalmaznak a pulzArton bemutatásra kerülő projektről: „A mánia egy belső válasz a külvilágra, probléma feloldási kísérlet. Ezt a sokféleképpen értett, pozitív és negatív felhanggal egyaránt gyakran használt fogalmat mindketten saját értelmezésünkben vizsgáljuk. Közös kiindulópontként, közös nevezőként a mániát egy olyan ismétlődő, meditatív folyamatként értelmezzük, ahol nem az automatizmus, hanem az előre kigondolt rendszer az irányadó. Ebben a rendszerben a munka készítése során egy választott alapelemből átlátható struktúra jön létre.A kiállításon fontos tényező még az egymás munkáira reflektálás és az interaktivitás. A mániás cselekedet természetéből adódóan magányos, intim, elszigetelt. Ezt mi szeretnénk feloldani, és a közönséget is bevonni a saját belső folyamatainkba. A kiállított munkáink és a hozzájuk kapcsolódó műhelymunka nem válik szét, egységet képez a térben, közösségi interaktív térré alakítva azt.”
"
["post_title"]=>
string(48) "ManiAnimae – Szira Henrietta és Szíj Kamilla"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(42) "manianimae-szira-henrietta-es-szij-kamilla"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:03:33"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:03:33"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=289"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[27]=>
object(WP_Post)#11124 (24) {
["ID"]=>
int(308)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:50:56"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:50:56"
["post_content"]=>
string(2381) "december 13., vasárnap, 18.30, Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Terem
„Ha valaki elveszíti a hazáját, úgy értem, azt a közeget, amelyben felnőtt, eszmélkedett, mindegy, hol van és milyen az a közeg, az örökké fájni fog, viszont ezt a fájdalmat el kell viselni.”
Oravecz Imre minden alkotását valaminek a hiánya köré építi: minden szereplő, minden gondolat a gyerekkori teljességérzésünk hiányára emlékeztet. Valahová tartozni létfontosságú, és a szülőfalujából kiszakadt szerző életművét végigkíséri az otthon keresésének motívuma. Arra figyel, azt kutatja, hogy a hiánynak, az űrnek visszafordíthatatlan növekedéséből fakadó traumánkat hogyan tudjuk elviselhetővé tenni. Szilasi Lászlót idézve „van ebben a vízióban (mint talán minden igazán nagy regényben) valami felemelően, szeretetteljesen és részvéttel telien embertelen.„
2012-es regénye, a Kaliforniai fürj az utóbbi évek egyik igen gyakran emlegetett regényévé nőtte ki magát. Nem ez ez első Amerika-témájú kötete, amely a kivándorlás és az új hazába való beilleszkedés témakörét taglalja. Az Ondrok gödre éppen ennek a könyvnek az előzményeit vázolja fel, néhány évvel korábban.
Oravecz Imre prózáiban leginkább a hagyományos formák érvényesülnek, “úgy írtam, ahogy mindig is írok, vagy írni szeretnék. Pontosan, világosan, egyszerűen. Ha ez hagyományos, akkor ez jó hagyomány, és vállalom. Nem provokálni akartam, még kevésbé kétségbe vonni a másfajta beszéd létjogát, bár bevallom, a divatoktól mindig irtóztam. Valami azért ott lebegett előttem: olyan próza, amelyet magam is szívesen olvasok, ha más írja: ha egy Petelei, ha egy Csáth, ha egy Móricz, ha egy Kosztolányi.” (Oravecz Imre)
Oravecz Imre 1989-ben visszautasította a különösen magas szintű kitüntetést, a József Attila-díjat. 14 év telik el, amire 2003-ban hasonló kaliberű, ám mégis a demokrata rendszerben létrehozott kitüntetést vehet át: a Kossuth-díjat. Nemsokára 73. születésnapját ünnepli, immár elismert költőként, íróként.
"
["post_title"]=>
string(12) "Oravecz Imre"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(12) "oravecz-imre"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:50:56"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:50:56"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=308"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[28]=>
object(WP_Post)#11125 (24) {
["ID"]=>
int(303)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:35:02"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:35:02"
["post_content"]=>
string(2779) "december 11., péntek, 17.00, Tein Teaház
Petru Cimpoeşut csupán egy szál köti Sepsiszentgyörgyhöz, ám az különlegesen fontos. A Kalligram gondozásában megjelent regényt Szőcs Imre műfordító adaptálta magyarra.
Cimpoeşu 1952-ben született Vasluiban. Felsőfokú tanulmányait a Bukaresti Olajbányászati és Geotechnikai Intézetben végezte. Első prózakötete Amintiri din provincie (Vidéki emlékek) címmel jelent meg 1983-ban, és elnyerte a Romániai Írók Szövetsége jászvásári (Iaşi) tagozatának nagydíját. Bár korai művei kedvező kritikai fogadtatásban részesültek, az igazi áttörésre 2000-ig, a Povestea Marelui Brigand (A Nagy Haramia története) majd a Simion liftnicul (Simion, a panelszent) megjelenéséig kellett várnia. Utóbbi regényét a román megjelenés után nem sokkal számos európai nyelvre lefordították, 2007-ben Csehországban az év könyvévé választották, és a Magnesia Litera díjjal tüntették ki. A Mircea Cărtărescu nevével fémjelzett „nyolcvanas nemzedékhez” tartozó Cimpoeşut a kritika és az irodalmi közvélemény az utóbbi évtizedek román irodalmának élvonalába sorolja.
Cimpoeşu „kétarcú” író: van egy derűsebb énje, amely a játékosságot és a humort részesíti előnyben, és egy komorabb, borongósabb, amely az emberi lét sötét misztériumaihoz vonzódik, az álom és a valóság, a hit és hitetlenség kérdéseit feszegeti.
A Simion a panelszent (regény angyalokkal és moldovaiakkal) ismertetője a Kalligram honlapján így szól: „1997 ősze. Románia keleti régiójában, Moldvában járunk. Nem egészen nyolc év telt el a decemberi forradalom óta, és az "aranykorszak" egyik grandiózus megvalósításaként felépült nyolcemeletes panelház lakói még mindig az átmenetinek nevezett korszak nehézségeivel küszködnek. Ki-ki a maga módján próbál válaszolni a kor kihívásaira, több-kevesebb sikerrel, de inkább a csodában bízva, mint saját probémamegoldó készségében. A várva várt csoda azonban váratlan módon köszönt be: Simion, a földszinten lakó idős suszter fogja magát és bezárkózik a lift fülkéjébe, ahol angyalokkal diskurál, példabeszédekkel traktálja lakótársait, talán kisebb-nagyobb csodákat is tesz.
Petru Cimpoesut a kritika és az irodalmi közvélemény az utóbbi évtizedek román irodalmának élvonalába sorolja, Simion, a panelszent című regényét pedig az elmúlt húsz év egyik legjobb román regényeként tartja számon.”
"
["post_title"]=>
string(59) "Petru Cimpoeşu - Simion liftnicul azaz Simion a panelszent"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(56) "petru-cimpoesu-simion-liftnicul-azaz-simion-a-panelszent"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:35:02"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:35:02"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=303"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[29]=>
object(WP_Post)#11126 (24) {
["ID"]=>
int(227)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 14:30:46"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:30:46"
["post_content"]=>
string(2310) "Bocsárdi Magor, Kónya Ütő Bence, Lovas Fekete Zsolt – a trió külön a pulzArt3-ra állt össze, alapjaiban improvizatív, ám a hagyományokkal is kommunikáló zenei találkozásra.
A magma Kortárs Művészeti Kiállítótér alagsorában nincs természetes fény. A falak, akár a modern színházakban feketére vannak mázolva – a sötétség illúziója majdnem teljes. A helyszínválasztás nem véletlen, a produkció kiszakítani készül a hallgatót az események megszokott sodrásából.
Kis teremben ülünk, a világítás minimális, a falon animáció úszik: egy henger, ami mintha meiózissal szaporodna, hogy hullámzó mozgásával benépesítse a falat, majd minden visszatér az első, kiinduló formában.
Hasonló a muzsika is: hullámzó, egy-egy vezérmotívumot ragozó, kellemes kísérlet, amit rendszerint Bocsárdi Magor hegedűje terel egyik témából a másikba. Házi koncert – mondja Magor, majd elkezdődik a muzsikálás. Az irányváltások ráérősek, a zene kényelemesen fluktuál, a zenészek feszült figyelemmel követik egymást, inkább a dallamra hangolódva és nem egymás arcát olvasva kommunikálnak. A hangszerek önmagukban sok lehetőséget adnak: többféle ütős, rázós mozdulattal Zsolt a ritmus egyik részét adja meg. Ő főként a dobbal és cintányérral szövi a fonalat, míg Bence digitálisan, ragozza a témát.
