Szabadítsuk ki a megszobrosodott költészetet!

A Bob és Bobék Orchestra a csütörtöki Petőfi verskoncert után ráadással is készült, így péntek este újabb produkcióval lépett színre. Ezúttal a saját műveikből és versfeldolgozásokból összeállított Ébredj fel itt és most című spoken word esten vehettünk részt. Horváth Kristóffal (slammernevén Színész Bob) az irodalom emberarcáról, a verskoncertek plusszmenőségéről, a cigány szó jelentéséről, és a gyerekek saját értékeiben rejlő lehetőségekről beszélgettünk.

Milyen eszközökkel, kíváncsisággal fordultok Petőfi vagy Weöres költészete felé, amitől ők kortársként válaszolnak?

Úgy vagyok vele, hogy az ember ugyanolyan bánatos volt száz évvel ezelőtt is, mint ma. Az alapértékeink annyira nem változtak: most mást hívunk igazságnak, mint akkor, de az igazságérzet régen is lényeges volt. Petőfi olyan izgalmas személyiség volt, hogy ma is izgalmas lehetne, csak ma már más a körítés körülöttünk. Ha azt akarom megsegíteni, hogy megérezd egy Petőfi-versnek a kétségbeesését, akkor keresek valami olyat, ami neked ma a kétségbeesést jelenti: lehet, hogy a drum and bass a menekülés, hogy ez kétségbeesett dolog tud lenni. Mindkettőből a kétségbeesést hallod ki, és bennünk is van kétségbeesés – ezt a hármat össze lehet hangolni. Kicsit olyan, mintha Petőfit egy mai szobába invitálnám meg, a lakásomba vagy egy tévéműsorba: minden természetes, a fickó régebbről jött, de egyébként ugyanannak a dolognak a felismerését segíti.

Mennyire bolygatjátok fel az irodalmi kánont, hogyan választjátok ki az előadott verseket?

Mindig az is küldetés, hogy a „megszobrosodott” költészetet kiszabadítsuk, újra élővé tegyük. Fontos, hogy olyan verseket is mutassunk Petőfitől, amiket egyébként nem ismernénk, mert nem illeszkedik a kánonba, ami azt mondja róla, hogy „forradalmár”, „népi”. Ebben a képben például nincs benne A boldog Pestiek, amikor fikázza a vidékieket. Nem fér bele.

A kortárs verskoncert és saját szerzeményeitek spoken word estje között merrefelé tartotok műfajilag?

Szerencse, hogy én nem vagyok tudós, mert akkor ezt meg kellene mondanom, de nem is akarok ezzel foglalkozni – komolyan mondom. Nem tudom meddig tart a műfaj és nem is akarom megmondani, hogy én ez és ez vagyok, ebbe a dobozba tartozom, itt és itt lógok ki. Fogalmam sincs: szöveggel foglalkozom meg emberekkel. Leginkább emberekkel, és a szöveget hívom segítségül eszközként, hogy velük történjen valami. Végigcsinálom Petőfit, és ha ebbe be tudom hívni a közönséget, úgy élem meg, mint egy nagy zuhanyzás belülről. Slam poetryvel is foglalkozom. Ma elhangzottak olyan szövegek, amik eredetileg ennek vannak szánva, ahol nincs zene, hanem a szöveg maga a kíséret, mi mégis megpróbáltuk zenével. És lehet, hogy ez versfeldolgozás, lehet, hogy rap, lehet, hogy spoken word, majd ezt mondják meg a tudósok.

„Továbbra is azt gondoljuk, hogy verset olvasni menő, verskoncertre járni pedig még menőbb!”-olvashatjuk egy korábbi interjúban. Mi a verskoncert plusszmenősége?

A verskoncert segít, hogy a versolvasás is menő legyen, mert mi irodalomtanárainktól vagy elavult versmondóktól tanultuk a vershallgatást, versolvasást, ezért a versek is talán hasonlóan szólalnak meg bennünk, szomorúan, pátoszosan. Ezek a verskoncertek abban segítenek, hogy könnyedebb, élőbb és érzékenyebb közelítést kapjál. Lehet, hogy utána már benned is másképpen fog megszólalni, ha hazamész és verset olvasol, már nem nagy öblögetős hangon fogod hallani a szöveget, hanem meghallod, hogy ez ennyire könnyed, és ennyire részeg, és ennyire vidám, és ennyire szexi, és ennyire irigy, és ennyire gyűlölködő, és ennyire emberi, és indulatai vannak.

Lehet, hogy olyan versek beszélnek így az érzésekről, amikről nem biztos, hogy szoktunk tanulni..

