A tizenévesek komplex élete
Nehéz feladat a majdnem felnőttekhez szólni: egyrészt sok szempontból felnőttek, másrészt empirikus tapasztalat hiányában sérülékenyebbek. Ha ezen sorok szerzőit kérdezi valaki, leginkább a kérdéseikre kell válaszolni, s bízni benne, hogy a családból, környezetből felszippantott impulzusok végül jó irányba viszik az egyént.
A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) író-rendezője, Schwechtje Mihály a David Attenborough féle külső, objektív szemlélő álláspontja helyett hasonlóan sztoikus, de a tizenévesek szempontjához közelítő szögből boncolgat egy témát.
A film ereje, hogy egy, a középiskolásokra jellemző társadalmi jelenséget boncol, nyilván úgy, hogy egy negyvenvalahány éves férfinek nehéz egy kamaszlány bőrébe bújnia.
A bullying (azaz megfélemlítés), a revenge porn (internetre bosszúból feltöltött, az alanyt szexuális szemszögből, hozzájárulása nélkül prezentáló képanyag) olyan jelenségek, amelyek léteznek, egy-két extrémebb esetet leszámítva pedig nem foglalkoznak velük. Sokan próbálkoztak hasonló sztorikkal, pl. Radu Muntean rendező az Alice T-vel, azonban nehéz a szájbarágást elkerülni, a kioktatás valahogy minduntalan kilóg. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) ezt a golyót szerencsésen elkerüli és egy csavart is belevisz a sztoriba. Nem túl részletes karakterrajzzal, viszont jó színészi munkával elkészített játékfilmet kapunk, amely alapjaiban akár ilyen formában is megtörténhetett volna.
Külső szemlélőként a legjobb kérdés amit feltehetünk, hogy valóban így működik a kamaszok lelke vagy sem, megválaszolatlan marad. A rendezőnek egyértelműen nem célja erre választ találni, csupán párhuzamos paradigmákat vázol fel.
A szülők borzonghatnak bátran ezek láttán, nem is jogtalanul, ugyanakkor a 80-as évek német kultfilmje, az Uli Edel által rendezett Christiane F. – Wir Kinder von Banhof Zoo valósága sokkal brutálisabb. Az üzenet a legtöbb hasonló filmben ugyanaz: a felnőtté válás kihívásaira nincsenek abszolút válaszok, minden generáció más falakba ütközik, a szülők, akikre elviekben támaszkodni kellene, pedig nem értik a probléma mibenlétét, nem tudják a megoldásokat.
A kamaszok élete nehéz, a felnőttek pedig csak a pálya széléről drukkolhatnak. A Schwechtje Mihály által felvetett problémák aktuálisnak tűnnek, ha az alanyoknak nem is, de legalább a szüleiknek szolgálnak párválasszal.
A film persze minden korosztálynak érdekes, jó narrációs érzékkel készült forgatókönyvvel és egy éppen egészen kicsit szűkebbre húzható cselekménnyel. A problémákat tekintve nem lenne rossz ötlet egész iskolákat elvinni egy-egy vetítésre.
Kiss Bence