Mintha a zenészek nem ismernének korlátokat: egy merész gondolattól vezérelve még a véletlenül leejtett dobseprű is a muzsika részévé válik. Műfajilag kategorizálhatatlan mindez, hiszen szinti pop hangzástól, a roma ritmuson át, a freejazz határáig sok vizet megborzol.
A produkció címe is szuggesztív: Prezeng. A szó az angol prezent kifejezésre, azaz a jelenre utal. A zengés is evidens célzás: a muzsika tényleg zengő benyomást is kelt. A megközelítés mindenképp a pillanatra szorítkozik: a produkciót ilyen formában megismételni lehetetlen lenne: az energiáit a közönség viszont elraktározza.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(24) "Prezeng - a jelen hangja"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(22) "prezeng-a-jelen-hangja"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 14:30:46"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 11:30:46"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=227"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[30]=>
object(WP_Post)#11127 (24) {
["ID"]=>
int(285)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:51:49"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:51:49"
["post_content"]=>
string(2803) "december 10., csütörtök, 19.00, Tein Teaház
Milyen ember a pásztorfurulya?
És milyen hangszer a gyimesi pásztor?
Rekegő délután a Tein teázóban
Bár az egész kalibát szánástól, sajtostól, vagy kutyástól és medvéstől nem hozhatjuk el a Tein teázóba, hogy megismerje azt a közönség – mondja Ségercz Ferenc, a Rekegő programsorozat mentora, de az ott élők, a maguk természetes környezetében létező emberek hangulatát, ízét, észjárását és muzsikáját igen.
A hagyomány és a kortárs művészetek metszetén helyet foglaló fesztivál egy újabb igazi párbeszéden alapuló találkozásra ad lehetőséget. A Rekegő folklórest sajátossága, hogy a városi kultúrához tartozó kávéházi környezetben kínál találkozást azokkal az adatközlőnek számító személyiségekkel, akik még az élő tradíció szerves részei.
A pulzArt3 alkalmával Timár János pásztorfurulyással, ütőgardonossal és Timár Viktor hegedűssel ismerkedhetünk meg. A gyimesi hagyományőrző zenészek koratavasztól őszig a hegyen élnek, a kalibán vannak. Számukra a hangszer nemcsak a táncalkalmak muzsikáját jelenti, hanem az ősi hagyományos életmód szerves részét képezi. Ezúttal nem a zene a lényeg, hanem a találkozás. Találkozni, szót- és érzést váltani azokkal, akiből a muzsika szól. Találkozás azokkal, akiket az adatgyűjtők, a folklór elkötelezettjei lemezre vesznek. Az est lényege, hogy beszélgessünk az öregjeinkkel – és a 70 év feletti András bácsi, például a ma élő adatközlő pásztorfurulyások közt fiatalnak számít.
A Rekegő a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa programsorozat Hagyomány Évének keretében indult útjára, mint folklórkutató- és dokumentáló eseménylánc. Azzal a szándékkal született, hogy felkutassa a kihalófélben levő népi hangszerek tudóit, dokumentálja tudásukat, hogy összegyűjtése és rögzítése a népmondák, archaikus népi imádságok és hiedelemmondák stb. meglévő kincseit. Korábbi állomásainak meghívottjai közt Fintu Dezső gyimesi, Csata András és Ambrus Árpád csomafalvi, László Legedi István klézsei furulyásokkal voltak.
A beszélgetős délután főszereplői az esti csemegének ígérkező táncházban együtt zenélnek a Borbély–Dresch Quartet koncert muzsikusaival és sepsiszentgyörgyi táncházzenészekkel. A csütörtöki nap pulzálásaként egységet alkot az autentikus népzene az etno-jazz és a táncházzene.
"
["post_title"]=>
string(7) "Rekegő"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(6) "rekego"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:51:49"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:51:49"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=285"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[31]=>
object(WP_Post)#11128 (24) {
["ID"]=>
int(272)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:25:29"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:25:29"
["post_content"]=>
string(3461) "Timár Viktor bácsi furulya és hegedűjátékáról már több tanulmányt is írtak. A gyimesközéploki Hidegségen sokszor személyesen keresik fel őt barátai, ismerősei, még a turisták is. Adatgyűjtők, népzenészek, zenészek, táborosok már számtalan alkalommal kérdezték arról, miért fújja úgy, ahogy fújja, és miért kell megőrizni azt, amit ráhagytak nagyszülei. A Rekegő esten is egyszerűen, a legnagyobb természetességgel válaszolt: ennek így kell lenni. A tisztát, a szépet őrizni és megtartani kell. Fiatal korunkban sem kívántunk másként muzsikálni, mint az öregek – mondja Timár Viktor és testvére János, akik a PulzArt3 nyitónapjának vendégei voltak.
A fesztivál idejére is kinyílt a Rekegő ajtaja, a Hagyomány éve keretében működő sorozat, így kávéházi környezetben találkozhattunk a hagyományőrző népzenészekkel és hangszereikkel. A folklórdokumentációs estként meghatározott rendezvényen a két muzsikust Ségercz Ferenc házigazda mutatta be, és míg a közönség is megfogalamzta a maga kérdéseit, mint régi jó tisztelőjük, kérdezte életükről, mindennapjaikról, muzsikájukról. Azok, akik a csütörtök esti táncházba is elmentek, bizonyára a beígért csújjogatásokat és vicceket is meghallhatták a hidegségiektől.
A két hagyományőrző népzenész a kezdetekről mesélt, hogy miként tanultak meg kiskorukban furulyázni és hegedülni szüleik és nagyszüleiktől, hiszen a Timár család felmenői közt sok furulyás volt. Viktor bácsi első furulyás dallamait a kalibában, az állatok nyári szállásán nagyapjától tanulta. A hegedülést és annak vonásait, fogásait kezdetben az ismert dallamok alapján magától, autodidakta kísérletezte ki. Mint barátokat emlegették fel egy-egy muzsikálás, a ritka magyaros vagy a kettős jártatója közti szünetben a régi nagy gyimesi zenészeket: Zerkula Jánost, Halmágyi Mihályt – folytatva hagyatékukat és mélyen tisztelve a kortárs muzsikusokat vagy elődöket, akik már egy másik, a gondviselés zenekarában játszanak. Tisztelettel idézték fel a `90-es évek eleji emléküket is, mikor Dresch Mihály a szaxofonján a kettőst fújta. Az esti Dresch koncerten pedig külön köszöntés is járt a Timár testvéreknek a jazzmuzsikustól.
Gyakorolni nem sok idő volt, mosolyog Viktor bácsi, dolgozni jártak Szeredába. De a zenésznek mindent kellett tudni, hogy a vendéget kiszolgálja, ha nem így tett, nem hívták többet muzsikálni. Régebben, a 3–4 napig tartó lakodalmak idején jó volt tudni, hogy a meglévő tízféle hejszából, melyik legénynek mi a kedvence. Vagy hétfőn, mikor az öregek a saját táncukat járták, ismerni kellett kinek mi a szokása, a hajnali keservese, mert mindenki szerette az ő nótáját húzatni. Rend volt ebben – nyugtázta Timár János bácsi, miközben arról is mesélt, hogy lakodalmas zenekarokként, bátyjával együtt a felcsíki falusi zenészekkel is sokat muzsikáltak együtt. Ebben az időben ő nem is gardonyozott.
A Rekegő után, az esti táncházban a sepsiszentgyörgyi táncházzenészekkel muzsikáltak együtt a hagyományőrzők.
Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(37) "Rekegő: Ami tiszta, azt tartsuk meg!"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(33) "rekego-ami-tiszta-azt-tartsuk-meg"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:25:29"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:25:29"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=272"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[32]=>
object(WP_Post)#11129 (24) {
["ID"]=>
int(284)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:49:25"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:49:25"
["post_content"]=>
string(1332) "december 10., csütörtök, 22.00, Hostel
A hagyomány és a kortárs művészetek metszetén helyet foglaló fesztivál kezdőnapjának kínálata a gyökerektől indul a szárnyaló lendületű, alkotó zene irányába.
