Azok a területek, amelyekért évek óta harcolnak az emberek, gyakran nem egyebek, mint kis földdarabok, melyeket ugyanazokkal a magvakkal művelnek.
Egy muszlim nő holttestéről készült fotó a Duna partján egy német lap főoldalára kerül. Következésképpen egy román falu idilli imázsának a nyomása érzelmi reakciókat vált ki a helyi hatóságokból az igazság kezelésében. A ráció egyszerűen összeomlik az ösztönök alatt, amikor a törvényszéki orvos információkkal szolgál: a burkában talált nőt tulajdonképpen ott hagyták meghalni. Ortodoxok, muzulmánok, rendőrök, ügyészek, újságírók, művészek, a falusiak, mind maguknak követelnek egy darabot abból a húsz négyzetméteres földdarabból, ahol a nőt megtalálták, hogy aztán az előadás végére az egész terem egy politikai arénává alakuljon, ahol az igazsággal kell szembesülnünk.
Az OMG létrehozásáért a rendező, a színészek, a zeneszerző és a vizuális művész összerakták mindannyiuk kulturális referenciáit és képzeteit, amelyek végső soron meghatározzák az identitásunkat. Az előadás előkészítési munkálatai nagy hangsúlyt fektettek a sokféle attitűd fizikai kiűzésére, amelyek a kulturális háborúkhoz vezetnek. Ez a projekt Ioana Paun arra törekvő erőfeszítésének a részét képezi, amelynek célja, hogy azoknak a diadalát és bukását elemezze, akiknek megvan a hatalma arra, hogy igazat mondjanak.
A rendező folyamatosan együttműködik Cătălin Rulea művésszel a ”Totul e regizat” (Kortárs Művészetek Múzeuma), az ”Inamicul Poporului” (Teatrul Mic) és a ”Calul Alb” című előadásokon, amely ősszel Iașiban, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben és Craiován lesz látható.
Színészek: Costi Apostol, Alexandrina Ioana Costea, Sebastian Marina, Fatma Mohamed, Elena Popa, Paula Rotar și Abdel Fatahou
Stílusát főként az energetikus breakbeat határozza meg, szettjei melodikusak, improvizatív jellegűek, amiben helyet kap a mélyebb, szívfacsaró dallam és az életvidám vokál egyaránt. Mindig törekszik egy történet elmesélésére, amibe új műfajokat is becsempész.
Sokat foglalkozik a „turntablism” művészetével és hisz abban, hogy a zene olyan kommunikációra képes, amire a szavak nem elegendőek.
Alapító és aktív tagja a Tone Troopers audio-vizuális szervezetnek, amely keretén belül több összművészeti rendezvényt sikerül megvalósítani Sepsiszentgyörgyön. Fellépett az ország különböző pontjain és nagyobb fesztiváljain, valmint külföldön is megmutatta tehetségét.
Szeretnéd kipróbálni a hangburgereket, bicklidobot, teknőkotót, gettómarimbulát, öntözőkanna-szaxofont, kormánytilinkót, fakutyát, papírkutyát és számos más izgalmas hangszert? Aztán vezényelnéd is a zenekart miközben ezeken játszanak? Akkor irány Sepsiszentgyörgy főtere szombat és vasárnap délelőtt!
A Bélaműhely zenekar tagjai ipari hulladékokból, kimustrált használati tárgyakból, hordókból, csövekből, bicikli és számítógép alkatrészekből, teknőből, serpenyőkből és papírdobozokból készítenek hangkeltő eszközöket. A zenekar több mint húsz hangszerszáma közül jelenleg három a világon egyedülálló. Koncertezés és a színházi munkák mellett workshopokat is tartanak gyerekeknek és felnőtteknek. Az 5. pulzArt részeként ezúttal két workshopra is várják az érdeklődőket:
A Hangszerkészítő műhelyt látogatók elsajátíthatják az egyszerű használati tárgyakból létrehozható hangkeltő eszközök készítését, megszólaltatási lehetőségeiket és kombinációikat. Az érdeklődők megismerkedhetnek az upcycling, vagyis az újrahasznosítás és a házi-készítésű hangszerek fogalmával és gyakorlatával, valamint újdonsült hangszereink birtokában egyszerű zenei játékok alapjait is elsajátíthatják.
A Karmesterjáték során a zenekar arra vár, hogy zenélésre bírja őket a hallgatóság. A karmesternek jelentkezők gesztusaikkal, mimikájukkal, testtartásukkal és mozdulataikkal veszik rá a zenészeket, hogy hangszereiket megszólaltassák. „Nincs más dolog, fel kell állni egy lecsóslábosra, kalimpálni kézzel-lábbal, mozgatni a testet, pofákat vágni, és ezt a zenészek értik mind, rajta vannak minden rezdülésen, a látványt akusztikus formába öntik, megszólal a zene, mindenki boldog”. E játékban bárki előhívhatja saját zenéjét. A lényeg a bizalomjáték, a hangkeltés, a koncentrált figyelem és a közös zenélés öröme. A Bélaműhely karmesterjátéka egy olyan csoda, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia.
A közösségi részvétel jegyében szervezett 5. pulzArt fesztivál társadalmi jelenségeket boncolgató kiselőadás sorozatának második állomása az izmusokat boncolgatja. A válogatott társaság ugyanaz: Kustán Magyari Attila újságíró moderál, Tamás Gáspár Miklós, filozófus, oktató, közíró, Nagy Zeni, csillagász és Ivácson András Áron, filozófus és újságíró pedig az egyre növekvő elégedetlenség közepette a neoliberalizmussal szemben olyan közösségi megoldásokra próbálják felhívni a figyelmünk, amelyek nem az egymás ellen, hanem egymással való együttműködésben látják a megoldást.
Aktuális példák közösségi együttműködésekről, a kapitalizmus meghaladásának forgatókönyvei, az automatizáció hatásai a kapitalizmusra, a kommunizmus múltja, fogalmának tisztázása, a jövője - néhány példa a meghívottak téma ajánlatából.
Szabó Róbert Csaba író, szerkesztő, az 5. pulzArt irodalmi programjának egyik vendége, két eseménnyel is színesíti az idei fesztivált.
Az első felvonásra a Szimpla kávéházban kerül sor, ahol Erdélyi rémtörténetek címmel happeningszerű nyílt felolvasás zajlik a szerző Fekete Dacia (2012) című novelláskötetéből, az író jelenlétében. (A könyv fülszövegéből: „Kolozsvár, Nagyszeben, Herkulesfürdő, a Duna-delta és az erdélyi havasok több titkot rejtenek, mint gondolnánk: különös gyilkosságok, visszajáró halottak és megmagyarázhatatlan jelenések történeteit. Olyan történeteket, melyeket még egymás között is csak suttogva mesélnek egymásnak a városok és falvak lakói, de még inkább ideges pisszegéssel hallgattatják el azt, aki felidézi őket. Hiszen ki akarná, hogy torkon ragadja a jeges rémület, ereiben megfagyjon a vér, és azt se tudja, hol a határ a valóság és a képzelet játékai közt?”)
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál irodalmi programjait a Szépírók Társasága támogatja.
