Időarcok Fortepanban – Közönségtalálkozó Rakovszky Zsuzsa íróval

„Ami betelt, áthullik egy szitán, ami megérett, véget ér –
nem véget ér, csak most jön el minden,
ne félj, ne félj, ne félj.”

Eleven a szín, a díszletek, a kellékek, elevenek az alakok, a történetek, a mozzanatok… Munkáiban ritka emberismerettel, az egymást szétfeszítő igazságok egyidejű bemutatásával rajzolja ki a létezést, és teszi ezt annyira közvetlen és személyes hangon, hogy már-már azt érezzük: saját ablakunkon keresztül látjuk mindezt. Rakovszky Zsuzsa a bennünk lévő, régóta poros látcsövet törli le, hogy a világot végtelenre nagyított szemcséken keresztül érzékelhessük. „A lét egyetlen végeérhetetlen várakozás a szürke tél végi ég alatt, sínek mentén, ahonnét nem indul több vonat.” A Kossuth-díjas írónő pontosan festi meg képeit, alkotói világában a vágyak és vonzások fellobbanó titokként, egymást éltető részekként vannak jelen. A Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítójának verseit kezdettől fogva általános kritikai elismerés fogadta, művészetét a legrangosabb irodalmi kitüntetésekkel és angol, illetve amerikai ösztöndíjakkal is elismerték.