A délutáni Rekegő-ben gyimesi hagyományőrző zenészekkel, egy igazi párbeszéden alapuló találkozásra van lehetőségünk, olyan személyiségekkel ismerkedhetünk meg általuk, akik az autentikus népzenét még a saját, természetes környezetükben gyakorolják. Györgyice András pásztorfurulyás, és Szőcs-Moise Gábor hegedűssel való beszélget követően a magyar etno-jazz két legnagyobb formátumú fúvósának, Borbély Mihálynak és Dresch Mihálynak közös zenekara tart koncertet. A Borbély-Drasch duó bevallásuk szerint elkötelezett hívei a népzenének, koncertjük alatt egymás tükrében vallanak erről, magukról és a világról. A szaxafonosok az estet összehangoló táncházban együtt muzsikálnak a gyimesi és a sepsiszentgyörgyi táncházzenészekkel. Az igazi csemegének ígérkező táncházban kezdéshez moldvai és gyimesi csángó ill. erdélyi népzenét kínálnak. A folytatás csak a közös ráhangolódáson és ráadáson múlik.
"
["post_title"]=>
string(54) "Szokásaink újra és újra - Összehangoló táncház"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(44) "szokasaink-ujra-es-ujra-osszehangolo-tanchaz"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:49:25"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:49:25"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=284"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[33]=>
object(WP_Post)#11130 (24) {
["ID"]=>
int(283)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:47:01"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:47:01"
["post_content"]=>
string(1902) "december 12., szombat, 20.30, Tein Teaház
„...nem tudnék továbbra is egy olyan szobában maradni, ahol egy csomó ember nyitogatja az ajtót és sétál ki-be” – nyilatkozta 1965-ben, egy bemutatót követően a Nobel díjas Harold Pinter. Hogy ez a gondolat mennyire mond ellent a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban zajló felolvasószínháznak, azt döntse el ki-ki magának.
A Teatroom csapata (civilben a Tamási Áron Színház művészei: Pálffy Tibor, Kolcsár József, Derzsi Dezső, illetve Kónya Ütő Bence) a pulzArtra saját szöveg helyett, újra visszatér a hagyományos drámákhoz. Az Étellift a kortárs művek határán mozog, hisz a szerző 2008 karácsonyán hunyt el. Kétszereplős drámáról lévén szó, mindenképp kihívás elé állítotja a színészeket: arról, hogy két szerepet, hogyan ad elő dupla annyi művész, arról Derzsi Dezső nem árul el semmit.
A Teatroom alkotói folyamata persze titok marad, azonban annyit a szélesebb közönség is tudhat, hogy a műsorra tűzött dráma kiválasztását minden esetben egyik színész vállalja magára. Ezúttal Derzsi Dezső következett a sorban, aki az Ételliftet egyfajta Samuel Beckett és Quentin Tarantino találkozásnak nevezi. A mű egyébként Pinter egyik igen gyakran játszott abszurd drámája, amely mindenképp írói munkásságának hajnalán keletkezett.
„Az egyik érdekessége ennek a felolvasó műfajnak az, hogy, amit abban a pillanatban meg tudunk fogni a szövegből, abból kell készíteni egy érvényes dolgot. Ami első körben engem megfogott az a két szereplőnek az egymásrautaltsága, az, hogy mennyire kiszámíthatatlan minden egyes nap” – fogalmazott Derzsi Dezső.
"
["post_title"]=>
string(25) "Tein Teatroom - Étellift"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(22) "tein-teatroom-etellift"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:47:01"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:47:01"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=283"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[34]=>
object(WP_Post)#11131 (24) {
["ID"]=>
int(264)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 18:44:20"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 15:44:20"
["post_content"]=>
string(2866) "A Tein Teatroom olyan projekt, amely e sorok szerzőjének szívéhez túlságosan is közel áll. Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy magyarul fogalmazzak: elfogult vagyok.
Pálffy Tibor, Kónya Ütő Bence, Derzsi Dezső és Kolcsár József felolvasó- és kocsmaszínháza lassan két éve fut. Mondanom sem kell, hogy voltak nagyon is elkapott pillanataik, és olyanok, amelyek nem terv szerint sültek el.
A pulzArt3-ra egy Harold Pinter darab, az Étellift került a terítékre. Az előadás lényegében erről szólt, illetve besorolt arra a tömött sávra, ahol azok a filmek, írások és általában véve, mindenféle mű sorakozik, amelyek valamilyen válság okán nem tudtak megszületni.
Kérdés persze, hogy ilyen állapotok mellett mi történik a produkcióval? Elhasal? Megbukik? Netalán újra kell értelmezni mindent, ami hozzá kapcsolódik?
A Teatroom ezúttal lényegében megbukott, hiszen előre kitalált koncepció nélkül, inkább improvizálva döcögött le az előadás. A darab azonban kísérlet, illetve kísérletezés is volt. A bukás ennek tükrében, pedig relatívvá válik: tündöklő bukássá, szórakoztató elhasalássá, hangosan kacagó úttévesztéssé.
A kísérletezés eredménye közös integetés, közös éneklés, és iszonyatos mennyiségű kacagás. Ez az eredmény lényegesen eltér attól, amire Pinter szövege predesztinálja a darabot: a két várakozó bérgyilkos között kialakuló feszültségről vajmi keveset tudunk meg, hiszen csak a szerzői instrukciókat olvassa fel Pálffy.
Rendezővé válik a színész, pontosabban mindegyik színész – az eredmény viszont nehezen fogható meg: van itt vallomás arról, hogy milyen érzést hagy a művészben a közönség reakciója, van értékelés is az elmúlt két év Teatroomjairól. Technikailag kicsit elidegenítve, nem közvetlenül közlik velünk nézőkkel, hogy mit gondolnak, de attól mindez őszinte még. Persze van hülyéskedés is. Hogy milyen céllal, az a helyzettől függ, ahogy ebben a produkcióban minden. És ez így rendjén is van.
Megtudjuk azt is, hogy készültek, készülgettek a művészek, de nem volt elegendő az idő, vagy nem működtök a megfelelő érzékek... A produkció nem előre rendezett formában állt össze.
A bőréből kifordított színdarab, az Étellift mindenképp megálló. A kérdés már csupán annyi, hogy a szerelvény megy tovább innen vagy ez a végállomás, és több Teatroom nem lesz. Az idő majd leimprovizálja.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(73) "Tettek egy kísérletet: kitörni az alkotói válságból viszont nehéz"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(64) "tettek-egy-kiserletet-kitorni-az-alkotoi-valsagbol-viszont-nehez"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 18:44:20"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 15:44:20"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=264"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[35]=>
object(WP_Post)#11132 (24) {
["ID"]=>
int(307)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:49:41"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:49:41"
["post_content"]=>
string(3055) "december 12., szombat, 19.00, Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Terem
Tóth Krisztina 1967. december 5-én született Budapesten. Nemzetközileg elismert, József Attila- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő, író és műfordító. A Képzőművészeti Szakközépiskolában szobrász szakon érettségizett, később az ELTE bölcsészkarán, magyar-történelem szakon szerzett tanári diplomát.
Mesterien kombinálja mind verseiben, mind prózáiban az áradó, sajátos érzékenységet a naturalista közvetlenségű ábrázolásmóddal, a hiteles, külső nézőpontot a figyelmes, benső szemléletmóddal, miközben reális párbeszédet folytat az irodalmi hagyománnyal, eredeti, friss koncepcióban. Tóth Krisztina érzékenyen nyúl minden történethez, figyelemmel ragadja meg a világ legapróbb mozzanatait. Írásai az állandóság és folytonosság, az emlékek és a jelen pillanat, tettek és cselekvésképtelenség örökös feszültségétől organikus egésszé válnak. Az emlékezés, a megélt pillanat kettősége az, ami az egyént egy lebegő állapotban, és ugyanakkor a realitásban tartja.
Tóth Krisztina elmondása szerint “bennem is megvan ez a türelmetlenség, és persze a félelem is, hogy mi van, ha nem jut eszembe több vers, ha egyszerűen elmúlik... Mert ez máshogy van, mint a prózánál, ez olyan kivárásos dolog. A prózaírásban gyűjtés után, ha megérintett valami, ha bejött egy sztori, vagy akár csak egy indító mondat, ami lökést ad, el lehet kezdeni gyúrni az alapanyagot. A versnél jobban ki van szolgáltatva az ember a kivárásnak és az ülepítésnek, nem mindig rajta múlik, hogy összeáll-e valami. Fontosabb az időbefektetés, türelmet igényel, hogy összeálljon valami. Nekem mély meggyőződésem, hogy egy generált versen átüt az, hogy nincs belső lendület. Most nem a sikerültségről beszélek, nagyon jól össze lehet hozni úgy szövegeket, hogy nem tüzesíti át őket valami szöveg alatti indulat. (...) Amikor összeáll valami, ahhoz fogható öröm - nekem - nincs a világon, ennél nagyobb elégedettséget nem nagyon tudok érezni. Ez túl van az ember civil életén és azokon az örömökön, ilyenkor valahogy "helyreáll a világrend", megszűnik egy pár pillanatra a kettős figyelem. Máskor állandóan forog ez a kettős giroszkóp. Lehet, hogy kívülről nem látszik, de ez tulajdonképpen fizikailag is fárasztó. Mármint ez a kettős jelenlét, hogy figyeled a világot, és közben magadat és a helyzeteket is kívülről.”
