Frederick Robinson – aki érzi a közönségét

Úgy illik, hogy minden jelentős zenei eseménynek legyen húzónevei. A svájci Frederick Robinson tipikusan az az előadó, akit jobb híján a kategorizálhatatlan műfajhoz sorolnak. Képernyőn olvasva ez akármit jelenthet – gyakorlatra fordítva azonban azt jelenti, hogy az ismeretlen ütőhangszerre hajadzó hangszerek effektjeitől a tropikus hangzásvilágon át a modern komolyzenei elemekig tényleg bárminek jut hely egy-egy dj setben. Talán éppen a dj-k világa az amely előtt a legkönnyebben nyílik meg annak a lehetősége, hogy a műfaji határokon átlépjen. Az így keletkező zene rendszerint egyet jelent a csapongással, a harmónia hiányából fakadó disszonanciával. Ez általában minden, csak nem élvezhető – nem úgy Frederick Robinsonnál, aki lángra lobbantotta a táncparkettet. Miért jó a Robinson féle buli? Mert érzi a közönséget – Sepsiszentgyörgyön konkrétan azt, hogy az emberek tempót, életet várnak el. Egy olyan dj-nek, aki akár mozgásszínházi produkciók zeneszerzője is lehet ez a legnagyobb dicséret.

Kiss Bence