Silent poetry
A pulzArt 7. kiadásán Sepsiszentgyörgy városának tematikus évei egy újabb fordulóhoz értek: 2019–2020 a Diákok éve.
A tematikus év égisze alatt, pontosan a középiskolás diákok elképzeléseinek is teret biztosítottak, ugyanis a Silent Poetry a tizenévesek ötlete volt.
De mit takar ez az elnevezés? Az angol fordítás csendes költészetet jelent. Nyilván újabb médiumot, újabb formát kitalálni a költészetnek nem lett volna egyszerű, azonban saját elképzelés alapján újragyúrni a már létező elemeket sem egyszerű kihívás. Amit a diákok elképzeltek, az egyfajta hangos versantológia, az általuk fontosnak talált versek, költemények eklektikus összeállítása. A felhozatalban meglepően sok Petőfi Sándor vers számára jutott hely, természetesen a kevésbé ismertek, olyanok, amelyek valamilyen oknál fogva a Petőfi kultuszból kimaradtak. Jó ízléssel összeválogatott versekről beszélünk, amelyeket egyébként helyi színészek, diákok mondtak fel, és rögzítettek is hangos formában. A költeményekhez egyébként modern, elektronikus zene is társul, egyfajta zenei alapot biztosítva a rímek számára.
Az esemény helyszíne Sepsiszentgyörgy főtere volt, ahol erre az alkalomra egy elkerített részt is létrehoztak, a belépő személy kapott egy fülhallgatót, amelyből visszahallgathatta az összeválogatott műveket, olyan verseket, amelyek ebben a formában ritkán lelhetők fel.
Nichita Stănescu, Pablo Neruda, Edgar Allan Poe csak pár név a teljes listáról – amely javarészt olyan tételeket tartalmaz, amelyek az iskolai tankönyvből kimaradnak vagy egyszerűen nem jut számukra megfelelő mennyiségű idő. Kortárs, világköltészeti alkotások mellett klasszikusoknak is jutott hely, emlékeztetőként arra, hogy a költészet nagyon szerteágazó műfaj. Ha alaposan meggondoljuk, hasonló tálalásmódot köztévében is lehet látni, ahol ha nem is ennyire fiatalos, elektronikus zenei aláfestéssel, de valamilyen zenei aláfestés mellett ismerhetünk meg egy-egy költeményt.
Erős szóval élve, az akció valamiféle kapudrogot képez a költészethez – illetve egy másik perspektívából tekintve, megnyugtató képet fest arról, hogy minden klisé ellenére, a mobiltelefon, internet, Facebook mégsem ölte ki a költészetet azokból, akik mindig is nyitottak voltak a művészetekre.
Kiss Bence