A rövidpróza olyan, mint egy dupla Rittberger – Florin Iaru Sepsiszentgyörgyön

A román kortárs irodalom egyik legismertebb alakjával, Florin Iaru bukaresti költővel, prózaíróval, publicistával, a Cațavencii szatirikus hetilap munkatársával ismerkedhetett meg az 5. pulzArt közönsége Tein Teaházban péntek délután. A neves meghívottal Adrian Lăcătuș irodalomkritikus beszélgetett eddigi munkásságáról, a prózaírásról, a modern technológiához való viszonyulásáról, az emberi ostobaságról, valamint Sînii verzi (Zöld mellek) című új kötetéről.

Florin Iaru lendületes és szenvedélyes beszédstílusa, derűs, közvetlen modora, barátságos kisugárzása első perctől megnyerte közönségét. Az anekdotákkal fűszerezett beszélgetés ezeknek jegyében igazán jó hangulatban zajlott, miközben gondolatébresztő felvetések is jócskán elhangzottak. Története 44 évvel ezelőtt kezdődött, ekkor ébredt föl benne először az irodalom iránti érdeklődés. Filológustársaival kitalálták, nem olvasnak irodalmat, hogy ne befolyásolja őket az alkotómunkában, mire egyikük fölvetette: ha ők nem olvasnak senkit, talán majd őket sem fogják olvasni. Ekkor jutott arra a következtetésre, ha valaki írni szeretne, mindenekelőtt sokat kell olvasnia. „24-25 évesen már költő voltam, de a próza jóval nehezebben ment” – ismerte el Florin Iaru, aki első prózaestjén úgy érezte nevetség tárgyává vált a többiek szemében. A történeteknek hatalmas erejük van, életünk egyik legalapvetőbb alkotóelemei. Történetmesélésben pedig a „ki, hol, mikor és hogyan” kérdésekre kell választ adni, aki ezeket tudja, annak már van története, minden nagy író ezt teszi. Ha nem tudod, mit kell mesélni, ha te magad sem érted, hogy mit miért írsz, akkor inkább állj le – vélekedett az író. „Ha neked tetszik, amiket írsz, másnak is tetszeni fog – ezek ennyire egyszerű dolgok”. A nagy ötletek is mind egyszerűek, évezredek óta mindegyik történet ugyanarról a néhány alaptémáról szól, de ha egy író tehetséges, érdeklődve fogjuk követni történetét.

Mi a véleményed a modern ostobaságról, egy olyan korszakban, amikor talán soha ennyi információ és tudás nem állt az emberiség rendelkezésére – szegezte a kérdést Adrian Lăcătuș Florin Iarunak. Az ostobaság számomra nem a tudás hiányával hozható összefüggésbe, hanem a megismerés, a tények elutasításának leküzdhetetlen vágyát jelenti – válaszolta az író. Azt, aki kővel akar dobálózni, még nyilvánvaló bizonyítékokkal sem lehet meggyőzni a másik ártatlanságáról. Az ostobát egyszerűen nem érdeklik a tények, nem hajlandó meghallgatni az érveket – vélekedett. Ugyanakkor ő is gyakran cselekedett ostobán, amikor nem volt hajlandó elhinni dolgokat, de ennek elismerése már a jó úton haladásnak egyik jele.

Két rövidpróza, a Cantitatea neglijabilă (Elhanyagolható mennyiség) és a Sînii verzi (Zöld mellek) felolvasását követően a közönség soraiból arra voltak kíváncsiak, hogy miért éppen ezt a műfajt részesíti előnyben, mire Florin Iaru válaszában rámutatott, a rövidpróza áll a legközelebb a vershez, olyan, mint egy dupla Lutz vagy dupla Rittberger. Van egy 60 oldalas regénye, melyet 20 éven keresztül írt, ez szerinte mindent elmond.

Farcádi-Plájás Betty