Ahány néző, annyi történet – Fehér Ferenc: Tao Te

Kalács. Két férfi. Egy falat, két falat. Egyre gyorsabban. Ki eszik többet? Ki kap többet? A két táncos közel egy órás játéka nem a szépet mutatja meg. A szépet megkapjuk máshol. És amúgy is a szép önmagában nem elég. A két térfi mozgása olyan, mintha nem is lenne csontvázuk. Folyékony mozgásuk, és a lüktető zene, mely ugyancsak Fehér Ferencnek köszönhető, egyszerűen lebilincselő. De mi a történet? Van egyáltalán egy konkrét történet, amire felépítik az előadást? Az előadás utáni közönségtalálkozón a két táncosstól megtudjuk, hogy ahány néző, annyi történet. Mindenkinek mást jelenít meg az előadás, mindenkinek a saját története elevenedik meg a színpadon. A négyéves előadás bejárta már a kontinenseket. Játszottak homokon, szúros növényeken, barátságtalan körülmények között és világhírű szípadokon egyaránt.

Jó, jó. De hol a nő? Mi lett a nővel? – fogalmazódik meg a kérdés az egyik nézőben, aki az előadás utáni beszélgetésen fel is teszi kérdését a művészeknek: Fehér Ferencnek és Szitás Balázsnak. Őt megettük az elején. A kenyérnek szakrális hatása van. A kalácsban viszont ott van az édesség. A nőt a kalácsban kell keresni, melyért az előadás elején harcoltak.

Fehér Ferenc táncos-koreográfus, rendező és zeneszerző is egyben. Aki lemaradt a Tao Te-ről, az a Morgan and Freemant semmiképpen ne hagyja ki vasárnap hattól az Új Stúdióban. Ez a sokoldalú ember megmutatta, hogy szépség nélkül is létezik színházi élmény, ha elmerülünk az ösztön bugyraiban.

 Kiss Tamás