Ki ne próbált volna gyermekkorában kezeivel árny-állatokat ügyeskedni a falra? Az árnyjáték távol-keletről származó ősi művészetét Drew Colby azonban új dimenziókba tereli: elképesztő árnyék-univerzumot hoz létre kézmozdulataival és hétköznapi tárgyak kreatív felhasználásával, mindeközben közönségét humorral, határtalan fantáziavilággal bűvöli el. A PulzArt közönsége először láthatja a brit előadóművészt, aki Hans Christian Andersen meséjéből ihletett, de új kalandokkal, különös szereplőkkel, váratlan fordulatokkal fűszerezett történetet varázsolja elénk, egy órányi felejthetetlen élményben részesítve kicsiket és nagyokat egyaránt. A produkciót Penny Callow élőzenével, csellón kíséri.
A román kortárs irodalom egyik legismertebb alakjával, Florin Iaru bukaresti költővel, prózaíróval, publicistával, a Cațavencii szatirikus hetilap munkatársával találkozhat a pulzART kortárs összművészeti fesztivál idei kiadásának keretében a közönség 2017. szeptember 1-jén, pénteken 18 órától a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban. Meghívottunk beszélgetőtársa a rendezvényen Adrian Lăcătuș brassói irodalomkritikus.
Florin Iaru 1954-ben született Bukarestben, és az ún. nyolcvanas nemzedék kiemelkedő alakja. 1981-ben debütált Cântece de trecut strada (Dalok az utcán átkeléshez) című verseskötetével, majd 1982-ben Aer cu diamante (Gyémántos levegő) címmel közös kötetet jelentett meg Mircea Cărtărescuval, Traian T. Coşovei-jel és Ion Stratannal. Eddigi könyveinek – La cea mai înaltă ficţiune (A legmagasabb fikción, 1984), Înnebunesc şi-mi pare rău (Megőrülök és sajnálom, 1990), Poeme alese (Válogatott versek, 2002), Povestiri cu final schimbat (Módosított végkifejletű történetek, 2013), Fraier de Bucureşti (Bukaresti balek, 2011, 2015) – sorába illeszkedik a 2017 tavaszán megjelent, a Bookfest könyvvásár idei kiadásán bemutatott, Sînii verzi (Zöld mellek) címűverseskötet.
2008-ban került először a keverőpult mögé, amikor megalakult a Tone Troopers audio-vizuális szervezet, melynek alapító- és jelenleg is atkív tagja. Zenei kínálata több stílusból tevődik össze, melyben dominál a drum and bass de megtalálja helyét a dubstep, electro meg a breakbeat is. Az általa gondosan megválogatott számok ötletes társítása, valamint gyors és precíz tálalása egy folyamatos energiaáramlatot biztosít a közönség számára.
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei kiadása a közösségi részvétel jegyében zajlik, így a közösséget leginkább érdeklő kérdésekkel is foglalkozni igyekszünk ebben az évben.
A társadalmi kiselőadások és nyitott beszélgetések sorozatát romániai magyar kutatók, filozófusok és újságírók nyitják: Ivácson András Áron, filozófus és újságíró moderálásával Tamás Gáspár Miklós, filozófus, oktató, közíró, Nagy Zeni, csillagász, Kustán Magyari Attila, újságíró és Dr. Hubbes László Attila, egyetemi adjunktus fognak beszélgetni a mostanában újult erővel tért hódító összeesküvés-elméletekről és azok hátteréről.
Az „alternatív tények” és „poszt-igazság” korában érdemes megvizsgálni, hogyan működnek a kamuhírek és az összeesküvés-elméletek, és hogy milyen összefüggés van a terjedésük és a közösségi portálok között.
Az összeesküvés-elméletekkel kapcsolatos viták, megközelítések, a kamuhírek problémája, kritikája, a közösségi portálok hatása, a Facebook Google, Twitter stb. közüzemként való felfogása (azaz, hogy a felhasználóké legyen, ne a Szilícium-völgyben dolgozóké).
Régen úgy tartotta a mondás, hogy a focihoz és a politikához mindenki ért. Ma, az információáramlás követhetetlen gyorsaságának köszönhetően gyakorlatilag mindenki ért mindenhez. De továbbra is kevesen vannak, akik tényleg.
Gyöngyösi Csilla egyike azoknak az embereknek, akik tényleg, és szakértelmének külön érdekessége, hogy egyszerre két világvallásban is otthonosan mozog. Gyöngyösi Csilla ugyanis református teológus és iszlámkutató, a budapesti ELTE doktori hallgatója és oktatója, szakterülete az iszlám filozófiája és teológiája, a vallástudomány, és az ábrahámita vallások.
Az előadása a mostanában “divatos” témák körül rak egy kis rendet a fejekben, letisztáz néhány fogalmat, és pontosít néhány tévhitet az iszlámmal kapcsolatban: mi az iszlám, mi a saría, a nők elnyomása, a dzsihád, hogyan működik a muszlim kisebbség Európában.
A Hajdu Szabolcs által írt és rendezett Ernelláék Farkaséknál című kamaradarab filmre való adaptálása ritka sikertörténet: a minimális költségvetésből megvalósuló, a rendező családjával, saját lakásában és igen rövid idő alatt forgatott film 2016-ban elnyerte a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál Kristály Glóbuszát, és legjobb férfi főszereplő díját, valamint a Magyar Filmkritikusok Díjának átadásán is több elismerésben részesült. A filmvetítést követően beszélgetésre kerül sor a film alkotóival.
Ernella, Albert és 10 éves kislányuk, Laura egy évvel ezelőtt a jobb megélhetés reményében elhagyják az országot, de Skóciában nem boldogulnak, ezért hazajönnek. Az éjszaka közepén beállítanak Ernella nővéréhez, Eszterhez. Eszter férjével, Farkassal és 5 éves kisfiúkkal, Brúnóval jobb egzisztenciális körülmények között élnek Ernelláékkal szemben, akik komoly anyagi problémákkal küzdenek. A két család között soha nem volt igazi összhang. Ezt csak Eszterék érzik, Ernelláék szeretnek Eszteréknél lenni, pedig semmiben sem értenek egyet. A kérdés, hogy a két család hogyan és meddig tudja elviselni egymást Eszterék albérletében.
A tömbháznegyedek méla kietlensége, az urbánus környezet jellegzetesen Kelet-európai mivolta, az emberek gyötrelmei és örömei – mintha a szocializmusban született nemzedék éppen ugyanazon vizuális gondolatok mentén hagyná maga mögött a javarészt totalitárius rendszert és ugyanazon szempontok alapján venné górcső alá a szabadabbnak vélt jelent.
A román filmesek új hullámán érkező operatőrök mintha mindig ugyanúgy látnának: lekoszlott tömbháznegyedek, fura szociális konglomerátumok az emberek közt és teljesen butának tűnő valóság, amiben a Renault fejlesztésű Daciát ugyanúgy lökni kell, mint az antiban. Aztán jut itt hely a tömbháznegyedek meghitt pillanatainak: gondozott futórózsák egy nyomort kiáltó épület előtt, szivárvány az akciós termékeket kínáló sátor fölött, vagy éppen a blokkokat őrző pléhkrisztus. Hajdú Tamás képei egyértelműen mutatják, hogy a glóbusz melyik sarkából érkezik: kitűnő érzékkel keríti lencsevégre az ország azon sarkait, amelyek igazán jellemzik a vidéket.