Sepsiszentgyörgyön Tóth Krisztinával most először kerül sor író-olvasó találkozóra. A szerző hivatalos weboldala: http://www.tothkrisztina.hu/blog/language/hu/
"
["post_title"]=>
string(15) "Tóth Krisztina"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(14) "toth-krisztina"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:49:41"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:49:41"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=307"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[36]=>
object(WP_Post)#11133 (24) {
["ID"]=>
int(265)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:12:03"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:12:03"
["post_content"]=>
string(4188) "Tóth Krisztina az egyetlen női szerző, akivel író-olvasó találkozóra került sor a pulzArt3 fesztiválon. Tóth Krisztina még soha nem járt Sepsiszentgyörgyön. A közönség izgatottan várta. Ő maga visszafogott, nyitott, közvetlen és engedi, hogy emlékei, tapasztalatai és inspirációs forrásai a Pieldner Judit irodalomkritikus által vezetett beszélgetés alatt feltörjenek belőle. Ritkán válik egy közönségtalálkozó személyes találkozássá, megnyugtató ezt megtapasztalni.
Tudjunk minél több verset fejből, mert része lesz személyiségünknek. Ahol ezeket a verseket elmondhatjuk – otthon vagyunk. Helyezzük el magunkat a hagyományban, hiszen részei vagyunk annak, jelöljük ki a kötődési pontjainkat, és alakítsuk ki a saját hangunkat. Minden mindennel összefügg – vallja az írónő, az irodalmi hagyományhoz való viszonyát meghatározó kérdéskör kapcsán.
Egy alkotó soha nem kötött munkaprogramban dolgozik, hanem munkája szorosan összefügg a magánéletével, minden helyzetben kutatja, hogy minek lehet művészi értéke, mi az, ami inspirálja, miből tud meríteni. Tóth Krisztina munkamódszerére a megfeszített figyelem jellemző. Olykor tudatosan, máskor ösztönszerűen, de figyeli a környezetét, a szokatlan élettörténettel rendelkező embereket. A beszélgetés során néhány élményéről is beszámol: a villamosozás különlegességét emeli ki, ahonnan megfigyelhetőek a piros lámpánál várakozó autók utasainak egyéni pillanatai, vagy a játszótereken zajló váratlan találkozásokat említi, és hangsúlyozza, hogy mindenben benne van egy történet. Érdemes mindig nyitva hagyni magadban egy kamerát és egy magnószalagot is. Vélhetően mindenki mást vesz észre a világból, és ez meghatározhatja művészetét. Regényei közül részletesen beszél a Vonalkódról és az Akváriumról, a vágyáról és igényéről, hogy részletesen, ráérősen elmesélhessen egy-egy történetet. Azt is megtudjuk, hogy a Vonalkód születése körül sokat töprengett azon, hogy miként beszéljen a `70-es, `80-as évekről. Hogyan lehet megírni azt a rettenetet, amiben felnőtt? A haragot választotta a nosztalgikus hangnem helyett. A vonalkódok értelmezése szerint – melyben a szünetek és nem a vonalak számítanak – a meg nem írt, a kimaradt sorok, szavak és történetek jelentőségéről is beszél az írónő.
Tóth Krisztina rendszeresen ír tárcákat, ezek közül néhány, eddig még nem publikált szöveget felolvas nekünk. Őszintesége és a világ, az emberek iránti szeretete árad minden írásából, és most, hogy hangosan kimondja gondolatait, még közelebb kerül olvasóihoz. Innen már csak egy kis lépés, hogy eljussunk a versekig. „Egy és ugyanaz a személy vagyok, mikor verset és mikor prózát írok. A versben kevesebbet mesélek a történetekből.” A vers, tudniillik az egyik legszemélyesebb irodalmi műfaj, és bármily közvetlen legyen egy költő, saját verseket felolvasni idegen emberek számára, bizonyára minden alkalommal a szilárdan álló belső gátak lebontását feltételezi. Mi, hallgatók lelkesen és ugyanolyan őszintén sodródtunk a költeményekkel, amilyen odaadóan azt a szerző felolvasta. „Titkos életem, egy hely ahol nem haragszom” – halljunk legújabb kötetének sorait, és emlékezetes a Világadapter című szerzemény hallgatásélménye is.
Tóth Krisztina mindvégig határozott, keresi a szemkontaktust a jelenlévőkkel, felszabadultan beszél a munkájáról. Mivel a magánélet, családi háttér fontos része a művészi megnyilvánulásnak, Tóth Krisztina a Lány aki nem beszél kötete kapcsán betekintést enged családi performanszaiba is, megosztja velünk gyerekeinek a műveihez való viszonyát, végül pedig felolvas néhány gyerekverset. A közönség pedig hálás, hogy megvalósult a találkozás.
László Beáta Lídia, Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(46) "Tóth Krisztina: Személyes találkozás ereje"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(41) "toth-krisztina-szemelyes-talalkozas-ereje"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:12:03"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:12:03"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=265"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[37]=>
object(WP_Post)#11134 (24) {
["ID"]=>
int(266)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:13:28"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:13:28"
["post_content"]=>
string(1585) "Szakadjunk csak le a netről. Mármint, lőjük ki a telefonról a wiffencset, ne nézzünk Fb-t, kicsit koncentráljunk arra, ami itt és most történik.
Az X, az Y és a Z generáció a házban. Péntek este van, pulzArt, a Teinben a tűzvédelmi szabályok miatt visszafogott számú tömeg. A színpadon hárman állnak: Simon Katalin-Boglárka és Derzsi Dezső színművészek, illetve Trabalka Cecília, alias Traila, a DJ.
DJ buli a hagyomány jegyében. Lehetetlen. Vagy... Lehet. Minden elhatározás kérdése: a hangfalakból időnként népi motívumok törnek fel, az állandó lüktetésbe vegyülve. Az eredmény a disszonancia és az összhang kusza játéka. A bulizók szemlátomást élvezik a dolgot. A deephouse, house vonal határozottan táncolós zene.
Táncolós? – kérdezheti az olvasó, aki az ilyen partikról szeletelős, égszúrós és egyéb mozdulatokról kezd fantáziálni. Jogos kérdés, azonban itt vannak valódi táncmozdulatok is. Illetve annak töredékei. A keverő mellett két emelvény is van, rajta a moldvai, illetve székely népviseletbe öltözött színészek. A gondolat persze újra az internetes folklórból érkezett: GIF animáció módjára ismételnek egy-egy mozdulatsort. Újabb olvasatot kaptunk a hagyományok és a modern formák keveredésére – hisz a Hagyományok évében a pulzArt pontosan ezen téma körül forog.
Kiss Bence
"
["post_title"]=>
string(44) "Traila: Az animációk offline-ba kapcsolnak"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(41) "traila-az-animaciok-offline-ba-kapcsolnak"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:13:28"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:13:28"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=266"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[38]=>
object(WP_Post)#11135 (24) {
["ID"]=>
int(309)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:51:40"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:51:40"
["post_content"]=>
string(1382) "december 11., péntek, 17.30, HÁROMSZÉK TÁNCSTÚDIÓ
Az Udvarhelyi Néptáncműhely A köz című előadásának kiindulópontjai a köz, közjó, közérdek, közösség szavak. A hagyományos néptánc-előadás olyan kérdésköröket taglal, hogy napjainkban milyen mértékben szolgáljuk közösségünk érdekeit, készen állunk-e arra, hogy a bennünk rejlő individualista esetenként háttérbe tolja egyéni törekvéseit a közös értékek megőrzése érdekében?
