Híd a belvárosba

Élő Facebook közvetítéssel rajtolt el a pulzArt 5. kiadása, mely így szimbolikusan eljutott mindenhová, miközben a megnyitó jól meghatározott helyen, egészen pontosan a sepsiszentgyörgyi állomási hídon zajlott.

Különböző generációk, eltérő hátterek közt teremt kapcsolatot az összművészeti fesztivál – fejtette ki Tóth Birtan Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, aki hangsúlyozta, ha a város nem is nyerte el hivatalosan a kulturális fővárosi címet, akkor is jeleskedik nívós kulturális programok terén, amelyek közt a pulzArt kortárs összművészeti fesztivál kiemelt helyet foglal el.

A megnyitó ezúttal a város egyik igencsak forgalmas pontján talált helyszínt: az állomási hídon az Z generáció üzenetváltásaiból készült SMS kiállítás tekinthető meg. Veres- Nagy Tímea, az Olt-hídi esemény ötletgazdája hangsúlyozta, hogy a közösség irányában történő nyitás bármely kultúraszervező számára kihívás, ez indokolja a 25 év alattiak irányába történő nyitást. A kérdés, nyilván egyszerű: hogyan gondolkodnak ők, mi foglalkoztatja őket. A nyitás más irányban is működik: a kulturális rendezvények rendszerint a központban kapnak helyet, így a híd újra szimbolikus értelmet nyer, összeköti a negyedeket és a központot.

Hogy a szakemberek kit is neveznek Z generációnak, illetve, hogy Romániában, Sepsiszentgyörgyön létezett-e igazi X, illetve Y generáció, már csak a rendszerváltás miatt is különleges esetté válik. Mindenesetre létezik egy, az előző nemzedékhez képest jól körülírhatóan eltérő környezetben felnövő generáció. Arról, hogy ők mennyire állnak távol a náluk 2-3 évtizeddel idősebbektől, leginkább a köztük tátongó szakadék tanúskodik. „Menjenek inkább tanulni, dolgozni, pityókát válogatni” – közli magyarul egy Caragiale darabba illő szereplő, akit pár percre rá egy románul beszélő társa is igazol: „Asta-i expoziție?” és innen szitokszavakba fullad a mondat. A reakciók kórképek – az igazán zsenge generációnak a kommunikálás reflex, az előttük járóknak jóval inkább szükséglet. Mit érzel, mit gondolsz, mit hallgatsz? Mi okoz neked örömöt? – teszi fel a kérdést a projekt. A válaszok sokszínűek és természetüknél fogva egyénfüggőek. A kifeszített bannerekre nyomtatott üzenetek mégis a telefonba, az egyén privátszférájának perifériájára engednek betekintést. A kapott válaszok nem felületesek, ám írójuk nem is végzett taxidermiát a tulajdon lelkén. Hogy akár kuriózumként is érdekesek, az nem vitás: az arra járók, akik aligha vannak ilyen látványhoz szokva, a szokatlan közlésformák értelmét kutatják, majd az Oltot bámulják. A bámészkodókat figyelő emberbe önkéntelenül is felmerül a kérdés: vajon kommunikálunk eleget egymással? A választ az állomási hídon is lehet keresni.

Kiss Bence