Fényképeit a The Gurdian, a La Republica, a Vice és még számos sajtótermék publikálta és különböző szakmai elismerésekkel is kitűntették. Fényképei egyfajta átmenetet képeznek a dokumentarista jellegű, szociálisan érzékeny vonal és a pikírt humor világa közt: az emberek viselkedéséről, az adott helyszín törvényszerűségeiről, régi és ismerős szokásokról.
Ha az eddig olvasottak alapján valaki mégis azt hinné, hogy Hajdú Tamás egy rideg és kegyetlen világot mutat, csalódni fog. A fényképekben sok a szeretett, a tömbházsarki szépség is: állatok, növények, a táj, a fények és sok apró részlet teszi ezt a világot furcsamód kedvessé: nyilván mindez Hajdú személyiségét is tükrözi, amely kedvességről és nem kevés humorról tanúskodik.
A kiállítást Bodó Julianna kulturális antropológus és egyetemi tanár nyitja meg.
A Hakanaï egy haiku tánc performansz, amely egy élőben vetített, mozgó képekből összeálló kockában játszódik.
De tudod, mit jelent a Hakanaï? Ez egy japán szó, amely két elem egyesülésére vonatkozik, az egyik az emberre, a másik az álomra utal. Többértelmű szó, amely jelentheti a tünékenyt, a múlót, a törékenyt, a pillanatnyit, az anyag nem tapintható jellegét, és - ebben az esetben - jelentheti azt a valamit, amely álom és valóság között található. Bár legtöbbször a természettel társítják a szót, a Hakanaït gyakran használják az emberi lét felfoghatatlan jellegének, bizonytalanságának megmutatására.Ezek a szavak és a tüllel borított kocka alkotják az előadás kezdő motívumát.
A Hakanaï egy szóló koreográfia-performansz, amely mozgásban lévő képek egész sorozatán keresztül bontakozik ki a néző előtt. A szó két elemet foglal magába: azt, amely az emberre vonatkozik és azt, amely az álomra. Ez a szimbolikus kapcsolat jelenti a tánc kompozíció alapját, amelyben a táncos az általa teremtett képek által, életet lehel egy térbe, amely a képzelet és a valóság határán helyezkedik el. A víziók színpadi animációk, amelyek egy fizikai mintában mozognak az őket követő élő zene ritmusára. A performansz végkifejlete a digitális installáció felfedése a közönség számára.
A nézők különböző fázisokban tapasztalják az előadást. Először felfedezik az installáció külsejét. Ahogy a táncos megérkezik, a nézők is közelebb jönnek, hogy végigkövessék az előadást. Amikor a koreográfia véget ér, a közönség körbesétálhat a mozgó képek között.
A CSAPAT
Koncepció, rendezés, díszlet és színpadi látvány: Claire Bardainne & Adrien Mondot
Számítógépes design: Adrien Mondot
Tánc: Akiko Kajihar
Digitális feldolgozás: Rodolphe Martin
Sound Design: Christophe Sartori, Loïs Drouglazet
Hang feldolgozás: Jérémy Chartier
Díszlet és építés: Martin Gautron, Vincent Perreux
Digitális eszköztár: Loïs Drouglazet
Light Design: Jérémy Chartier
Outside Viewer: Charlotte Farcet
Jelmez: Johanna Elalouf
Technikai felelős: Alexis Bergeron
Adminisztráció: Marek Vuiton
Produkció és foglalás : Joanna Rieussec
Producer: Margaux Fritsch, Delphine Teypaz
Producer
Adrien M & Claire B
Co-producer
Les Subsistances, Lyon
Centre Pompidou-Metz Accompagnement à la production et résidence de création, Ferme du Buisson, scène nationale de Marne-la-Vallée
Région Rhône-Alpes Fonds [SCAN]
Atelier Arts-Sciences, Grenoble
Les Champs Libres, Rennes
Centre des Arts, Enghien-les-Bains
Co-financé dans le cadre du programme « Lille, Ville d’Arts du Futur » visant à développer les expérimentations mêlant arts et innovations technologiques »
Accueil en résidence Centre de création et de production de la Maison de la Culture de Nevers et de la Nièvre (MCNN)
Micro Mondes, Lyon
Támogatás
Ministère de la Culture et de la Communication DICRéAM
The Adrien M & Claire B Company is accredited by DRAC Auvergne-Rhône-Alpes, Auvergne-Rhône-Alpes Region and is supported by the City of Lyon.
Imre Mariann Munkácsy Mihály-díjas festő és képzőművész és Székely Gábor képzőművész kiállítása az emberi szív motívumát helyezi középpontba egyedi képzettársítások, anyagpárosítások révén, ahogyan azt elképzelni is nehéz, alkotásaikat látni kell. Imre Mariann számára a hímzett kőszív szókapcsolat, nem holmi romantikus metafora. „Imre Mariann inkább a pejoratívan női művészetnek nevezett hímzésben találta meg továbbhaladásának egyéni világát. Nála mégsem jelent a hímzés gyengeséget, mert anyagpárosításai révén alkotásai nagyon erőteljesek. Túlhaladta a saját land artnak nevezhető korszakát, a kereső éveket. Immár főanyagként vagy hordozóanyagként nem földdel, hanem betonnal dolgozik.
(…) Imre Mariann egyedi, forradalmi jellegű hímzéséről, a női és férfi szerepekről, anyagokról Tímár Katalin írt találóan, miszerint a beton a férfi, a fonál a női lényt jelképezi”. (Ván Hajnalka, Állomások. Imre Mariann művészete)
A kiállítást Ferencz Zoltán képzőművész tanár nyitja meg.
A Kultúrfoci név alatt futó sportesemény irodalmi estbe torkollik az 5. pulzArt harmadik napján. A Magyar Íróválogatott tagjai közös felolvasóestet és beszélgetést is tartanak a Bod Péter Megyei Könyvtárban, 19 órától. A rendezvény házigazdája Szonda Szabolcs könyvtárigazgató lesz.
A Magyar Íróválogatott 1993-ban alakult azzal a céllal, hogy összekapcsolja a sport- és irodalomkedvelőket. Történetének kezdete írók, irodalomközeli szerzők részvételével zajló baráti focizásokig nyúlik vissza. Eleinte csupán alkalmanként játszottak együtt, majd a sporttevékenység szervezett formát öltött. A csapat ötletgazdája Kukorelly Endre, aki immár két és fél évtizede vállal döntő szerepet az Íróválogatottban és környékén.
A 2016-ban Cipruson zajló író-világbajnokságról, amelyen öt országból hat csapat vett részt, bajnokként tért haza a Magyar Íróválogatott.
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál irodalmi programjait a Szépírók Társasága támogatja.
A Générique két fiatal zenész különleges együttállása. Zenéjükben az elektronika, az akusztikus hangszerek - gitár, szaxofon -, és a spoken word szövődnek finom anyagba. A közös hangzást a mögöttük álló egyéni út, zenei útkeresés határozza meg. Iszlai József elektronikus zenei producer, filmzenét ír, valamint zenét színházban, zenét a színház mellett. Albert-Nagy Örs jazz szaxofonos, rímfaragó, fülében ott ül a bebop és az avantgárd, ajkán a rap és a spoken word. “Hibáink felemelnek és kötelességünk újra elkövetni őket. Alkalmanként nagyon mély levegőket szoktunk venni.”
