Bőrig ázva a ritmusban

Van abban valami romantikus, ahogy az eső utáni tiszta levegőben, a szeptember őszre figyelmeztető hidegében várja, hogy szikkadjon a tér, jelen esetben Sepsiszentgyörgy főtere, és kezdődjön az élő zene. Szándékosságról aligha eshet szó, de a szombati fellépők muzsikája minden estben jó aláfestése lehetne az ősziesbe forduló időjárásnak.

K-Beat tulajdonképp akármilyen környezetben megállná a helyét, a beatboxban utazó csíkszeredai srác bármennyire is illeszkedik a nemzetközi beatbox trendekbe, valahogy meghatározhatatlanul hazai marad. Hosszú gondolkodási idő kell, és alapos figyelem, hogy nézőként tetten lehessen érni a szájmozgás által teremtett lehetőségeket, ahogy az is fontos, hogy mitől lesz egy-egy hang gépszerű, fémes hangzású, hogyan utánozza lantmadár módjára a legkülönbözőbb samplerekből kipréselhető hangokat egy emberi lény. K-Beatben energiája meghatározhatatlan, a hip-hop csapatok robbanását hordozza magában, mintha valami ellen folyamatosan szót emelne, lázadna. Produkcióját ez teszi lebilincselővé, ettől lesz egyedi és szerencsénkre az előadó által megismételhető.

Rhi, a kanadai származású, általában Londonban munkálkodó énekesnő figyelemre méltó: amit ő képvisel, az minden bizonnyal a popzene és az alternatív vonal közti finom határ, ami a könnyű hallgathatóság, szakmai terminussal élve easy listening és az eredeti hangzásvilág metszetén születik. Igaz ez a típusú zene nem az a vadul tombolós vonal, mégis a Tein Teaházban és a főtéri színpadon is jól jött át. A pulzáló ritmusra álmatag énekhangot varázsolni talán egy rutinos előadó számára nem kihívás, azonban az időjárás által több helyszínűre alakított koncertet két alkalommal feltölteni hangulattal, nem kis teljesítmény. Ahogy a pulzArt zenei előadóit általában, úgy Rhi-t sem ismeri a szélesebb közönség, ennek fényében persze még nagyobb teljesítmény, hogy olyan muzsikát tud nyújtani, amely első nekifutásból magával ragadja a közönséget. Az elektronikus alap ötvözése a dallamos énekkel már önmagában megkapó, a közönség jogosan várja a pillanatot, amikor berobban ez a lassú égésű üzemanyag…

Anglia valahogy évtizedek óta a könnyűzene meghatározó helyszíne. A szigetországban mindig történik valami, onnan indulnak ki azok a trendek, amelyek később világméretűvé válnak. A nagybritanniai Shunya zenekar egyike azoknak a csapatoknak, amelyek az éppen kibontakozó zenei hullámot térképezik fel, hozzátéve a saját elképzeléseiket. Hogy a zenekarnak éppen bukaresti tagja is van, az merő véletlen, hiszen a megfelelő olvasztótégelyben, amelyet ebben a helyzetben Manchester városa képez, sok minden fér el. Igaz ez a kijelentés zenei értelemben is, mert a Shunya elektronikus és akusztikus vonalon egyaránt nyomul, pontosabban fogalmazva ötvözi a két irányzatot. Hogy valamiféle modern zenei eklektika korát éljük az szinte kézen fekvő, a ritmusok a törzsitől a vad elektronikáig, az ének a lágy dallamosságtól a kétségbeesést idéző kiengedett hangokig terjednek és mindezt gyökeres természetességgel teszik. A csapat mindjárt két produkciót is mutatott a pulzArt keretében, egy dallamosabb, gondolkoztatósabb, inkább hangszerorientált élő koncertet a város főterén, majd egy live actet, azaz inkább elektronikus alapú, DJ-sebb hangzásvilágú klubkoncertet a Tein Teaházban.

Kiss Bence