Mit tennél, ha kezedbe kerülne néhány kiszuperált billentyűzet, felvagdosott porszívócső, vagy színes szívószál? Eléggé valószínű, hogy kidobnád, de az is lehet, hogy a gyereked kezébe nyomnád, hadd játsszon még egy kicsit a kütyükkel. Ha az utóbbit választod, már nagyon közel jársz ahhoz, amit a Bélaműhely tagjai tegnap Sepsiszentgyörgy főterén műveltek.

A fent felsorolt, hulladéknak minősülő anyagokból a gyerekekkel és néhány kíváncsi felnőttel olyan „bélaműhelyes” hangszereket készítettek, mint a billentyűzetshaker, szferafon vagy szívószálszaxofon. Az éppen tíz éve alakuló, hamarosan születésnapját ünneplő Bélaműhelynek, akik könnyűzenei csoportként határozzák meg magukat, éppen az az alapvetése, hogy igazi hangszerekből kiindulva készítsenek saját hangszereket az iparból vagy háztartásból szemétre kerülő anyagokból. Ahogyan ők fogalmaznak: „a véletlen nagy konstruktőr”, ezért érdemes nyitott szemel és füllel közlekedni, mert minden utunkba kerülőtárgy megszólaltatható és mindent meg is kell szólaltani.

Bevallásuk szerint a most használt anyagokat Budapestről hozták, de szoktak olyan foglalkozásokat is tartani, ahol ők kérik meg a résztvevőket, hogy hozzanak hulladékanyagokat. „Mert hangszert bármiből lehet készíteni”, mondják, és be is bizonyították ezt műhelymunka közben, hiszen az elkészült billentyűzetshakerek mellett dobozok, fémlapok szólaltak meg és alakultak improvizált zenekarrá.

Arra a kérdésre, hogy mikor kezdődött a gyerekekhez való közelítés, Varga Merse, a csapat egyik tagja úgy fogalmazott: „Soha. Mi nem nőttük ki a gyerekkori zenélést, mi úgy maradtunk.” A lazaság, nyitottság, kíváncsiság valahogy átragad a gyerekekre, gyerekekről a felnőttekre. A spontán zenélés öröme, annak a felszabadító érzése, hogy minden megszólaltatható körülöttünk, elmossa a tehetséges és tehetségtelen, botfülű és profi zenész közti bénító megbélyegzéseket. Zenélni mindenki tud, csak ki kell tárnia a kezét és kinyitnia a szívét.

Bartha Zonga

Galéria