A Margarete különös története akkor kezdődött, amikor Janek Turkowski 2008-ban egy kartondobozban 64 darab 8 mm-es filmtekercset talált, egy, a lengyel határhoz közeli észak-német bolhapiacon. A tekercsek mindegyikén egy Kelet-Németországban élő nő látható, egy bizonyos Margarete Ruhbe. Rejtélyes szerzeményének esztétikai adottságai, valamint a kommunista időkbe való szentimentális időutazás gondolata arra ösztönözték az alkotót, hogy a celluloidtekercsek alapján rekonstruálja a képkockákon megjelenő hölgy életét.
Kitalálta és előadja: Janek Turkowski
Díszlet: Wiesława Turkowska, Martyna Głowacka, Janek Turkowski
Videó: Margarete Ruhbe, Martyna Głowacka, Adam Ptaszyński, Marcin Piątkowski, Janek Turkowski
Zene: Roger Anklam, Przemek Radar Olszewski
Fordítás: Marcin Piątkowski, Andrzej Wojtasik
Menedzser: Iwona Nowacka
Milyen lesz annak a srácnak a zenéje, aki egy mobiltelefon nagyságú, kézben tartható eszközzel kezd neki a muzsikálásnak? A PSP, azaz Playstation Portable leginkább játékkonzol, ami mégis lehetőséget teremet kísérletezésre: teret ad a felhasználó kíváncsiságának, onnan pedig már kezdődhet a tulajdonképpeni zenekészítés.
Igaz, hogy Kimyan Law osztrákként van nyilvántartva, azonban kongói származása zenéjét is befolyásolja – Bécs, a város, ahol felnőtt, ráerősített a fiatal srác befelé forduló jellemére, aki így hangsúlyosabban kezdett el zenével foglalkozni, kezdetben hangmérnök tanoncként, később már oktatóként. A szakmabéliek szerint Kimyan erénye, hogy DJ-ként nem egyfajta mérnöki, kiszámítható precizitással, hanem művészi kíváncsisággal közelít a zenéhez.
Kimyan hangzása inkább egyedi, amely a drum&bass vonalban gyökerezik, azonban játékosság jellemzi, amiben gyakran jelenik meg a kongói hatás is, a törzsi zene, afrikai hangszerek pedig lényegesen átszabják a zene aspektusát, a művész számra pedig szélesebb mozgásteret teremtenek.
küb_beat sepsiszentgyörgyi színész, producer és dj. A sZempöl Zenekar alapító és mai napig aktív tagja. Dj-ként otthonosan mozog a 2009 óta dívó electroswing minden fajtájú és tempójú változataiban, a breakbeat ezredforuló környéki trekkjeiben és a tech-house hatású 4x4 alapú zenékben. Szettjei többnyire pozitív hangulatú muzsikákra alapszanak, de a mélyebb töltetű, hömpölygős ritmusokat is szívesen játssza. küb_beat 2012-ben megnyerte a legjobb erdélyi remixer díját a Médiabefutó dj-remix kategóriában. 2010 óta saját zenéit mások is szívesen játsszák.
Rendhagyó, kettős jellegű, egyszerre irodalmi és sportesemény is színesíti a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei kiadásának programját: a Magyar Íróválogatott érkezik Sepsiszentgyörgyre, ezúttal teremfocira alkalmazott, öttagú összetételben, megmérkőzni a Tamási Áron Színház válogatott csapatával.
Az Íróválogatott tagjai – Ágoston Zoltán szerkesztő, kritikus, a pécsi Jelenkor irodalmi és művészeti folyóirat főszerkesztője, Farkas Zsolt esztéta, kritikus, író, Kiss Tibor Noé író, újságíró, korábban profi labdarúgó, Nagy Dániel költő, író, csapatkapitányként pedig Kukorelly Endre, író, költő.
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál irodalmi programjait a Szépírók Társasága támogatja.
Hajdu Szabolcs többszörösen díjnyertes (fődíj a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, Magyar Filmkritikusok Díja) filmjének alapjául szolgáló színházi előadását is láthatja a sepsiszentgyörgyi közönség az 5. PulzArt-on.
Hajdu Szabolcs gondolatai az előadásról: "Megpróbálunk magunkról beszélni. A vágyainkról, a kételyeinkről, a szorongásainkról. A hétköznapjainkról, a családról, a gyerekekről, a szüleinkről. Talán ha magunkról beszélünk, sok mindenki másról is beszélünk. Nem vagyunk különlegesek. A problémáink hasonlóak. A dolgok itt vannak körülöttünk csak meg kell ragadni őket, és elmesélni valahogy. Filmen vagy levélben, buszmegállóban vagy telefonon mindegy. Most színházban. Hagyjuk a formaságokat, csak beszéljünk, mondjuk el, amíg tudjuk, amíg lehet. Adjunk hírt egymásnak, egymásról."
"Szegény Ernella! Csak az az egy vágya van, hogy valaki szeresse, valaki érdeklődjön iránta. Valahogy úgy alakult az élete, hogy nem leli örömét abban, amit csinál. Kívülről vár valami megoldást, de az ő életét rajta kívül senki sem tudja megoldani. A múltkor itt volt nálunk a férjével. Van egy tíz éves kislányuk. Az éjszaka közepén állítottak be, külföldről jöttek hirtelen haza. Egy évig kinn dolgoztak Skóciában. Hirtelen felindulásból mentek ki, most hirtelen felindulásból jöttek vissza. Soha nem volt valami nagy összhang köztünk, de ők ezt nem érzik. Valamiért szeretnek nálunk lenni. Azt hiszem semmiben sem értünk egyet, ami a világ dolgait illeti. Rossz nézni, ahogy a gyerekkel bánnak. Folyamatosan panaszkodik, hogy milyen keserves gyerekkora volt, mégis ugyanúgy csinál mindent, ahogy a szüleink. Nekem azt hiszem ehhez képest sikerült továbblépnem. Például még egyszer sem vertem meg Brúnót, pedig nagyon kemény gyerek." (Részlet az előadásből).
1h 40’ szünet nélkül
Szereplők:
Eszter: Török-Illyés Orsolya
Ernella: Sárosdi Lilla
Farkas: Hajdu Szabolcs
Albert: Szabó Domokos
Laura: Tóth Orsi
Brúnó: Gelányi Imre
Rendező: Hajdu Szabolcs
Fény- és hangtechnika: Dohi Gabriella/Eszter Dániel
Produkciós vezető: Eszes Fruzsina
Azokra az előadókra, akik igazán elbűvölnek kár szavakat fordítani. Többet mond a muzsikájuk, többet jelent egy-egy videóklippjük is. Ilyen Lulu James is, a brit zenei oktatás, a tehetségkutatás egyik relatív újonnan beérő gyümölcse.
