A Filip testvéreknek az alkotáshoz csendre van szükségük
Bár kevesebben vettek részt a Florian testvérek találkozóján, a két fiatal román író megtisztelte közönségét azzal, hogy őszinte érdeklődéssel válaszolt Karácsonyi Zsolt kérdéseire. A testvérpárost nem véletlenül hívták el Sepsiszentgyörgyre, ugyanis a Könyvkelengye programban, az önkormányzat és a könyvtár jóvoltából, a román tagozatos végzősök két alkalommal is a közösen írt regényt, a Kölyköket (Băiuţeii) kapták meg . A kérdező személye sem volt véletlen, ugyanis a Helikon főszerkesztője fordította magyarra Filip Florian két könyvét is. A két testvér Ioan Slavici román prózaíró leszármazottja, de nem próbáltak előnyt kovácsolni belőle. Sosem mondták el, hogy rokonok, véletlenül derült ki, Matei nevetve árulta el, hogy például középiskolában, mikor Slavici műveit tanulták, alig 7-8-ast kapott.
A kötetlen beszélgetésen kiderült, hogy próbálkoztak korábban is egy közös regény megírására, de az fikció lett volna és nem ment úgy, ahogy kellett volna, ekkor megegyeztek, hogy a gyerekkorukról írnak. A Kölykök megírása azért is volt érdekes, mesélték, mert kicsit olvasók is voltak, ugyanis a regény úgy született meg, hogy felváltva írták a fejezeteket és igencsak várták mindig, hogy elolvassák az másik által írt részt, amit majd folytatni kellett. Szavaikból egyértelműen érződött, hogy élvezték a közös munkát. Ha van örömzenélés, akkor ez az örömírás lehetett. Az alkotáshoz csendre van szükségük, mindketten visszavonulva szeretnek írni, Filip Sinaiára, Matei egy távoli faluba szokott kiköltözni. A beszélgetésen szó esett az olvasókról is, Filip szerint olvasni mindig fognak, a világ végezetéig, hogy mikor mennyien, az korszak kérdése.