Bársonyos hangok

Cári Tibor saját bevallása szerint nem a szavak embere – ami nem is baj. Talán a kifejezésre is érvényes az, ami az érzékszervekre: ha a látás tompul, erősödik a hallás. Akármi is az oka, Cári Tibor a zene nyelvén könnyedén kommunikál. A Theatre Fleas Orchestra sepsiszentgyörgyi bemutatkozása során, szeptember 13-án, arról is meggyőzte a Tamási Áron Színház nagytermében összesereglett nézőközönséget, hogy nem csupán a fülnek, hanem a szemnek is van, mit mutatnia. A zenekar mögötti elhelyezett óriási kivetítőn folyamatosan vizuális aláfestés kísérte az adott muzsikát.

Na de milyen a muzsika maga? Mit tud egy színházi, bábszínházi miliőben, előadáshoz készített zenekar a megfelelő szövegkörnyezet nélkül produkálni? A válasz röviden: sokat.

Cári elmondása szerint az egyes dallamok hangszerelése alaposan megváltozott: a tangós, sanzonos melódiák nem csak az olyan ismert filmzene készítőket juttatják a hallgató eszébe, mint Ennio Moricone, vagy Yann Tieresen, hiszen kibújik a hangjegyek közül a zeneszerző saját gondolatvilága is.

A koncert anyaga introvertált zenéből áll: itt a boldogság sem a pop zenéhez hasonló kirobbanó jókedv, hanem az apró részletek értékelésének művészete. A szerelem nem mindent elemésztő, szenvedélyes láng, hanem mélyen szinkronizált, egymásba simulás.

A dallamokat folyamatosan egyfajta keserédes érzés kíséri: igaz ez a bábszínházi előadáshoz készített Könnycsepp Királyfi utazása című szerzeményre, az Eugen Ionesco híres drámájához, a Székekhez írt tangóra, vagy az ars poeticának is beillő Bolhák Zenekara címet viselő rapszodikusabb hangvételű dallamra.

A másik elem, ami végigkíséri a produkciót a játékosság: erre nem csak az animációk, illetve a színpadon zajló kontakttánc ad alkalmat, hanem a szerző egyénisége hozza. Minél több dallamot hallgat végig a közönség, annál inkább érzi, hogy Cári nem csupán zenész, hiszen az egész produkciót átfogó tervező erőt képvisel. A zenekar, amelynek tagja Cári kezeiben kifejező eszközzé válik, amely már halvány ecsetvonásokkal felvázolja a zeneszerző alakját.

A Theatre Fleas Orchestra produkciója olyan zenei kokettálás, amely kezdetben csupán háttérzenének tűnik, azonban, ahogy a koncert percei peregnek egyre inkább beszippantja a hallgatót.

Kiss Bence