A pop, az electro és a soul határán egyensúlyozó énekesnő 2012-ben debütált, első és az ismertsége alapjait megteremtő albuma, a Be Safe/Stuck egy évre rá látott világot. Inkább gondolkodós, lazítós műfajnak lehet titulálni mindazt ami a Lulu zenéjét jellemzi.
Személyében olyan énekesnőről beszélünk, akit most kezd a szélesebb közönség felfedezni. Neve a 2017-es Glastonbury fesztivál fellépői között is feltűnik. Szerencsénkre a BBC médiagépezetének figyelmét sem kerülte el Lulu tehetsége, az igazi világhír innen már karnyújtásnyi közelségbe került.
Színpadi jelenlét hiányra aligha panaszkodhat bárki: itt az amúgy Tanzániában született énekesnő maszáj gyökerei válnak meghatározóvá, a színpadi kiegészítői közt gyakran tűnik fel a maszáj bennszülött törzs egyik-másik ruhadarabja, nyakéke.
Hangzáskülönbség akad az élő és a stúdió felvételek közt: a muzsika hasonló, de a koncerteken sokkal erősebb a jazzes, soulos hangzás, a zene karaktere fokozottan bensőségessé, meghitté válik, az electro gyökerek pedig háttérbe szorulnak.
A dallam valami messzi szépségről mesél, olyan világról, amely elvarázsolt, talán nem is létezik már csak az emlékekben, talán soha sem létezett, csak egy esti órában kitalált történet alapján kelt életre, a gondolatok közt. A Mammal Hands ilyen és hasonló jelzős szerkezetekkel jellemezhető.
A trió lendületes ám mégis kontemplatív zenét játszik. A hangzást Nick Smart zongorajátéka vezeti, a dallamok játékosságát Jordan Smart szaxofonja szabja meg, a tartást pedig Jesse Barret dob és tablá-játéka adja. (A tablá szó urdu eredetű, és két eltérő méretű és hangzásvilágú dobot tartalmaz, amelyet Dél-Ázsiában különösen elterjedt vallásos és modern, komolyzenei közegben.)
A zenekar zenei alapjait nyilvánvalóan a kortárs jazz határozza meg, de az iszlám ezoterikus igazságait kutató szufi muzsikából, a törzsi Afrika sámánrituáléinak dallamvilágából és a Kelet-európai népzenéből is gyakran merítenek ihletet.
A végeredmény jellegzetes hangzásvilághoz vezet: a trió kapcsán gyakran említik Bonobo, vagy Jamie Cullum muzsikáját is, az egyveleg azonban valahogy mégis egyszerre hipnotikus, ellazítós, amit a visszafogott basszus használat jellemez.
A Mammal Hands, azaz emlős kezek sokat sejtető név – a zenekar, bár lényegében könnyűzenét játszik, komoly: befele forduló, gondolkodós dallamok ezek, amelyeket koncerten néha könnyebb behunyt szemmel követni.
Mit lehet mondani Peer Krisztiánról, amit ő még nem mondott el magáról? Talán nem túlzás azt mondani, hogy ritka ilyen tisztánlátással és önreflexióval rendelkező alkotóval találkozni, aki egyformán kendőzetlenül beszél élete legintimebb pillanatairól, szerelmének haláláról, amely az új kötetét inspirálta, a kortárs magyar irodalmi szcénáról és a saját helyéről ezen a “szemétdombon”vagy “kismedencében”, mert a “nagymedencéhez” nincs mersze.
Tizenöt év irodalmi hallgatás után Peer Krisztián 2017-ben új verseskötettel jelzi, hogy él még és van, amiről beszéljen. A 42 a szerző 43. születésnapja és a lány halálának évfordulója előtt, idén, a Költészet Napjára időzítve jelent meg a Jelenkor Kiadónál.
Sepsiszentgyörgyre először az 5. pulzArt keretében látogat, az alábbi interjúból pedig azt is megtudhatjátok, miért számítunk egy különleges élményre e portrébeszélgetés alkalmából.
Németország, különösen a főváros, Berlin furcsa kulturális olvasztótégellyé vált: mivel őshonos német zenei kultúra lényegében csak komolyzenei téren létezik, ezért rendkívül nyitott befogadó közegévé vált a különböző országokból érkező munkások által hozott népzenének. Nyilván a különböző fúziós zenekarok palettáján mindez inkább hatásként csapódik le, a végeredmény pedig a sok gyökérrel kapaszkodó, sokszínű zene lesz.
Persian Empire története nem illeszkedik a fentiekbe – viszont a zenei miliő megszabja a hangzást. A művésznév mögött olyan zenész húzódik meg, aki feltűnően termékeny, kisebb és nagyobb lemezekkel, apróbb és nagyobb összeállításokkal jelentkezik. Ez a muzsika alapjaiban a DJ hangzást és a jazzt ötvözi, de mindenféle dob alapú dallam számára jut hely: a zenész feltett szándéka, hogy önmagát alkotói kihívás elé állítva minél sokszínűbb, műfailag szerteágazóbb hangzást teremtsen. A kísérletezés eredménye egyszerre kontemplatív és különleges, szintetizátorral és élő loopolást lehetővé tevő géppel olyan atmoszférát teremt, amelyben mindenképp érdemes megmártózni.
Kupás Anna audió-vizuális installációja arra irányuló kísérlet, hogy a kinti és benti tereket, illetve a létező és kreált tereket összemosva milyen új hangulatot, gondolatot találhatunk.
Mi történik, ha a színházi teret kinti térbe helyezzük, hogyan tud az interaktív lenni, hogyan és mire lehet használni? Hogyan közelítenek hozzá és használják azok, akik eddig csak látványként tapasztalták? A tapasztalást és az interakciót auditív lehetőséggel is erősítik e kísérlet során. Színházi díszlettel, eszközökkel, a kinti tér adottságaival, technikai elemekkel dolgoznak, ebből egy sajátos esztétikával rendelkező látványt, hangulatot és gondolati tapasztalást szeretnének létrehozni.
Kísérletük része és legfőbb kérdése, hogy a díszlet elemek eredeti elgondolásától elrugaszkodva, új koncepcióval és technikai eszközökkel, ugyanakkor a közösség részvételével, lehetséges-e egy új fajta közösségi élményt, alkotást létrehozni, megteremtődhet-e ezzel a kísérleti installációval az audió-vizuális élmények színtere?
Demeter Szabolcs, azaz Quidbop, 7 évesen kezdett klasszikus zongorát tanulni. Első zenekarában 14 évesen lépett be, itt kezdett el zenét írni. Időközben megfordult több mint 10 zenekarban. Elektronikus zeneírással 2010-ben kezdett el foglalkozni. Jelenleg főként deep house/techno zenéket szerez, de más műfajokkal is kísérletezik.
A spidron egyenlő szárú és egyenlő oldalú háromszögekből alkotott, S betű alakzatból kiinduló örvényszerű forma – alkotója, Erdély Dániel annak idején az iparművészeti egyetemen, házifeladatként készítette Rubik Ernő professzor, azaz a Rubik kocka feltalálójának egyik órájára.
„Ilyet még nem láttam - valami ilyesmit mondott a bűvös kocka feltalálója, amikor a leendő képzőművész - Erdély Miklós avantgárd művész fia - formatan gyakorlaton bemutatta neki a papírból hajtogatott harmonikaszerű alakzatot” – jegyzi az index.hu portálon meg Bodoky Tamás újságíró.
