Az irodalmi fordítás: kultúrák közötti kapocs
A besszarábiai származású Alexandru Vakulovski közönségtalálkozója a kulturális interferenciák szempontjából jelentett újdonságot a pulzArt irodalmi eseményei között.
Ez a közönségtalálkozó nem egy újonnan kiadott mű köré szerveződött, hanem portréjellegű beszélgetés volt, hiszen az író, publicista, fordító és blogger eddigi életpályájáról próbált átfogó képet nyújtani.
A szerző elmesélte, hogy első kötetét, a Pizdeț című regényt tíz nap alatt, mondhatni hirtelen felindulásból „követte el”. A sepsiszentgyörgyi bemutatót az motiválta, hogy most jelent meg a román nyelvű könyv magyar fordítása. Kissé derűs fordulat, hogy a magyar kiadás háromszor olyan vaskos mint az eredeti, hiszen a kiadás óta eltel időszakban virtuálisan ugyan, de kiegészült a mű. A beszélgetés moderátora viccesen felvetette, hogy majd a magyar kiadás szövegét kellene visszafordítani románra.
A fordítónak, Lövétei Lázár Lászlónak, nem volt könnyű dolga a kis könyvecske magyarításakor, hiszen a tájszólások és szleng kifejezések nyelvileg is gazdagítják a szöveget. A fordítói megjegyzések egy magyarországi olvasó számára is érthetővé teszik a könyv világát.
Vakulovski első romániai élményeiről is beszélt. Elmesélte, mennyire megviselte őt, hogy Moldovában román volt, az anyaországban pedig oroszként tekintettek rá. Azt is hangsúlyozta, hogy az itteni segítség nélkül belőle és sok moldovai társából sem lehetett volna író, hiszen otthon a pályakezdőket nem segítik.
A kulturális interferencia egyik kulcsa a fordítói tevékenység, mert ez nem csak egymás irodalma, hanem egymás kultúrája között is kapocs lehet: Vakulovskinak a Pizdeț kifejezés hozta a kolozsvári egyetemi életérzést, a menőséget, de a kiábrándultságot is. A román címet nem volt értelme szó szerint fordítani, viszont a Hányinger utca olyan megfeleltetés, ami képes visszhozni az eredeti cím által keltett asszociációkat.
Jakab Villő Hanga