Az önmegvalósítás reményében mozgósítjuk-e teljes tudásunkat, tehetségünket, energiánkat? Tudatában vagyunk-e annak a ténynek, hogy egészségesen működő közösségeink nélkül, melyekben még a közelmúltban mindenki nélkülözhetetlen és egyben hasznos tag volt, nemzetünket a történelemi konfliktusok elsöpörték volna a Kárpát-medencéből?
Jelenünk egyik legkétségbeejtőbb jelensége a közösség-rombolói magatartás, az egyént mindenek elé helyező attitűd. A köz című előadás arról a veszélyekről beszél, amikor az én középpontba állítása az elmagányosodást, a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot és tanácstalanságot vonja maga után. Azonban a káosz felszámolásához határozott döntéshozatalra van szükség.
"
["post_title"]=>
string(34) "Udvarhely Néptáncműhely: A köz"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(29) "udvarhely-neptancmuhely-a-koz"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:51:40"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:51:40"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=309"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[39]=>
object(WP_Post)#11136 (24) {
["ID"]=>
int(268)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:16:49"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:16:49"
["post_content"]=>
string(3623) "Van-e elég türelmünk?
élethez… másokhoz… önmagunkhoz
Ha én nem leszek, mi lesz? Nem lesz semmi. De hát hol leszek, ha nem leszek többé? Ez a halál? Nem, nem akarok meghalni! – olvassa egy férfi, – mindenkire rákerül a sor – folytatja. A színészek egymás mögé állnak, csak állnak sorban, majd felénk fordulnak, összekapaszkodnak, és hosszan belenéznek a közönség szemébe. Mindannyian Ivan Iljicsek, és felesége, Praszkovja Fjodorovnakká válunk. Az utolsó képben pedig, újra kitágul a színpadi dimenzió: mintha mi is a haldokló ágyán ülnénk a színészekkel együtt. És várunk. Mire várunk tulajdonképpen?
Tomi Janežič szlovén rendező és a szerb társulat a kollektív olvasásként meghatározott színházi alkalmon ismét egyetemessé tudott válni. A tavasszal városunkban bemutatott Sirály című előadásuk sokak számára totális színházi élményként rögzült. És lehet, lehet még egy alkalommal megélni azt, hogy egymást tapsolja néző és előadó, és ebben a feloldódásban az életakarást választja. Közösen megérintve lenni, közös élményben elmerülni, és megtisztulva elköszönni, ritka pillanatai az életnek.
Ivan Iljics élete éppen nem erről szólt. Halála talán… Milyen élet is volt az övé? Mennyi élet és igazság volt benne? Legigazabb pillanata a legmélyebb elfogadásban a halála előtt éri. Mennyi pusztítást kell vajon önmagunkon elvégezzünk ahhoz, hogy meghallhassuk végre saját lélekhangunkat? Azt a hangot, ami az életet választja. Hogy megélhessük azt a percet, ami visszamenőleg átfesti az életet… A színpadi térben költőiség van, fehér fény és tánc, szakrálissá lényegül az idő. Micsoda szembesítés ez a létezés alapkérdésével: élni vagy halni vágyom, a pusztítást vagy a teremtést választom életem során? A lét minden csodája bennünk van, ha elég türelmesek vagyunk ahhoz, hogy befogadjuk.
Hogy Janežič színpadán az olvasás válik-e színházi helyzetté vagy Tolsztoj kisregényének témája, nem fontos. A rendező sokrétűvé teszi a nézői befogadást: egyidejűleg van előttünk a nyomtatott kisregény, vetítve annak fordítása, ahol éppen a színpadi időben, a színészek által felolvasott szöveg tart, szinkrontolmács a fejhallgatóban, és a mellettünk ülő néző számunkra felolvasott szövegrészletének jelenidejűsége. Szellemi és lelki élményt egyszerre a létezővel kommunikál.
Hogy a kultúra az életről és önmagunk legbensőbb megismerésének vágyáról szól, az elfogadásra tanít, és a befogadásra nevel, az alázattal végigvitt feladat elvégzésének felszabadító örömét adja, többé már nem kérdés. Azoknak, akik végig kitartottak a négy órás előadás mellett, kitágítva így az elfogadás kereteit – a gondolkodásukat szabályok közé szorító megkövült elvárások közül határokat voltak képesek továbbtenni magukban, – azoknak már meggyőződés lett. Tettünk még egy próbát, hogy a végén kristálytiszta fényként fehérre átfestett színpad lélekterében eggyé váljunk az univerzális, szeretetre vágyó emberrel. És tettük ezt azon a napon, amikor a Székelyföld nevében kulturális fővárosi címre pályázó Sepsiszentgyörgy nem jutott tovább a döntéshozók útvesztőjében.
Prezsmer Boglárka
"
["post_title"]=>
string(56) "Újvidéki Szerb Nemzeti Színház - Ivan Iljics halála"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(49) "ujvideki-szerb-nemzeti-szinhaz-ivan-iljics-halala"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:16:49"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:16:49"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=268"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[40]=>
object(WP_Post)#11137 (24) {
["ID"]=>
int(280)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:40:47"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:40:47"
["post_content"]=>
string(2724) "december 11., péntek, 17.00, Kónya Ádám Művelődési Ház
Gyilkosság. A tömbházak átka, hogy az ember, mindent, de mindent tud a szomszédairól. Az sem meglepő, hogy a házban elkövetett emberölést a rendőrség nem tudja felgöngyölíteni, holott Pătraşcu pontosan látta a történteket.
A történetben két húzóerő van: az egyiket a meglehetősen bizarr gyilkos, a másikat pedig a főszereplő lelkiismerete képviseli. Radu Muntean rendező munkája inkább dráma, mint bűnügyi film. A rendező nem a gyilkos, sőt nem is az áldozat szemével láttat. A tanú az, aki mindent el kell kövessen. A szereplőről, szerencsére minden didaktikusságtól mentesen, jó adag társadalomkritika szivárog át: ő az a figura, aki az önnön simlis mivoltában, egészen kényelmesen lavíroz bármilyen rendszerben. A tulajdon jólétét, amit mindenek előtt prioritásként kezel, ügyesen tudja szavatolni, már ha hagyják. A kényelmes, kövérkés karakter alkalmas arra, hogy kibújjon a kellemetlen felelősség alól, már ha sikerül neki.
Buzogány Klára, a Filmtett.ro kritikusa így ír az alkotásról: „Muntean másik erőssége a szereplők jellemzése – és az, hogy megtalálta az ideális színészeket a két főszerepre. Nemcsak a Teodor Corban alakította Pătrașcu figuráját árnyalják gondosan, hanem az ellenpólusét is. Iulian Postelnicu Valija vékonydongájú, kissé görnyed testtartású, villogó szemű, értelmes, de egész lényével valahogy ökölbemászó figura. A haláleset után felkeresi Pătrașcut, és munkaügyben a segítségét kéri. Sokáig, nagyon sokáig csak gyanús, ezért kínzó a főszereplőre nehezedő teher: Pătrașcu fél és félti a családját Valitól, aki becsúszik a családjába, mint egy csupaszcsiga. Bár Vali szinte állandó jelenléte rettenetesen idegesítő – túl közel lép, amikor beszél, betolakszik a személyes intim zónába, idegenként megérinti Pătrașcu karját, és nagyjából minden apróbb-nagyobb dolog balul sül el, ami vele kapcsolatos – Pătrașcunak mégsincs konkrét bizonyítéka ellene. Akár az is kiderülhetne a hirtelen barátkozni kezdő szomszédról, hogy valamilyen félreértés áldozata, ha nem is ártatlan, hiszen megütötte a lányt, de nem ő a gyilkos, hanem valaki egészen más – de ez a film nem az idősebb szomszéd magánnyomozásáról szól”.
https://www.youtube.com/watch?v=vr9vnEySvQc
"
["post_title"]=>
string(15) "Un etaj maj jos"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(15) "un-etaj-maj-jos"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:40:47"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:40:47"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=280"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[41]=>
object(WP_Post)#11138 (24) {
["ID"]=>
int(263)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 18:42:24"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 15:42:24"
["post_content"]=>
string(4059) "Tomi Janežič a Szerb Nemzeti Színházban rendezett Ivan Iljics halála című előadása a pulzArt3 egyik legfontosabb programja, amely ténylegesen próbára tette közönségét. Annak ellenére, hogy nagyon lényeges a produkcióban a gondolat, a probléma, a rendező mégis az érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Éppen ezért mintegy lehetetlen vállalkozásnak bizonyul kritikai, objektív szemszögből közelíteni az előadáshoz: a közönség egy részét olyan mélyen megérinti a felolvasás, a visszafogott játék, hogy felszámolódik minden külsőség, és csak a színészek tekintete, a könnyes szemek maradnak, a közönség másik része viszont olyannyira eltartja magától a halálhoz kapcsolódó érzelmeit, hogy mindössze egy eseménytelen, kínosan hosszú produkcióvá redukálódik számára a színházi performansz.