A MAGMA Kortárs Kiállítótérben a spidronokkal mapping, azaz térbeli vetítés köntösébe öltözve találkozhatunk. Bordos László Zsolt fényalkotása a Spidront, mint inspiráló formát használja. A geometrikus alakzat vizuális lehetőségeit ragadja meg a tárgyvetítés (object mapping) segítségével.
Bár számos korai előzménye is volt, a tárgyvetítés, mint önálló műfaj megjelenése és megnevezése 2006-2007-re tehető, amikor kísérletező művészek a világ több pontján – így Magyarországon is - megunták a sík felületekre történő vetítést és elkezdtek háromdimenziós tárgyakra, díszletekre vetíteni. A tárgyvetítés monumentális válfaja az architekturális vetítés vagy más nevén az épületvetítés.
Az élményt, a szó szoros értelmében tovább mélyíti az anaglyph sztereoszkópia: ez a 3d érzést, azaz térérzetet keltő eljárás tovább fokozza a különböző idomokkal történő vizuális kísérletezést, a nézőt érzékeiben megtéveszti. „A néző nem tudja a megszokott módszereivel értelmezni a látottakat, az érzékei cserben hagyják (hiszen a vetített kép módosítja a vetített felületet). A vetítés kizökkenti a nézőt a megszokott érzékelési és észlelési sémáiból, új értelmezési folyamatra készteti! Meggyőződésem, hogy a tárgy- és épületvetítés túlmutat a technikai kuriózum kategóriáján. Egy olyan új vizuális nyelvről van szó, amely képes megszólítani a ma emberét!” – fogalmaz Bordos.
Tájékoztatás!
A Spidron videomapping installicióhoz használt fény- és hangtechnika miatt, a kiállítás kiskorúak számára nem ajánlott.
A kiállítás a fesztivál teljes ideje alatt megtekinthető, a szokásostól eltérő fesztiválos nyitvatartással: péntek - vasárnap, 11:00 - 22:00.
További információk: https://magma.maybe.ro/archive.php?id=258
A második felvonás keretében 17 órai kezdettel, a Tein Teaházban, Szabó Róbert Csabával, közönségtalálkozója során, Részeg Imola egyetemi oktató beszélget meghívottunk munkásságáról, alkotói világáról, hangsúlyosan a szerző 2016-ban megjelent, Alakváltók című, első regényéről. Ez tágabb értelemben a Gheorghe Gheorghiu-Dej uralma alatt álló Románia helyi és időbeli koordinátái között zajlik, címe azokra a változásokra utal, amelyeken az emberek átmennek a hatalomnak való megfelelés kényszere folytán. A szerző így fogalmaz könyvéről: „Azért vonzott ez a világ, mert egy kalandos történetet láttam benne. Olyan könyvet akartam írni, amilyeneket én is szerettem gyermekkoromban olvasni: hogy lőjenek benne.”
Az 1981-ben Szilágybagoson született, jelenleg Marosvásárhelyen élő író 2006-ban debütált Az egész Antarktisz kontinens (a látás, a hallás, az ízlelés, a hang, a tapintás és a szív elvesztése) című novelláskötettel, amelyet újabb három könyve követett (Kutyák birodalma, 2009; Temetés este tízkor, 2011; Fekete Dacia – Erdélyi rémtörténetek, 2012). Irodalmi munkássága mellett 2005-től a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat honlapért felelős szerkesztője, 2008-tól 2010-ig főszerkesztő-helyettese. Prózakötetei mellett drámák, rádiójátékok és forgatókönyvek szerzője. Több jelentős szakmai elismerés és rangos ösztöndíj, így a Csiki László-díj (2012), a Pro Cultura Díj Marosvásárhely (2016) és a Mészöly Miklós Díj (2017) birtokosa.
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál irodalmi programjait a Szépírók Társasága támogatja.
Egy csendesebb időszakot követően a Tein Teatroom nemcsak megújult erővel, de a kortárs román drámairodalom egyik legaktuálisabb darabjával jelentkezik az 5. pulzArt fesztiválon.
Gianina Cărbunariu 2012-es drámája, A tigris Mockumentary play alcímmel jelent meg, amelyben Carbunariu “a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján ír a kortárs európai társadalomról. Szövegében egyszerre mutat meg különböző nézőpontokat és azok fonákját.”
“A tigrisek nem fizetnek az igénybe vett szolgáltatásért. Legfeljebb természetben. Ebből is látszik, hogy nem lehetnek becsületes emberek. Bizony nem azok, ellopják a turisták fényképezőgépét. Eleszik az ételt a tányérjukról, egy morzsát sem hagynak a rendes őshonos verebeknek. A tigrisek nem idevalósiak, azok úgy bejöttek ide. Még kéregetni sem tudnak rendesen. Nem beszélve arról, hogy szörnyen rontják a városképet. Nyomorult állat az ilyen, nem ember. A tigriseket jobb kerítéssel elválasztani a rendes, adófizető állampolgároktól, a normális emberektől. A kerítés megvéd, a kerítés mindenkinek jó. Ha a kerítés nem volna elég, a tigrist le kell lőni. Mindannyiunk érdekében.
2011. december 13-án a szebeni állatkertből az etetője gondatlansága miatt elszabadult egy tigris. Az állat órákig csatangolt a városban, míg a rendőrökből, vadászokból és állatkerti gondozókból álló csapat bekerítette és lelőtte altatóinjekcióval. Majd puskával.” - írja Boros Kinga a darab magyar nyelvű fordításának előszavában.
A Tein Teatroom a régi felállásban jelentkezik (Pálffy Tibor, Kolcsár József, Kónya-Ütő Bence, Derzsi Dezső) a fesztiválon, viszont ne reménykedjünk a kényelmes (félre)nézői szerepben, mert a Tigris interaktív, mert a Tigris rólunk is szól.
Gianina Cărbunariu darabját eddig 8 nyelvre fordították le, és minden nyelvterületen legalább egyszer színre vitték, körbeutaztatva ezt a húsbavágóan gyarló történetet majd’ az egész világon. A darab svédországi bemutatója szerepelt az Avignoni Fesztivál hivatalos válogatásában.
A japán kortárs zene három legkülönlegesebb zenei producere alkotja a Tokyo Sound Land-et, akik show-ja teljesen átértelmezi mindazt, amit eddig a koncertekről tudtunk. A Tokyo Sound Land 3 tagja, Ametsub, Daisuke Tanabe és Anchorsong nem simán zenélnek a színpadon, hanem élőben építik fel a zenéiket, mindezt megspékelve egy izgalmas látványvilággal, amely a legkülönfélébb képzettársításokra ad lehetőséget.
Sepsiszentgyörgyre, az 5. pulzArtra a zenekar egy teljesen új felállásban érkezik: Ametsub és Anchorsong képviselik a Tokyo Sound Land-et, mindketten egy különálló produkcióval, ám Anchorsong fellépése egy helyi zenészekből álló quartet részvételével válik teljessé. A String Quartet zenészei: Bocsárdi Magor, Kónya Ütő Bence, Lőrinczi Zsolt és Daniel Ardelean.
