Az Artur Majewski és Kuba Suchar páros komoly kihívással nézett szembe: a román-magyar futballmérkőzésre időzített koncertre kellett közönséget toborozniuk. A Mikrokolektyw zenei erejét az mutatja a legjobban, hogy ezt a feladatot milyen könnyedséggel oldották meg.

A Mikrokolektyw nem véletlenül kap kifinomult fülű kritikusok tömegétől szóvirágokat: szeptember 6-i, pénteki koncertjük alatt a Tamási Áron Színház új stúdióját, mintha hermetikusan elzárták volna a világ többi részétől. A terem látványát sejtelmes fények, a két zenész között össze-vissza kúszó kábelrengeteg, mikrofonok, furcsa formájú hangszerek és ebbe a környezetbe tökéletesen beolvadó, már-már statikusnak ható muzsikusok határozzák meg.

A koncert mag azonban éppen minden csak nem mozgáshiányos: a témákat türelemmel és alapossággal építi fel a Mikrokolektyw, majd ráérősre fogva ki is bontják. Ez a koncert jellegzetesen a mélyebb befogadást követel meg. A lengyel duó sajátossága, hogy koncertjeikhez, felvételeikhez komoly technikai segítséget vesznek igénybe. A közönségnek mindez leszűkül egy laptop, néhány keverő, meg a hang torzítását, rögzítését, továbbgondolását szolgáló eszköz látványában, azonban a koncertet végigkísérik az egyes számok elején rögzített témák, amelyekhez újabb, és újabbak csatlakoznak.

A Mikrokolektyw hangzásvilága illeszkedik a pulzArt érzethez: szokatlan, új utakat kereső és nem csak bátran vállalja a kísérletezést, hanem sikeresen is műveli azt.

Kiss Bence