Utak, útvesztők, spiritualitás és az akcióművészet

Marina Abramovic akcióművész világhírnek örvend. Tevékenységét világszerte jegyzik, nem mellékesen a performonasz-művészet nagyanyjának hívják, hívja önmagát. A távolság, ami összeköt címmel Marco Del Fiol rendező készített filmet Abramovic csodadoktorok, vajákos asszonyok, médiumok közt vezető, igencsak tekergős útjáról.

Ha a néző informáltalanul teszi be lábát a moziterembe könnyedén hiszi azt, hogy egy mockumentaryt, azaz egy ál-dokumentum filmet lát. Pedig nem így van, Marina Abramovic valóban Braziliába utazott, tulajdon elmondása szerint leginkább azzal a szándékkal, hogy – zanzásítva – önmaga szomorúságától megszabaduljon.

Az út több híres és hírhedt személyiség kétes értékű szentélyén át vezet, akikből mindenki csodát tesz, sokan azt is ígérnek. A nagyhírű orvoslók után következik az ayahusca-s izzasztós szertartás, majd ezek után a füves asszonyok, az őserdő, vagy éppen a braziliai Mucsaröcsöge szélén.

Az alapvetően konteók, keleti tanok, babonák világától távol álló nézőnek nehezére esik azonnal nem sarlatánt, csalót, vagy egész egyszerűen hülyét kiáltani, pedig a lóláb gyakran kandikál ki.

Abramovic, a doku főszereplője azonban önmaga szűrőjén át követi a dolgokat. Amit a filmvásznon látunk, nagyon messze esik a művész szokásos vadászterületétől, az út valóban belső, ítélkezésmentes. Rendező, forgatókönyvíró és alany egészen harmonikusan kerüli meg a kérdést: a többi jelenlévő, illetve az Abramovic személyében zajló folyamatokról látunk, hallunk, tényszerűen.

Alapvetően az állandó emberi útkeresés dokumentuma ez a film – hogy éppen az őserdőbe visz, lényegében nem is számít. Következtetéseket nem von le, nem is szándékozik levonni. Kis keret is adott, egy barlang, amely Abramovic életének küldetését szimbolizálja, amely sajátmegfogalmazása szerint nem más, mint az emberek szenvedésének enyhítése.

A filmben a szellemvilág által vezérelt műtéten, az asztráltest gyógyításáig, a kristályok emberre és transzcendensre gyakorolt hatásáig, a pszichoaktív anyagok hatására történő lelki úton át, a népi eredetű, növényi kotyvalékokig hosszú út vezet, ki-ki eldöntheti, hogyan viszonyul hozzá.

Következtetés nincs, csak egy-egy gondolatfoszlány arról, hogy mindenki cipel magával némi fájdalmat, fizikait vagy lelkit, amelyről úgy gondolja, hogy kezelni kell.

Kiss Bence