Kultúránkban a halál témája, a halál tudatosítása, elfogadása, a vele való szembenézés többnyire tabutéma. Hitünk hiányában ugyanis a halál fenyegetőnek, tragikusnak, mindent megsemmisítőnek tűnik. Lev Tolstoj az Ivan Iljics halála című művében a megrendülés, a leépülés, a remény, a kétségbeesés, a düh, az elengedés és a megbékélés tükrében meséli el egy emberi sors születése és halála közötti küzdelmeit. Tomi Janežič pedig veszi a szöveget, és mindenféle módosítástól elzárkózva felolvastatja a színészekkel és a közönséggel.
Az időkezelés a rendező egyik legfontosabb eszköze, amellyel határozottan játszik. A lassú, kimért és óvatos gesztusokkal lelassítja az időt, a színészi/nézői jelenlétnek köszönhetően mégis felgyorsul, és annak ellenére, hogy ezt tudatosítanánk, kiszakít bennünket a hagyományos időérzékelés keretei közül. Ahogy ez megtörténik, új, eddig ismeretlen dimenziók nyílnak, és egyetlen pillanattá sűrűsödnek a percek. A jelenben lenni, érzékelni a mellettünk ülőket, a nézőteret, színpadot, hallani és olvasni a szöveget, látni, amint a fekete falat fehérre festi egy semleges alak, beengedni a játszók által közvetített érzéseket, valamint megélni a saját fájdalmunkat megfeszített figyelmet és odaadó bizalmat feltételez.
Látszólag semmi sem „történik” a színpadon, a színészek olykor az első nézőtéri sorban ülve olvasnak, máskor a játéktér közepén, vagy éppen a színpad szélén. Valaki meghámoz egy almát, valaki lerohan a közönséghez, és megölel valakit. Néha felváltva felemelkednek ülőhelyeikről, lábujjhegyen haladnak, majd eltűnnek a takarás mögött. Kis idő múlva másik jelmezben és parókában visszatérnek, egy új hangulatot, új energiát hozva. A visszafogott fekete öltönyöktől és ruháktól eljutunk az élénk színű, előkelő estélyi ruhákig, közben a fekete fal is csak emlék, rászárad a fehér olajfesték. Ezek finom jelzések, vezetik a résztvevők vizuális észleléseit, akik a gyásztól haladnak a megtisztulásig, a mindennapi életéből a jelen pillanatáig, és ezzel egy időben önmagukig.
A produkció egy színházi performansz, amelyben az energiák áramoltatása, a kapcsolatteremtés, a jelenlét ereje a legfontosabb. Nincsenek szerepek, karakterek, de a színészeket mégsem civilként látjuk, hanem közvetítőkként, az önmagunk és a világ közötti kapocsként. Őszinteségükben, jelenlétükben olyanfajta tisztaságot lehet felfedezni, ami kezdetben néha zavarba ejtő, később viszont egy bizonyosság arról, hogy az ember csak a körülötte lévő világ, a többi ember összefüggésében létezik.
Az olvasás után, a könnyek, a halál és a gyász után a színészekkel együtt megállás nélkül tapsolunk, ünnepeljük az életet és ezt a különös találkozást.
László Beáta Lídia
"
["post_title"]=>
string(21) "Ünnepelni az életet"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(19) "unnepelni-az-eletet"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-09-03 10:23:17"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-09-03 07:23:17"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=263"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
[42]=>
object(WP_Post)#11139 (24) {
["ID"]=>
int(276)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 19:32:30"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:32:30"
["post_content"]=>
string(2044) "december 13., vasárnap, 16.00, Tein Teaház
Minden korszaknak vannak fórumai, ahol a feltörekvő szerzők teret kapnak. Az erdélyi magyar irodalomban ilyen fórum az 1989-ben indult Látó. A folyóirat egyfajta mérce is: etalon az irodalmi minőségre, amiben komoly felelőssége van a szerkesztőknek.
A próza rovatban ez a feladat Vida Gáboré, aki mindemellett szerzőként is ismert, javarészt hagyományos prózát ír. Példaképeinek a klasszikus szerzőket tekinti (Jókai, Mikszáth, Krúdy, Móricz, Kemény Zsigmond, Hamvas Béla, Platón, Dosztojevszkij, Jack London), és több interjúban is elhatárolódik a posztmodern irodalomtól.
Vida Gábor az alkotás folyamatáról, az elbeszélési kedvről, 2010-ben, a Litera.hu irodalmi portálnak így nyilatkozott: „Novellát, elbeszélést csak úgy tudok írni, ha jól érzem magamat a bőrömben. Szeretek utánajárni annak is, amit személyesen ismerek, de annak is, amit nem, vagy nem éltem át, aztán sokszor belefeledkezem az „anyaggyűjtésbe”. Azt szoktam mondani, hogy ha valóban megtörtént, fölösleges kitalálni, és nem szeretnék olyat kitalálni, ami nem történhet meg. A családi könyvtárban Jókai összes műveiből azt szeretem leginkább, amiről keveset vagy szinte semmit nem mondott az irodalomtörténet. Nevezzük ezt hagyománynak. A hegyek pedig elég közel vannak mindig, a kertünk végében erdő van, nádas vagy puszta, mindegy, - mikor hol lakunk.”
Oldala a Látó honlapján a http://www.lato.ro/vendor.php/Vida-G%C3%A1bor/49/ címen érhető el. Beszélgetőtársa a pulzArt fesztiválon Hubbes László egyetemi oktató lesz.
A próza rovatban ez a feladat Vida Gáboré, aki mindemellett szerzőként is ismert, javarészt hagyományos prózát ír.
"
["post_title"]=>
string(11) "Vida Gábor"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(10) "vida-gabor"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 19:35:27"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 16:35:27"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=276"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
}
["post_count"]=>
int(43)
["current_post"]=>
int(-1)
["before_loop"]=>
bool(true)
["in_the_loop"]=>
bool(false)
["post"]=>
object(WP_Post)#11097 (24) {
["ID"]=>
int(310)
["post_author"]=>
string(1) "2"
["post_date"]=>
string(19) "2016-08-24 20:53:07"
["post_date_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:53:07"
["post_content"]=>
string(2542) "Újvidéki Szerb Nemzeti Színház – Tomi Janežič: Ivan Iljics halála
december 11., péntek, 19.00, TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ–NAGYTEREM
Lev Tolstoj Ivan Iljics halála című kisregénye az ember halálhoz való viszonyát, az élet és a halál közötti feszültséget tárgyalja. Tomi Janežič azonos című rendezése a kisregényt használja alapul, hogy kollektív félelmünket felvállaljuk, és egy közös olvasás révén szembenézzünk vele. A rendező leszámol a hagyományos színházi konvekciókkal és egy olyan performatív színházi élményre hív, ahol előadói-nézői, beszélői-hallgatói szerepek könnyedén felcserélődnek.
A produkció számos találkozási lehetőséget hordoz magában: találkozást a szöveggel, az abban rejlő történettel, a színészekkel, a közönséggel, és legfőképpen önmagunkkal. A színészek egy adott ponton felkérik a résztvevőket, hogy a kisregényből hangosan olvassanak fel a mellettük ülőknek. Ez feleleveníti azokat az élményeinket, amikor valaki felolvasott nekünk, vagy valaki történetét hallgattuk. Azonban azt is megtapasztaljuk, hogy milyen érzés felolvasni, egy történetet elmesélni, félelmeinket megfogalmazni és hangosan kimondani.
Tomi Janežič a jelenlét erejében hisz, abban hogy ha aktívan bekapcsolódunk az olvasásba, a játékba, jóval több ponton kapcsolódhatunk a szöveghez, és az abban megfogalmazott problémához. A produkció tehát nem az eseményszerűségre, hanem a belső történésekre helyezi a hangsúlyt, teret enged a véletlennek, a csendnek és az időnek. "Mostanában a színházi előadás mint csoportos folyamat érdekel. A csoport fogalmán pedig nem külön a színészek vagy a nézők csoportjára gondolok, hanem mindenkire, aki valamilyen módon részt vesz az előadásban - és mindannyian részt veszünk. A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a folyamatot beindítani és megkönnyíteni.