A Tokyo Sound Land két tagja és a sepsiszentgyörgyi zenekar egy különleges zenei utazásra hívja a fesztiválozókat. Ametsub a hangszerek egész arzenálján játszik, amelyek között a gyönyörű hangzású kalimba is megtalálható, majd a generált hangokat élőben keveri, mintegy a show részeként, egy egészen egyedi és megismételhetetlen hangzást kreálva. S ha ez nem lenne elég, Ametsub még egy “kis” vizuállal is megdobja az előadást, hiszen a háttérben izlandi tájak képeire épített vetítés zajlik.
Anchorsong talán napjaink leghíresebb japán underground elektronikus zenésze, jellegzetes, afrikai motívumokkal inspirált techno zenéje körbejárta a világ öt kontinensét, hogy szeptemberben a szentgyörgyi közönséget varázsolja el a teljesen rá jellemző egyedi hangzással.
A generációs különbségek és esetleges feszültségek olyan örökzöld témák, amelyekkel bármilyen korban érdemes foglalkozni. Szinte mindegy, hogy 1960-at, 1980-at, 2000-et vagy 2017-et írunk, bizonyos kifejezések, mint pl. “azok a szemtelen fiatalok”, “a mai fiatalok lusták és érdektelenek”, “bezzeg a mi időnkben”, úgy tűnik, sosem kopnak ki a nyelvből.
De mit tudunk igazán ezekről a mai fiatalokról? Tudjuk, hogy az ezredforduló után születtek, tudjuk, hogy szociológusok és társadalom tudósok kutatják őket, tudjuk, hogy különböző megnevezésekkel illetik őket: Z generáció, “bedrótozott generáció”, “digitális bennszülöttek” egy olyan világba, amelyben már elképzelhetetlen élni a Web 2.0, mobiltelefonok, más digitális és kommunikációs eszközök használata nélkül.
De ezek csak rájuk aggatott címkék és - hacsak nem élünk/dolgozunk együtt e generáció egy vagy több tagjával - többnyire csak a címkékkel maradunk.
Az 5. pulzArt SMS játéka arra tesz kísérletet, hogy ezen fiatalok SMS-ben és különböző chat felületeken történő üzenetváltásaiból szemelgetve, egy kiállítás formájában hozza őket közelebb a többi generáció tagjához.
A kiállítás önkéntes alapon beküldött üzenetváltásokból áll össze, anonim módon. Az állomási Olt híd rácsain lesz megtekinthető a pulzArt teljes ideje alatt, illetve, az SMS-kiállítás jelenti a fesztivál hivatalos megnyitóját is.
Azok a területek, amelyekért évek óta harcolnak az emberek, gyakran nem egyebek, mint kis földdarabok, melyeket ugyanazokkal a magvakkal művelnek.
Egy muszlim nő holttestéről készült fotó a Duna partján egy német lap főoldalára kerül. Következésképpen egy román falu idilli imázsának a nyomása érzelmi reakciókat vált ki a helyi hatóságokból az igazság kezelésében. A ráció egyszerűen összeomlik az ösztönök alatt, amikor a törvényszéki orvos információkkal szolgál: a burkában talált nőt tulajdonképpen ott hagyták meghalni. Ortodoxok, muzulmánok, rendőrök, ügyészek, újságírók, művészek, a falusiak, mind maguknak követelnek egy darabot abból a húsz négyzetméteres földdarabból, ahol a nőt megtalálták, hogy aztán az előadás végére az egész terem egy politikai arénává alakuljon, ahol az igazsággal kell szembesülnünk.
Az OMG létrehozásáért a rendező, a színészek, a zeneszerző és a vizuális művész összerakták mindannyiuk kulturális referenciáit és képzeteit, amelyek végső soron meghatározzák az identitásunkat. Az előadás előkészítési munkálatai nagy hangsúlyt fektettek a sokféle attitűd fizikai kiűzésére, amelyek a kulturális háborúkhoz vezetnek. Ez a projekt Ioana Paun arra törekvő erőfeszítésének a részét képezi, amelynek célja, hogy azoknak a diadalát és bukását elemezze, akiknek megvan a hatalma arra, hogy igazat mondjanak.
A rendező folyamatosan együttműködik Cătălin Rulea művésszel a ”Totul e regizat” (Kortárs Művészetek Múzeuma), az ”Inamicul Poporului” (Teatrul Mic) és a ”Calul Alb” című előadásokon, amely ősszel Iașiban, Kolozsváron, Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben és Craiován lesz látható.
Színészek: Costi Apostol, Alexandrina Ioana Costea, Sebastian Marina, Fatma Mohamed, Elena Popa, Paula Rotar și Abdel Fatahou
Azok a területek, amelyekért évek óta harcolnak az emberek, gyakran nem egyebek, mint kis földdarabok, melyeket ugyanazokkal a magvakkal művelnek. Egy muszlim nő holttestéről készült fotó a Duna partján egy …
Stílusát főként az energetikus breakbeat határozza meg, szettjei melodikusak, improvizatív jellegűek, amiben helyet kap a mélyebb, szívfacsaró dallam és az életvidám vokál egyaránt. Mindig törekszik egy történet elmesélésére, amibe új […]
Bélaműhely (HU): Hangszerkészítő műhely és karmesterjáték
Szeretnéd kipróbálni a hangburgereket, bicklidobot, teknőkotót, gettómarimbulát, öntözőkanna-szaxofont, kormánytilinkót, fakutyát, papírkutyát és számos más izgalmas hangszert? Aztán vezényelnéd is a zenekart miközben ezeken játszanak? Akkor irány Sepsiszentgyörgy főtere szombat és […]
Élet a kapitalizmus után – posztkapitalizmus és kommunizmus-forgatókönyvek
A közösségi részvétel jegyében szervezett 5. pulzArt fesztivál társadalmi jelenségeket boncolgató kiselőadás sorozatának második állomása az izmusokat boncolgatja. A válogatott társaság ugyanaz: Kustán Magyari Attila újságíró moderál, Tamás Gáspár Miklós, […]
Erdélyi rémtörténetek: Felolvasás Szabó Róbert Csaba Fekete Dacia című kötetéből.
