Míg délelőtt a Magyar Íróválogatott és a Tamási Áron Színház focicsapata közti jó tempójú, remek labdarúgó mérkőzésnek lehettek tanúi az érdeklődők, az esti író-olvasó találkozón már érezhető volt, hogy az írás magányos műfaj, és az alkotói pályán nincs akkora összjátékra szükség, mint a sportban. Szombaton este a Bod Péter Megyei Könyvtárban Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője, Farkas Zsolt irodalomkritikus, Kiss Tibor Noé író, Kukorelly Endre író, költő, Nagy Dániel költő válaszolt Szonda Szabolcs könyvtárigazgató kérdéseire.

Kukorelly Endre elmondta, ha hívják, szívesen mennek a legkisebb faluba is, mint a Magyar Íróválogatott tagjai, hiszen a foci révén eljuttathatják az irodalmat oda, ahol esetleg kevesebb az érdeklődés. A csapat kapcsán elmondta, egyszerűen csak bírják egymást, jól megvannak egymással.

Visszautalva a péntek esti Florin Iaru-beszélgetésre, elhangzott a kérdés, hogy kik tudják értékelni az írói munkát, a román kortárs író ugyanis úgy vélekedett, hogy nem a kritikusok, hanem az írók azok, akik az írói munkát igazán meg tudják ítélni. Kukorelly Endre szerint irodalomról vagy másról szóló szövegek vannak, őt az érdekli, hogy élvezi-e vagy unja. Ágoston Zoltán emlékeztetett arra, hogy ennek a témának számos elmélete van, Adorno szerint például az nem érti a zenét, aki nem ismeri a zenei nyelvezetet, a zeneszerzési szabályokat. Az irodalomkritikának közvetítő szerepe van, szituálja a művet, a kritikaírásnak sokféle változata lehet, az élvezetes és tanulságos kritika pedig nem azon múlik, hogy azt egy gyakorló költő írja-e meg, hívta fel a figyelmet Farkas Zsolt. A funkciót hangsúlyozná inkább, szerinte nem működik egyik a másik nélkül. A művek elsődlegesen a zsigeri idegrendszert bombázzák, de ez így van a húslevessel is, tette hozzá Kukorelly, sőt, “minél többet élvezel az életben, annál jobban jársz”. Nagy Dániel költő úgy viszonyul a kritikához, hogy abból tanulni lehet, pont a Farkas Zsolt irodalmi kritikáit szerette szépirodalmi stílusuk miatt.

Az egyéni és alkotói élettér kapcsolódását firtató kérdésre Kiss Tibor Noé válaszolt, számára az élettér kulcskérdés, hiszen transzneműként Kelet-Európában élni a speciális életterek folytonos kikutatását és folyamatos újraértelmezését jelenti. A személyes élettere egy átlagember életterének tíz százaléka lehet, talán ezért is szeret utazni, azt hazudva így önmagának, hogy perspektivikus és tágas az élete. Szakmai életét is a címkék és határok szabják meg, olyan témákat dolgoz fel – a transzneműség és a mélyszegénység –, amelyeket könnyen felcímkéznek, a szerzői szándék dacára is. Ő egyébként az idei Szent György Napokon is részt vett, most egy olyan írást olvasott fel, amely a sepsiszentgyörgyi élményei alapján született.

Mérnöki tanulmányokat folytat Nagy Dániel, aki úgy véli, hogy ez neki gazdagította szókincsét, megszólalási módjait, márcsak ezért sem különítené el a költői és civil életét. Kukorelly Endre mindenkit arra biztatott, hogy írjon rendszeresen, legalább vezessen naplót. Szerinte író az, aki úgy dönt, hogy író lesz, és onnantól kezdve így kezdi nézni a létezést.

Gy. Turoczki Emese

Galéria