Nézőként nemcsak szórakozni megyünk a színházba, hanem azért, hogy kreatívak lehessünk. És álmodni, képzelődni, gondolkodni, reflektálni, kapcsolatot teremteni, szembenézni saját magunkkal és a másik emberrel. Nézőként rengeteg dologra hajlandóak vagyunk, de többnyire csalódnunk kell a színházban, mert a színház nem bízik meg bennünk".
"
["post_title"]=>
string(72) "A kollektív olvasás története – Újvidéki Szerb Nemzeti Színház"
["post_excerpt"]=>
string(0) ""
["post_status"]=>
string(7) "publish"
["comment_status"]=>
string(6) "closed"
["ping_status"]=>
string(6) "closed"
["post_password"]=>
string(0) ""
["post_name"]=>
string(60) "a-kollektiv-olvasas-tortenete-ujvideki-szerb-nemzeti-szinhaz"
["to_ping"]=>
string(0) ""
["pinged"]=>
string(0) ""
["post_modified"]=>
string(19) "2016-08-24 20:53:07"
["post_modified_gmt"]=>
string(19) "2016-08-24 17:53:07"
["post_content_filtered"]=>
string(0) ""
["post_parent"]=>
int(0)
["guid"]=>
string(54) "http://www.pulzart.ro/?post_type=performers&p=310"
["menu_order"]=>
int(0)
["post_type"]=>
string(10) "performers"
["post_mime_type"]=>
string(0) ""
["comment_count"]=>
string(1) "0"
["filter"]=>
string(3) "raw"
}
["comment_count"]=>
int(0)
["current_comment"]=>
int(-1)
["found_posts"]=>
int(43)
["max_num_pages"]=>
int(0)
["max_num_comment_pages"]=>
int(0)
["is_single"]=>
bool(false)
["is_preview"]=>
bool(false)
["is_page"]=>
bool(false)
["is_archive"]=>
bool(true)
["is_date"]=>
bool(false)
["is_year"]=>
bool(false)
["is_month"]=>
bool(false)
["is_day"]=>
bool(false)
["is_time"]=>
bool(false)
["is_author"]=>
bool(false)
["is_category"]=>
bool(false)
["is_tag"]=>
bool(false)
["is_tax"]=>
bool(true)
["is_search"]=>
bool(false)
["is_feed"]=>
bool(false)
["is_comment_feed"]=>
bool(false)
["is_trackback"]=>
bool(false)
["is_home"]=>
bool(false)
["is_privacy_policy"]=>
bool(false)
["is_404"]=>
bool(false)
["is_embed"]=>
bool(false)
["is_paged"]=>
bool(false)
["is_admin"]=>
bool(false)
["is_attachment"]=>
bool(false)
["is_singular"]=>
bool(false)
["is_robots"]=>
bool(false)
["is_favicon"]=>
bool(false)
["is_posts_page"]=>
bool(false)
["is_post_type_archive"]=>
bool(true)
["query_vars_hash":"WP_Query":private]=>
string(32) "ffa31e8300400664670bc0a90704ba09"
["query_vars_changed":"WP_Query":private]=>
bool(true)
["thumbnails_cached"]=>
bool(false)
["allow_query_attachment_by_filename":protected]=>
bool(false)
["stopwords":"WP_Query":private]=>
NULL
["compat_fields":"WP_Query":private]=>
array(2) {
[0]=>
string(15) "query_vars_hash"
[1]=>
string(18) "query_vars_changed"
}
["compat_methods":"WP_Query":private]=>
array(2) {
[0]=>
string(16) "init_query_flags"
[1]=>
string(15) "parse_tax_query"
}
}
A kollektív olvasás története – Újvidéki Szerb Nemzeti Színház
Újvidéki Szerb Nemzeti Színház – Tomi Janežič: Ivan Iljics halála december 11., péntek, 19.00, TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ–NAGYTEREM Lev Tolstoj Ivan Iljics halála című kisregénye az ember halálhoz való viszonyát, az …
A túlvilág ajtai
Talán nem is annyira az előadáshoz magához, hanem a Szerb Nemzeti Színházhoz kötődik az érzés: sugárzó szeretet, irántunk a közönségben elvegyülő, a színpadról tekintve alighanem arctalan nézők iránt. Nem érhető […]
ARGO
Panaszos dallamot fúj némi homokkal vegyítve az éjjeli szél. Fiatal nő sír a szerelme után, a szeráj piheg a dervisek tánca után. A helyszín téves, a hangulat azonban hasonló. Az […]
Argo
december 12., szombat, 22.30, HOSTEL Az Argo egy szerb-német-magyar formáció, ami nemrég alakult Budapesten. A zenekar előszeretettel keveri a különböző zenei műfajokat. Egy csipetnyi punk, rebellis szellem, a freejazz ereje, […]
ARIFA
Bár gyakran tűnik úgy, hogy a különböző kultúrájú, hátterű emberek nem tudnak egymással békében élni, a zene egyetemes nyelvezete az, ami közös harmóniát teremthet. Igazi varázslattal töltötte be az Arifa […]
Arifa világzenei koncert
december 13., vasárnap, 20.00, Plugor Sándor Művészeti Líceum díszterme A 2010-ben megalakult Arifa világzenei együttes Közép-keleti és balkáni ősi zenei hagyományokat vegyít jazz és kortárs improvizatív elemekkel. A formáció négy […]
Az irodalomnál fontosabb az élet
Oravecz Imre szerint az irodalomnál lényegesen fontosabb az élet, és tulajdonképpen bármilyen hely, ahol az ember megfordul, hazájává válhat. Ebben a felfogásban a szülőföldet nem lehet elveszíteni, csak elvinni magunkkal. […]
Badora társulat: „Én vagyok aKi vagyok én?”
Barta Dóra társulata a PulzArt3-on. Barta Dóra és Kun Attila koreográfiái, igényes és minőségi mozgáskultúrával rendelkező csapat egy előadásban, Bartók és Kodály szellemiségét, barátságát megidézve, önazonosságról beszélve. Tapintható a Badora […]
BarátoK – a Badora Társulat táncszínházi előadása
Női és férfi vallomások egyazon témára december 13., vasárnap, 17.00, Háromszék Táncstúdió Férfi és nő szemével a világ. Világban a haza. Hazában a hovatartozás. Gyökerek, eredet és 21. századi magyarországi […]
Beszélgetés a Játéktérről
december 13., vasárnap, 14.00, Színház Büfé A Játéktér-lapbemutató alkalmat teremt arra, hogy kiderüljön, az erdélyi színházi szakírás milyen problémáival szembesülnek a beszélgetésen részt vevő nézők/olvasók, a színházi alkotók, illetve a […]
Borbély–Dresch Quartet
december 10., csütörtök, 20.30, Háromszék Táncstúdió Két dudás egy csárdában a gyökerekből és a magasságokból táplálkozó BORBÉLY–DRESCH QUARTET koncertje a Háromszék Táncstúdióban A jelen pillanat ereje és a régi rendek […]
Borbély–Dresch Quartet: Két dudás a csárdánkban
Sokan tovább hallgatták volna még a közel másfél órás koncertet, hiszen az élménybe belefeledkezve, és önmagunkból kikapcsolódva, vagy éppen legbensőbb rezgéseinkhez hozzákapcsolódva, egyedi estében volt részünk. Arra hajtsuk, amerre a […]
Buli azaz Traila
december 11., péntek, 23.00, Tein Teaház Traila (Trabalka Cecília) Marosvásárhelyen végezte a színész szakot. A szabadúszó színész azonban az utóbbi években az elektronikus zene terén is tevékenykedik, mint DJ és […]
Csütörtökön sejahaj…
Népi varrottas falvédők újragondolva – Status update, vagyis milyen állapotban vagyunk december 10., csütörtök, 17:00, Lábas Ház Valamikor a konyha falát védték, és fontos mondandóval bírtak a jóborivó szomszédnak arról, […]
drMáriás: Fanyar társadalomkritika festmény, zene és próza formájában
S azt ismered, hogy: Angela Merkel és Ali találkozik Modigliani műhelyében? Akár vicc is kezdődhetne így, ám „attól izgalmas a festmény, hogy nincs kimondva szóban” – mondta drMáriás, Orbán Viktor, […]
drMáriás: Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk
december 11., péntek, 14.00, Tein Teaház Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk drMáriás Nagyon örülök, hogy végre nem kell örülnünk című kiállításának megnyitója és Mona Lisa és a tenger […]
Duna Táncműhely: Ami a szívedet nyomja
Táncszínházi előadás kamaszokról, kamaszoknak december 12., szombat, 18.00, HÁROMSZÉK TÁNCSTÚDIÓ „Sietek. Nem érek rá leckét írni, kivinni a szemetet, kitakarítani. Be kell majszolnom az egész világot, mint egy paradicsomot.” (Ingrid […]
Duna Táncműhely: „Be kell majszolnom az egész világot?”