Szabó Róbert Csaba író, szerkesztő, az 5. pulzArt irodalmi programjának egyik vendége, két eseménnyel is színesíti az idei fesztivált. Az első felvonásra a Szimpla kávéházban kerül sor, ahol Erdélyi rémtörténetek […]
Finger & Thumb Theatre (UK): The Ugly Duckling / A rút kiskacsa
Ki ne próbált volna gyermekkorában kezeivel árny-állatokat ügyeskedni a falra? Az árnyjáték távol-keletről származó ősi művészetét Drew Colby azonban új dimenziókba tereli: elképesztő árnyék-univerzumot hoz létre kézmozdulataival és hétköznapi tárgyak […]
A román kortárs irodalom egyik legismertebb alakjával, Florin Iaru bukaresti költővel, prózaíróval, publicistával, a Cațavencii szatirikus hetilap munkatársával találkozhat a pulzART kortárs összművészeti fesztivál idei kiadásának keretében a közönség 2017. […]
2008-ban került először a keverőpult mögé, amikor megalakult a Tone Troopers audio-vizuális szervezet, melynek alapító- és jelenleg is atkív tagja. Zenei kínálata több stílusból tevődik össze, melyben dominál a drum […]
Gyíkemberek a spájzban – összeesküvés-elméletek és kamuhírek
Az 5. pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei kiadása a közösségi részvétel jegyében zajlik, így a közösséget leginkább érdeklő kérdésekkel is foglalkozni igyekszünk ebben az évben. A társadalmi kiselőadások és nyitott […]
Gyöngyösi Csilla: Öt dolog, amit NEM jól tudtál az iszlámról
Régen úgy tartotta a mondás, hogy a focihoz és a politikához mindenki ért. Ma, az információáramlás követhetetlen gyorsaságának köszönhetően gyakorlatilag mindenki ért mindenhez. De továbbra is kevesen vannak, akik tényleg. […]
A Hajdu Szabolcs által írt és rendezett Ernelláék Farkaséknál című kamaradarab filmre való adaptálása ritka sikertörténet: a minimális költségvetésből megvalósuló, a rendező családjával, saját lakásában és igen rövid idő alatt […]
A tömbháznegyedek méla kietlensége, az urbánus környezet jellegzetesen Kelet-európai mivolta, az emberek gyötrelmei és örömei – mintha a szocializmusban született nemzedék éppen ugyanazon vizuális gondolatok mentén hagyná maga mögött a […]
A Hakanaï egy haiku tánc performansz, amely egy élőben vetített, mozgó képekből összeálló kockában játszódik. De tudod, mit jelent a Hakanaï? Ez egy japán szó, amely két elem egyesülésére vonatkozik, […]
Imre Mariann Munkácsy Mihály-díjas festő és képzőművész és Székely Gábor képzőművész kiállítása az emberi szív motívumát helyezi középpontba egyedi képzettársítások, anyagpárosítások révén, ahogyan azt elképzelni is nehéz, alkotásaikat látni kell. […]
A Kultúrfoci név alatt futó sportesemény irodalmi estbe torkollik az 5. pulzArt harmadik napján. A Magyar Íróválogatott tagjai közös felolvasóestet és beszélgetést is tartanak a Bod Péter Megyei Könyvtárban, 19 […]
A Générique két fiatal zenész különleges együttállása. Zenéjükben az elektronika, az akusztikus hangszerek – gitár, szaxofon -, és a spoken word szövődnek finom anyagba. A közös hangzást a mögöttük álló […]
A Margarete különös története akkor kezdődött, amikor Janek Turkowski 2008-ban egy kartondobozban 64 darab 8 mm-es filmtekercset talált, egy, a lengyel határhoz közeli észak-német bolhapiacon. A tekercsek mindegyikén egy Kelet-Németországban […]
Milyen lesz annak a srácnak a zenéje, aki egy mobiltelefon nagyságú, kézben tartható eszközzel kezd neki a muzsikálásnak? A PSP, azaz Playstation Portable leginkább játékkonzol, ami mégis lehetőséget teremet kísérletezésre: […]
küb_beat sepsiszentgyörgyi színész, producer és dj. A sZempöl Zenekar alapító és mai napig aktív tagja. Dj-ként otthonosan mozog a 2009 óta dívó electroswing minden fajtájú és tempójú változataiban, a breakbeat […]
Kultúrfoci: a Magyar Íroválogatott és a Tamási Áron Színház csapatainak mérkőzése
Rendhagyó, kettős jellegű, egyszerre irodalmi és sportesemény is színesíti a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál idei kiadásának programját: a Magyar Íróválogatott érkezik Sepsiszentgyörgyre, ezúttal teremfocira alkalmazott, öttagú összetételben, megmérkőzni a Tamási […]
Hajdu Szabolcs többszörösen díjnyertes (fődíj a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, Magyar Filmkritikusok Díja) filmjének alapjául szolgáló színházi előadását is láthatja a sepsiszentgyörgyi közönség az 5. PulzArt-on. Hajdu Szabolcs gondolatai az […]
Azokra az előadókra, akik igazán elbűvölnek kár szavakat fordítani. Többet mond a muzsikájuk, többet jelent egy-egy videóklippjük is. Ilyen Lulu James is, a brit zenei oktatás, a tehetségkutatás egyik relatív […]
A dallam valami messzi szépségről mesél, olyan világról, amely elvarázsolt, talán nem is létezik már csak az emlékekben, talán soha sem létezett, csak egy esti órában kitalált történet alapján kelt […]
Peer Krisztián közönségtalálkozó. Beszélgetőtársa: Fekete Vince költő
Mit lehet mondani Peer Krisztiánról, amit ő még nem mondott el magáról? Talán nem túlzás azt mondani, hogy ritka ilyen tisztánlátással és önreflexióval rendelkező alkotóval találkozni, aki egyformán kendőzetlenül beszél […]
Németország, különösen a főváros, Berlin furcsa kulturális olvasztótégellyé vált: mivel őshonos német zenei kultúra lényegében csak komolyzenei téren létezik, ezért rendkívül nyitott befogadó közegévé vált a különböző országokból érkező munkások […]
pulzArt Mobile with Traila és Kupás Anna installációk
Kupás Anna audió-vizuális installációja arra irányuló kísérlet, hogy a kinti és benti tereket, illetve a létező és kreált tereket összemosva milyen új hangulatot, gondolatot találhatunk. Mi történik, ha a színházi […]
Demeter Szabolcs, azaz Quidbop, 7 évesen kezdett klasszikus zongorát tanulni. Első zenekarában 14 évesen lépett be, itt kezdett el zenét írni. Időközben megfordult több mint 10 zenekarban. Elektronikus zeneírással 2010-ben […]
A spidron egyenlő szárú és egyenlő oldalú háromszögekből alkotott, S betű alakzatból kiinduló örvényszerű forma – alkotója, Erdély Dániel annak idején az iparművészeti egyetemen, házifeladatként készítette Rubik Ernő professzor, azaz […]
A második felvonás keretében 17 órai kezdettel, a Tein Teaházban, Szabó Róbert Csabával, közönségtalálkozója során, Részeg Imola egyetemi oktató beszélget meghívottunk munkásságáról, alkotói világáról, hangsúlyosan a szerző 2016-ban megjelent, Alakváltók […]
Egy csendesebb időszakot követően a Tein Teatroom nemcsak megújult erővel, de a kortárs román drámairodalom egyik legaktuálisabb darabjával jelentkezik az 5. pulzArt fesztiválon. Gianina Cărbunariu 2012-es drámája, A tigris Mockumentary […]
A japán kortárs zene három legkülönlegesebb zenei producere alkotja a Tokyo Sound Land-et, akik show-ja teljesen átértelmezi mindazt, amit eddig a koncertekről tudtunk. A Tokyo Sound Land 3 tagja, Ametsub, […]
V. pulzArt megnyitó: SMS kiállítás – szemelgetés a Z generáció üzenetváltásaiból
A generációs különbségek és esetleges feszültségek olyan örökzöld témák, amelyekkel bármilyen korban érdemes foglalkozni. Szinte mindegy, hogy 1960-at, 1980-at, 2000-et vagy 2017-et írunk, bizonyos kifejezések, mint pl. “azok a szemtelen […]