Nehéz objektíven beszélni egy olyan zenekarról, amely sejtelmes, már-már keleties hangzású zenéjével olyan úton jár, hogy sem műfailag, sem tempóilag nem lehet egyértelmű bélyeget pecsételni rá.

Nehéz róla értekezni, hiszen nincsnek jelzők, amelyek tökéletesen leírnák: a csapat muzsikája valahogy mégis homogén marad. A Sepsiszentgyörgyön zajló pulzArt összművészeti fesztivál zenei csemegéi között előkelő hely jut az Iamyank-nak, hiszen olyasmit nyújtottak, amit más nem tud.

A csapat mindenképp figyelemre méltó, hiszen muzsikájuk tud gyors, illetve egészen kimért tempójú lenni, a hangszerelés a progresszív rocktól a pszichedelikus elektróig sok teret hagy mozgásra. Iamyank sepsiszentgyörgyi produkcióját az tette emlékezetessé, hogy igencsak nagy számban érkeztek a színpadra zenészek, ami tulajdonképp minden csapat esetében jó jel.

A szimfonikus aláfestéssel zajló koncert ötvözi a komolyzene és a kísérletezős, befelé fordulós műfajok sajátosságait. Olyan produkció ez, amely zárt térben, már-már meditáció módjára élvezhető. Érezni rajta, hogy ez egy ember fejében látott világot: Iamyanket (vagy az egyszerűség kedvéért Yank-et) a magyar elektronikus vonal egyik meghatározó zenei producerének tartják, aki jelenleg olyan névnek számít mint 10 évvel ezelőtt Zságer Balázs. A hasonlatot a komolyság, amellyel a zene iránt viseltetik, mindképp indokolja, de a laikus is halja a csapat által játszott zenén, hogy kidolgozott. Zenei trendeket az alternatívák vonalában nehéz megtippelni, azonban a külföldi, kontemplatív jazz és komolyabb hangzások világában úgy érezni, hogy Iamyank-ék is érzik, hogy merre tartanak a többiek, merre kell tartaniuk zenekarként nekik. Hasonlóságok és egyéni hatások mindenképp fellelhetők ebben a muzsikában, amely kétségtelenül kissé hangulatzene is.

Hogy a Tamási Áron Színház nagytermében a produkció mellé különleges vizuális élményt is kapunk, az csak cseresznye a tortán: a csapat, különösen így, szimfonikus támogatással igencsak filmzenét idéző élményt nyújt, egy távoli, álmatag világ science fictionbe illő tájait idézi fel és a fülelő közönség fantáziáját, a szférikus, csilingelős dallamvilággal mindenképp magával ragadja.

Kiss Bence