Így van. Az irodalomoktatás távol marad, nem akarunk az általános iskolában arról beszélni, hogy Vörösmartyba hogyan kötött bele Petőfi, mert egész komoly morális kérdéseket vetne föl, inkább udvariasan elkerüljük. Nem mondjuk, hogy Petőfi talán egy paranoid állat volt. Valószínűleg nincsen hely elmesélni a történeteket. Például hogy amikor pletyka szintjén azt hallotta Szendrey Júliáról, hogy mégsem akar hozzámenni, akkor ő még aznap este megkérte Prielle Kornélia kezét. Mennyire őrültnek kell lenni ehhez, hogy hallok valamit, és rögtön megkérem egy másik kezét – milyen sérülékeny kis állat volt.

Színház, slam és mai zene az irodalomban. Milyen irányú terveitek, projektjeitek vannak előkészületben?

Nagyon szeretnék ezzel a projekttel bekerülni a kánonba, hogy mi legyünk az új Kaláka. Szeretnék albumokat: saját projekttel is, de a Petőfivel is – én magam jobban szeretem mondjuk a Petőfi-estünket. Szeretném albumnak megcsinálni a dalokat, hogy mindenki hallhassa, hogy így jusson el Petőfi vagy Weöres Sándor az emberekhez. Nem hiúságból mondom, hogy ez nagyon jó és fontos.

Gondolkodtatok már további költőkön?

Csináltunk már Petrit és Pilinszkyt is, vannak József Attila feldolgozásaink is. Meg mindig duruzsolnak a fülünkbe, hogy ezt, meg azt. Tematikus estet is szívesen csinálnék, hogy azt mondjuk „szabadságvágy”, és összegyűjtjük az elmúlt háromszáz év verseit. Nagyon érdekelne, hogy kortárs költőket is mutassunk meg, akik még nem haltak meg, nincsenek benne a tankönyvben, hogy lássuk, a költészet nem feltétlenül százötven évvel ezelőtt használt nyelv, hogy a mai nyelven is ugyanúgy működőképes.

Folyamatosan nagyon sok gyerekeket bevonó projektben veszel részt. Ebben az irodalmi, társadalmi munkában, hogyan látod a sikert?

Nincsenek céljaim, nincsenek elvárásaim, nem akarom megváltoztatni a világot..

Akkor miért csinálod?

Azt gondolom, hogy itt ez a gyerek, azt akarom, hogy mosolyogjon, ne mondja, hogy nem tudom, hanem menjen neki még egyszer, meg még egyszer, és harmadikra jöjjön össze neki, és utána álljon velünk közösen egy körbe, énekeljünk és zenéljünk. És ennyi. Már nem adok neki nevet – hogy megváltoztatjuk a világot és akkor ez és ez lesz… nem. Ha valakiben azt látom, hogy éhség van benne, hogy különbözni akar, csak nem kapja ezt meg – olyan mint egy kis tüzecske, ami körül nincs papír, meg fa, akkor szeretem neki kicsit odatologatni amire szüksége van, hogy nézd itt tudsz égni. Hozzuk ritkán jut el a legjobbak közül valaki. Nagyon sokat kapok vissza a gyerekekkel való munkából.

Most mire készültök a fiatalokkal?

A Tudás 6alom projekt még mindig megy. Szeretnénk egy évig intenzív képzést adni a kölyköknek, drámatanárral, fórumszínházi szakemberekkel, improvizációs technikákat elsajátíttatni. Ösztöndíjat kapnának, közben járnánk ki iskolákba rendszeres foglalkozás-sorozatokat tartani. Azt szeretném, ha ez a szakmájukká tudna válni, hogy legyen a kezükben valami, amivel egy kis pénzt tudnak keresni mint művészek. Nem jótékonykodásból csinálom, hanem, hogy szakmájuk legyen, hogy a világ visszaigazolja őket, azt, hogy értékesek, és hogy mögöttük minél több ilyen kölyök nőjön fel.

Különböző közegből érkező gyerekekkel dolgozol, az egymás elfogadása és az együtt az alap. Sepsiszentgyörgy mellett is létezik egy szegregált cigány vagy roma közösség…  

Idén voltam Berlinben a nemzetközi roma napon – sok cigány nem is tudja, hogy van nemzetközi napunk, himnuszunk, vagy zászlónk. Az ottani romákkal beszélgetve kristályosodott ki, hogy a cigány szó a zigeinerből ered, ami érinthetetlent, tisztátalant jelent – nem a  cigányok adták maguknak ezt a nevet. Innentől kezdve mondom, hogy aki nem cigány, az használja lehetőség szerint inkább a roma megnevezést.

A szentgyörgyi roma közösség kapcsán milyen üzenetet fogalmaznál meg, miért fontos, hogy ne hagyjuk magukra a nehéz körülmények között élőket, miért fontos a közös nevező?

Nekem ez azért fontos, mert én magam is cigány vagyok. Azért fontos, hogy ne dobálja ki a társadalom a tehetségeit. Van egy haverom, aki Nyíregyháza mellől egy faluból jött, és most génkutató, van egy másik, aki rákkutató. Van egy csomó tehetség, akit nem volna szabad hagyni elkallódni. Mindenki kapja meg azt, amire hivatott, ez jó az egész társadalomnak.

kérdezett Jakab Villő Hanga