Ritkaságszámba megy – itthon legalábbis –, hogy táncszínházak a tizenévesek korosztályát célozzák meg produkcióikkal. Egyáltalán a színházak, valami kifürkészhetetlenség miatt távol vannak ettől a korosztálytól. Vélhetően nem annyira fontos a […]
Falvédőtárlattal indult a pulzArt
A Status Update című tárlattal rajtolt december 10-én, csütörtökön, Sepsiszentgyörgy kortárs összművészeti fesztiválja a pulzArt. A tárlaton régi és újraértelmezett falvédőket állítottak ki, összesen öt képzőművész munkái kerültek a falra. […]
Grencsó Kollektíva – Szabad–Szabados–Szabad zene
december 12., szombat, HOSTEL 16.00, filmvetítés: 1956, archív fotók és hangfelvételek alapján – Rendező: Molnár Csaba 17.10, filmvetítés: „Az események titkos története” – Szabados György koncertfilm – Rendező:Mispál Attila 20.30 […]
In memoriam Szabados György
A kódolt nyelv által időtlenné es egyetemessé válik a fájdalom. Szabad–Szabados–Szabad zene elnevezésű programsorozatra a pulzArt3 fesztivál harmadik napján, szombaton került sor: filmvetítéssel, beszélgetéssel, koncerttel emlékeztünk vissza Szabados György zeneszerző, […]
Jovián György festőművészeti kiállítás
december 13, vasárnap, 17.00, Erdélyi Művészeti Központ A kiállítást Gulyás Gábor művészettörténész, a szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatója nyitja meg. A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette Vécsi Nagy Zoltán, művészettörténész […]
Kenyérműhely Váncsa Domokos képzőművésszel
A pulzArt részeként a Lábas Házban tartott „kóstolón” Váncsa Domokos bepillantást engedett az alkotás folyamatába, kenyérszobrok, installációk születtek, és bárki kipróbálhatta milyen élmény kenyérmasszával dolgozni. Gondolta-e volna valaki, hogy mindennapi […]
Kenyérműhely Váncsa Domokossal
december 11., péntek, 16.00, Lábas Ház Váncsa Domokos Írországban élő és alkotó, erdélyi származású képzőművész: a pulzArt keretében kenyérmasszával kísérletezik – nem úgy, ahogy egy pékmester szokott, hanem sokkal inkább […]
Közénk szorult rombolás
A Te és Te (én – te – mi) alap emberi viszonyt zenei téren megközelítő Dresch – Balázs duó koncertje után, a PulzArt3 pénteki napjának színházi eseményei is a létezés […]
Lumea e a mea
december 11., péntek, 19.00, Kónya Ádám Művelődési Ház „Azt álmodom, hogy kitörnek a fogaim és a szám megtelik vérrel. Teli van a szám vérrel és megfulladok.” Larisa, a konstancai kislány […]
ManiAnimae – Szira Henrietta és Szíj Kamilla
december 10., csütörtök, 18:00, Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér „A mániát olyan felfokozott fizikai aktivitás és túlzott felhangoltság jellemzi, amely aránytalan bármely pozitív eseményhez képest.”- fogalmaz az Orvosi kézikönyv a családban. […]
Oravecz Imre
december 13., vasárnap, 18.30, Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Terem „Ha valaki elveszíti a hazáját, úgy értem, azt a közeget, amelyben felnőtt, eszmélkedett, mindegy, hol van és milyen az […]
Petru Cimpoeşu – Simion liftnicul azaz Simion a panelszent
december 11., péntek, 17.00, Tein Teaház Petru Cimpoeşut csupán egy szál köti Sepsiszentgyörgyhöz, ám az különlegesen fontos. A Kalligram gondozásában megjelent regényt Szőcs Imre műfordító adaptálta magyarra. Cimpoeşu 1952-ben született […]
Prezeng – a jelen hangja
Bocsárdi Magor, Kónya Ütő Bence, Lovas Fekete Zsolt – a trió külön a pulzArt3-ra állt össze, alapjaiban improvizatív, ám a hagyományokkal is kommunikáló zenei találkozásra. A magma Kortárs Művészeti Kiállítótér […]
Rekegő
december 10., csütörtök, 19.00, Tein Teaház Milyen ember a pásztorfurulya? És milyen hangszer a gyimesi pásztor? Rekegő délután a Tein teázóban Bár az egész kalibát szánástól, sajtostól, vagy kutyástól és […]
Rekegő: Ami tiszta, azt tartsuk meg!
Timár Viktor bácsi furulya és hegedűjátékáról már több tanulmányt is írtak. A gyimesközéploki Hidegségen sokszor személyesen keresik fel őt barátai, ismerősei, még a turisták is. Adatgyűjtők, népzenészek, zenészek, táborosok már […]
Szokásaink újra és újra – Összehangoló táncház
december 10., csütörtök, 22.00, Hostel A hagyomány és a kortárs művészetek metszetén helyet foglaló fesztivál kezdőnapjának kínálata a gyökerektől indul a szárnyaló lendületű, alkotó zene irányába. A délutáni Rekegő-ben gyimesi […]
Tein Teatroom – Étellift
december 12., szombat, 20.30, Tein Teaház „…nem tudnék továbbra is egy olyan szobában maradni, ahol egy csomó ember nyitogatja az ajtót és sétál ki-be” – nyilatkozta 1965-ben, egy bemutatót követően […]
Tettek egy kísérletet: kitörni az alkotói válságból viszont nehéz
A Tein Teatroom olyan projekt, amely e sorok szerzőjének szívéhez túlságosan is közel áll. Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy magyarul fogalmazzak: elfogult vagyok. Pálffy Tibor, Kónya Ütő Bence, Derzsi […]
Tóth Krisztina
december 12., szombat, 19.00, Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Terem Tóth Krisztina 1967. december 5-én született Budapesten. Nemzetközileg elismert, József Attila- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő, […]
Tóth Krisztina: Személyes találkozás ereje
Tóth Krisztina az egyetlen női szerző, akivel író-olvasó találkozóra került sor a pulzArt3 fesztiválon. Tóth Krisztina még soha nem járt Sepsiszentgyörgyön. A közönség izgatottan várta. Ő maga visszafogott, nyitott, közvetlen […]
Traila: Az animációk offline-ba kapcsolnak
Szakadjunk csak le a netről. Mármint, lőjük ki a telefonról a wiffencset, ne nézzünk Fb-t, kicsit koncentráljunk arra, ami itt és most történik. Az X, az Y és a Z […]
Udvarhely Néptáncműhely: A köz
december 11., péntek, 17.30, HÁROMSZÉK TÁNCSTÚDIÓ Az Udvarhelyi Néptáncműhely A köz című előadásának kiindulópontjai a köz, közjó, közérdek, közösség szavak. A hagyományos néptánc-előadás olyan kérdésköröket taglal, hogy napjainkban milyen mértékben […]
Újvidéki Szerb Nemzeti Színház – Ivan Iljics halála
Van-e elég türelmünk? élethez… másokhoz… önmagunkhoz Ha én nem leszek, mi lesz? Nem lesz semmi. De hát hol leszek, ha nem leszek többé? Ez a halál? Nem, nem akarok meghalni! […]
Un etaj maj jos
december 11., péntek, 17.00, Kónya Ádám Művelődési Ház Gyilkosság. A tömbházak átka, hogy az ember, mindent, de mindent tud a szomszédairól. Az sem meglepő, hogy a házban elkövetett emberölést a […]
Ünnepelni az életet
Tomi Janežič a Szerb Nemzeti Színházban rendezett Ivan Iljics halála című előadása a pulzArt3 egyik legfontosabb programja, amely ténylegesen próbára tette közönségét. Annak ellenére, hogy nagyon lényeges a produkcióban a […]
Vida Gábor
december 13., vasárnap, 16.00, Tein Teaház Minden korszaknak vannak fórumai, ahol a feltörekvő szerzők teret kapnak. Az erdélyi magyar irodalomban ilyen fórum az 1989-ben indult Látó. A folyóirat egyfajta mérce […]