Epikus-biblikus brit bunraku bábozás az asztalon – The Table, Blind Summit Theatre

Az Asztal című felnőtt bábelőadás a londoni Blind Summit Theatre előadásában minden bizonnyal bebábozza magát az öt legemlékezetesebb pulzArt produkciók közé. A kartonfejű, rongytestű Mózes epikus kalandjainak szerzői a művészet legtisztább eszköztárával operálnak az asztalon (néha a szó szoros értelmében): a befogadó képzelőerejével. De csak épp annyival “terhelik” – csak úgy lazán, szórakoztatva – azt a bizonyos képzelőerőt, míg az önmaga fedezi fel a jelentéseknek tengernyi dimenzióit.   

Az előadóművészek szerint a produkció arról szól, ami igaz. És ami nem igaz. Minden lehetséges, Mózest mégis csak szülinapokon való szereplésekre hívják. Holott ő egy igazi művész. Elmeséli, miként készült előadni egy zsidó ünnepen Mózes utolsó 12 órájának történetét. Szövegeit az Ótestamentumból és Madonna dalaiból veszi. Közben elmagyarázza miért nem olyan egyszerű feladat a bábozás. Sorra veszi a három fő alkotóelemet: a fókuszt, a légzést és a fix pontot. Gyakorlati példákkal mutatja be mindegyiknek a jelentőségét, mindeközben a közönség szívéből kitörő nevetés mögött felsejlik a (művész)lét tragédiája. Talán nem véletlen éppen a bibliai Mózes szerepéből reflektálni erre, amikor valaki számára megadatik az isteni “bármi lehetséges”, hogy végül a számára kijelölt asztalon élje le maradék óráit. “Táncoljak nektek, ugráljak az asztalon, ezt szeretnétek?”.

Mózes a széllel szemben szalad. Mózes futószalagon fut. Mózes sétál a sivatagban. Mózes kocog. Mózes egy lemezjátszón lohol – “ez a rész ugyan nem a Bibliából származik, de a lemez, az Genesis”. Mózesnek van egy kertje, van egy kedvenc sarka az asztalon. Mózes felúszik a hegyre, ha úgy tetszik neki. Mózes eljátssza saját szerepét, és az Istenét is, elvégre Mózes halálát is Mózes írta meg. Mózes az űrben lebeg. Mózes mindenre képes, amíg van, aki mozgassa a fenekét, karjait, lábait és fejét. Mózes leáll vitatkozni az őt mozgató három színésszel.

A Blind Summit Theatre bábművészei határokat feszegetnek, és közben a maximumot hozzák ki a rendelkezésükre álló eszközökből: a beszédből (a nyelvi humorból), a hangból, a bunraku bábu mozgatásából és az asztalból (igazi helyi készítésű asztalról van szó). Extrém bábozásnak nevezik saját előadási stílusukat, számomra ebben a kontextusban nyer leginkább értelmet. Magabiztosan tudják mennyi az a minimum, amivel extrém hatást lehet elérni, melyek azok a gesztusok, megnyilvánulások, poénok, amelyekkel egyből rezonál közönségük.

Farcádi-Plájás Betty