Milyen hangot ad ki az egyszarvú?
Valljuk be. Az egyszarvú, a folytatásban csak simán junikorn, szexi. Nem, nem feltétlen a homlokán csavart szarvat viselő ló gondolata vonzó, hanem a pop kultúrában kimondottan népszerű, mitikus lény kultusza épp fénykorát éli.
Pion, azaz Pion István váci születésű slammerből lett költő, költőből lett zenész és zenészből lett junikorn tulajdonképp a legjobb háttérrel rendelkezik, hogy meglépje az előadóművészet utolsó lépcsőjét, azaz sztárrá váljon.
Azok kedvéért, akik valamilyen oknál fogva lemaradtak volna az elmúlt évtized legerősebb próbálkozásáról, amely a költészetet állította volna vissza a rivaldafénybe, tisztázzuk: a slam poetry olyasmi, ami a rap-et ötvözi a modern költészettel. Egyes, művészetek terén jártasabb tollforgatók, már temetik a műfajt, mint a flashmobokat, mások meg az állandósulását jósolják: akármelyik opció is reális, a slam már nem az a robbanásszerű újdonság, amely korábban volt.
Külső szemlélő számára így már kézenfekvő, hogy Pion alternatívák után kutat. Amatőr színész, slammerként pedig a zenekar gondolata alighanem karnyújtásnyira volt Piontól, akit Okos Gergely, illetve Weil András kísér az egyszarvúak szivárvány útján.
Gyakorlatban mindez sokkal ütősebbnek bizonyul, mint az ember sejteni merné. Elsősorban Pion szövegei csapnak oda, másodsorban egyfajta önmagát kritikusan szemlélő hip-hop aláfestést kapunk, dobbal, szintivel kísérve. A vokál részen is besegít a másik két zenekari tag, a koncert pedig kísértetiesen emlékeztet egy slam potery estre: a sepsiszentgyörgyi Kamara Terem reflektorai fénybe csomagolják a csapatot, Pion költeményeit tartalmazó papírok egyre inkább elárasztjak a padlót.
És az egész jó. Mármint úgy igazán jó, mert, ahogy Pion szövegeiben is van mélység és játékosság, úgy a zenekar által felturbózott szövegek is félig hülyéskedve és nem kicsit komolyan következnek…
„Legyél te is szomorú, legyél te is szomorú, legyél te is szomorú unikornis”, hangzik el egyfajta ars poetica a junikornoktól, aztán a zenekar tagjai próbáljak a junikorn hangot bemutatni, a prrr, a pff, prfrprf és egyéb hangutánzókkal.
A koncert kissé foghíjas, pedig ez a csapat igazán élvezhető. A kis számú közönség nem elég bátor egy visszatapshoz, pedig az órányi produkcióból jól esne a folytatás. Jól esne, csak épp nincs. Mint a zenekar youtube videói, amelyek szintén hiányoznak. Ha valamit fel lehet róni a csapatnak az éppen ez a hiány. Na de sebaj, ha a dolgok így haladnak, következik nemsokára az is…
Kiss Bence