OMG – A hibridember kora

A paradigmák találkozása a Teatrul Andrei Mureșanu új darabja, amely nem is kisebb gondolat, mint a migráció mellett bontakozik ki.

Ioana Păun története merész: kiindulása az a sajtót megjárt történet, amelyben egy, vélhetően szíriai menekült holttestét fedezik fel a Duna partján. Az asszony testét 14 kg állati eredetű zsiradék, konkrétan disznószalonna borítja. A korboncnoki leletek szerint az asszony halált hipotermia okozta, azaz a több órás úszás után kihűlt. A hivatalos jelentésből kimarad az a tény, hogy a partra sodródott nőt még megmenthette volna az a személy, vagy azok a személyek, akik rábukkantak és ipari szalonnával takarták be.

A darab nem csupán a befogadók, illetve a visszautasítók érvrendszerére épül, bár jut benne hely az értetlen emberbarátnak, a segítőkészen befogadó fiatalnak, a bigott ortodoxnak, a szélsőjobboldalinak, viszont a média szerepét, alantas célú szenzációhajhászsását, az állami hatóságok félelemből fakadó sunyítását, szőnyeg alá seprési kísérletét, a rendőrség kelletlen hozzáállását, az egyszerű emberek félelmét is velőig hatóan boncolja.

Păun az egész cselekmény alatt következetes: nyomozása során nem az esetért konkrétan felelő bűnöst keresi, sokkal inkább azokat a körülményeket vázolja fel, amelyek miatt mindez bekövetkezhetett.

Ha úgy tetszik a társadalmat hibáztatja, minden szereplő személyes okát elénk tárja. Az abszurd szituációt jól tükrözi a boncolás jelenete: a kórboncnok és a segédje konkrétan egymás kezéből rángatják ki a mezítelen testet, miközben a személyes igazságkeresés mellett elterelődik a figyelem az emberi lény haláláról.

A rendező érezhetően pártolja a migrációt, ami a darab objektivitásának megbicsaklását eredményezi. A genetikailag módosított zöldségek (ez adja tulajdonképp a címet is: Organisme Modificate Genetic – OMG), olyan hibridek, amelyek jobbak az elődjeiknél. A szöveg szerint a migrációnak is ilyen hatása van az emberiségre. Ezt a gondolatot tulajdonképpen csak a színházi közegből kilépő, Skype-os beszélgetés töri meg, egy valódi menekült férfival, ami meglebegteti a követendő példát is: általánosítások helyet egyéni megoldásokat találni, kérdéskikerülés helyett az érintettet megszólítani. Abszolút válaszok persze nem léteznek, de ez a darab nem is törekszik ilyesmire: a közbeszédben lassan teret veszítő témát veséz ki.

Kiss Bence