A pulzArt párhuzamos kiállításokkal rajtolt

Hogyan élhet egy térben együtt két különböző műfajú alkotásegyüttes? Mennyire határozhatja meg a zenei atmoszférát a résztvevő?

A pulzArt 7. kiadását tulajdonképp a szeptember 19-én, reggel startoló műhelyek határozták meg, kimondatlanul is elindítva az események pörgését. Ezek a tevékenységek azonban az előre bejelentkező személyekhez szóltak: a szélesebb közönség a Tamási Áron Színház előcsarnokában találkozott a kortárs művészeti fesztivállal, egy hang alapú installáció, valamint egy kollázstárlat formájában.

A terem ebben a formában két alkotónak is teret biztosított: küb_beat, azaz Kónya Ütő Bence installációjának lényege, hogy a teremben felszerelt kamerák által érzékelt mozgásra reakció születik, hang formájában: ezek a csilingelés, sci-fi alkotásokba illő hangeffektusok folyamatosan változnak, annak függvényében, hogy éppen mi történik a teremben. Az élmény ilyen módon kollektív, hiszen a jelenlévők interakciójából születik, az algoritmus pedig a létező hangmintákból, sample-ekből generál válaszreakciót, mindig más módon.

A hangkollázsok mellé azonban van vizuális kollázs is. Benedek Levente tárlatát Ungvári-Zrínyi Kata művészettörténész mutatta be, hangsúlyozva, hogy a műfaj velejárójaként fragmentált alkotások komplex egységet képeznek, az apró részletek igencsak hangsúlyt kapnak. Benedek Levente munkái amúgy komoly erőbedobást igényeltek, hiszen megközelítőleg A3-as méretűek, az alapanyagot képező képek, nyomtatványok több év alatt gyűltek össze.

Bár a két alkotó, küb_beat, illetve Bendek Levente egymástól független alkotásokat hozott létre, a Tamási Áron Színház előcsarnokában egymásra találnak az eltérő műfajok, ilyen módon egy vizuális és auditív közti intermedier teret hozva létre.

Kiss Bence