Nem gyengéknek való darab – Don Giovanni ujjbábopera Paizs Miklós előadásában

A Bëlga együttes egyik egykori alapító-tagja, Paizs Miklós (akit egyébként a Korai Öröm és Sickratman zenekarokból ismerhetünk még) saját maga által írt három órás ujjbáboperát vitt színre egymagában, illetve kilenc ujjbábu segítségével vasárnap délután a Kamarateremben. A produkciót Medveczky Szabolcs, a Győri Nemzeti Színház korrepetítora, zenei munkatársa, karmestere kísérte szintetizátoron. A történet ott kezdődik, ahol a Don Giovanni opera bécsi változata véget ér: Leporello új munkát talál, a saját szemszögéből meséli el és adja elő főnöke történetét miniatűrben, ujjbábokkal. Az opera szövegét maga az előadóművész írta, Leporello szerepében ő a mesélő, és mindegyik bábu szerepét is ő énekli végig vitathatatlan tehetséggel.

Az elképesztő teljesítmény azonban meglehetősen ellentmondásos reakciókat váltott ki Magyarországon. A 2005-ben született előadást van, aki azonnal végignézné elölről, amint véget ért, más fausti színpadi jelenlétet vizionál, a szerző szerint a darab megelőzi a korát, ma is aktuális, megint mások azonban az avantgárd, mint úttörő erőfeszítés kudarcának könyvelik el azt az érdektelenséget, amely a darabot övezte.

Egy azonban biztos: felejthetetlen produkció – a szó pozitív vagy kevésbé pozitív értelmében –, mely nem gyengéknek való. Bár jómagam inkább az utóbbiak közé tartozom.

Farcádi-Plájás Betty