De ki az a Samuel Beckett?

Arról, hogy Godot eljön, vagy sem, egyáltalán létezik, vagy sem – minderről született már néhány eszmefuttatás. Godot-ról azonban túl sok szó nem esett, a drámára váró néző, pedig egy kísérletben találta magát. A Mia Wyss svájci médiaszakértő és performance művész által kifundált Keep Calm and Wait For Godot viszont egyebet tesz: feszegeti a színház határait, kilép belőle, majd újra visszalép – ez történt a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál pénteki napján is.

Nincs az a harcedzett néző, akit ne rázna ki a hideg, ha egy adott előadás szereplője, aki korábban kényelmesen levegőként átbámult a közönségen, egyszer csak úgy dönt, hogy fogja magát és mégis látni kezd, aztán mondjuk, felkér egy ártatlan bámészkodót táncolni.

A Mia Wyss féle víziónak alig van köze Samuel Beckett drámájához: ebben a produkcióban, ugyanis minden a nézőről szól.

A formák lebontása már a belépésnél indul: a befizetett 10 lej fejébe (idézet a szervezőktől: „még az Atyaistennek is fizetni kell”) kap egy pár kórházi papucsot és füldugót. Nyilvánvalóan mindenki el kezd morfondírozni azon, hogy ez most tényleg mire is jó, míg el nem jut arra a következtetésre, hogy ez majd a későbbiekben kiderül.

Ami rendkívül jól működik ebben a produkcióban, az, hogy a nézőket szinte első perctől fellazítja. A színpad és nézőtér közti korlátot szépen elmossák, majd egészen türelmesen felnyitják az érdeklődő kíváncsiságát.

Színház és kísérlet között a legélesebb határ az, amikor a két csoportra választott nézősereg szétválik és elindul az előadás következő színteréhez. Aztán mindenki a nézőtér által jelentett komfortzónában találja magát. Mindenki ül a székén és várja, hogy lehulljon a függöny, már-már előadásérzete van a dolognak. Igazság szerint azonban mindenki tudja, hogy mi várja a függönyön túl: a másik csoport néző.

Játéktér és színpad – mindez perspektíva kérdése lesz. Egyik oldalon székein kuksol a közönség egyik csoportja és néz a székein kuksoló másik csoportot. Aztán beindul az interakció is – elmélkedés a színház határairól.

Persze mindehhez van két (relatív módon) tetten érhető agent provocateur is: Nagy Kopeczky Kálmán és Pálffy Tibor.

A produkció/kísérlet végül két fénypontot is felvonultat: a Baróti Star TV műsorának készítőjét, a webes egzotikumot, Sanyikát, valamint a Sample zenekart.

Ezt a típusú produkciót kétféle módon lehet megélni: a szerzőnek például határozottan tetszett.

Kiss Bence