Hajdú Tamás: Áthallások

A tömbháznegyedek méla kietlensége, az urbánus környezet jellegzetesen Kelet-európai mivolta, az emberek gyötrelmei és örömei – mintha a szocializmusban született nemzedék éppen ugyanazon vizuális gondolatok mentén hagyná maga mögött a javarészt totalitárius rendszert és ugyanazon szempontok alapján venné górcső alá a szabadabbnak vélt jelent.

A román filmesek új hullámán érkező operatőrök mintha mindig ugyanúgy látnának: lekoszlott tömbháznegyedek, fura szociális konglomerátumok az emberek közt és teljesen butának tűnő valóság, amiben a Renault fejlesztésű Daciát ugyanúgy lökni kell, mint az antiban. Aztán jut itt hely a tömbháznegyedek meghitt pillanatainak: gondozott futórózsák egy nyomort kiáltó épület előtt, szivárvány az akciós termékeket kínáló sátor fölött, vagy éppen a blokkokat őrző pléhkrisztus. Hajdú Tamás képei egyértelműen mutatják, hogy a glóbusz melyik sarkából érkezik: kitűnő érzékkel keríti lencsevégre az ország azon sarkait, amelyek igazán jellemzik a vidéket.

Fényképeit a The Gurdian, a La Republica, a Vice és még számos sajtótermék publikálta és különböző szakmai elismerésekkel is kitűntették. Fényképei egyfajta átmenetet képeznek a dokumentarista jellegű, szociálisan érzékeny vonal és a pikírt humor világa közt: az emberek viselkedéséről, az adott helyszín törvényszerűségeiről, régi és ismerős szokásokról.

Ha az eddig olvasottak alapján valaki mégis azt hinné, hogy Hajdú Tamás egy rideg és kegyetlen világot mutat, csalódni fog. A fényképekben sok a szeretett, a tömbházsarki szépség is: állatok, növények, a táj, a fények és sok apró részlet teszi ezt a világot furcsamód kedvessé: nyilván mindez Hajdú személyiségét is tükrözi, amely kedvességről és nem kevés humorról tanúskodik.

A kiállítást Bodó Julianna kulturális antropológus és egyetemi tanár nyitja meg.

Interjú a TVR 2 műsorából, román nyelven