Négy egyszerű kérdés

Háy János és Beck Zoltán költő-dalnok játéka, ahol versekre dalok, dalokra versek íródnak, nagyon rátalált a pulzArt közönségére. Erősségük az őszinteség volt: két szerethető karakter a színpadon, akik nem játsszák meg magukat. Közvetlenül az előadás után kérdezte Háy Jánost az est benyomásairól Jakab Villő Hanga.

Hogyan találtatok egymásra, író és zenész?

Egy véletlen folytán, egy magazin készített egy fotót underground figurákkal, és valahogy én is belekerültem ebbe a tíz emberbe, akik közül már senki nem volt underground, és Zoli is belekerült. Mi ott megismerkedtünk és azóta is jóban vagyunk. A Rájátszás nevű programban, ahol írók és zenészek együtt fellépnek, írunk egymásnak szövegeket, ők dalokat nekünk. Mi ott párban vagyunk Zolival, nagyon jól kijövünk emberileg. Ilyet csak akkor érdemes csinálni, ha van valami érzelmi kötés a két ember között, mert ebben ez a lényeg, hogy együtt csinálunk valamit és örömet szerzünk egymásnak.

Az előadás alatt azt mondtátok, szeretnétek, ha ma itt valami olyan történne, ami eddig nem történt, azt szeretnétek, ha történéssé válna ez a kísérlet. Sikerült ezt megcsinálni, volt történés?

Ez az első alkalom, hogy ez az összeállítás színpadra került, nagyon izgultunk, hogy ez hogy működik, és hogy jó lesz-e az arány. Úgy gondolom, hogy történt valami.

Segített ebben a közönség?

Igen, az nagyon jó, amikor azt érzi az ember, hogy a közönség vele van, és most nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk mi, a színpadon lévők és a közönség. Amit én nagyon szeretek, hogy oké, tudjuk ki az, aki a produktumot létrehozza, de végül is van egy olyan közvetlenség a néző és előadó között, ami kicsit más működés, nincs merev elzárkózás, hogy publikum és  előadó, hanem valamilyen módon összeolvad. Ezt picit segítette a Hamletes játék, ami első pillanatra kockázatos volt, megijedtem, hogy vajon szét tudok-e szórni nyolc szereplőre szöveget, ennyire volt szükség. Megijedtem, hogy lesz-e ennyi jelentkező. De azt hiszem, ez is jól sült el és oldottságot vitt bele ebbe az egészbe. Nem gondolom, hogy az oldottság és a tartalom egymás ellensége volt.

Milyen volt új hangolásban hallani a szövegeidet?

A Hamlet-jelenetsorban elég sok nyersesség van, ha én olvasom fe,l az elcsúszik, mert az író megengedheti magának, de az hogy nézők olvasták fel, külön bukét adott. Szeretem, ha sokféle akcentusban beszélnek az emberek, és nyilvánvaló, amit én olvastam fel nem olyan régen a Trafóban az én akcentusommal szólalt meg, az itteni emberek akcentusával hallani a szöveget az külön bukét tesz a dologhoz. Állati ügyesek voltak az emberek.