A kollektív olvasás története – Újvidéki Szerb Nemzeti Színház

Újvidéki Szerb Nemzeti Színház – Tomi Janežič: Ivan Iljics halála

december 11., péntek, 19.00, TAMÁSI ÁRON SZÍNHÁZ–NAGYTEREM

Lev Tolstoj Ivan Iljics halála című kisregénye az ember halálhoz való viszonyát, az élet és a halál közötti feszültséget tárgyalja. Tomi Janežič azonos című rendezése a kisregényt használja alapul, hogy kollektív félelmünket felvállaljuk, és egy közös olvasás révén szembenézzünk vele. A rendező leszámol a hagyományos színházi konvekciókkal és egy olyan performatív színházi élményre hív, ahol előadói-nézői, beszélői-hallgatói szerepek könnyedén felcserélődnek.

A produkció számos találkozási lehetőséget hordoz magában: találkozást a szöveggel, az abban rejlő történettel, a színészekkel, a közönséggel, és legfőképpen önmagunkkal. A színészek egy adott ponton felkérik a résztvevőket, hogy a kisregényből hangosan olvassanak fel a mellettük ülőknek. Ez feleleveníti azokat az élményeinket, amikor valaki felolvasott nekünk, vagy valaki történetét hallgattuk. Azonban azt is megtapasztaljuk, hogy milyen érzés felolvasni, egy történetet elmesélni, félelmeinket megfogalmazni és hangosan kimondani.

Tomi Janežič a jelenlét erejében hisz, abban hogy ha aktívan bekapcsolódunk az olvasásba, a játékba, jóval több ponton kapcsolódhatunk a szöveghez, és az abban megfogalmazott problémához. A produkció tehát nem az eseményszerűségre, hanem a belső történésekre helyezi a hangsúlyt, teret enged a véletlennek, a csendnek és az időnek. „Mostanában a színházi előadás mint csoportos folyamat érdekel. A csoport fogalmán pedig nem külön a színészek vagy a nézők csoportjára gondolok, hanem mindenkire, aki valamilyen módon részt vesz az előadásban – és mindannyian részt veszünk. A kérdés csak az, hogyan lehet ezt a folyamatot beindítani és megkönnyíteni.

Nézőként nemcsak szórakozni megyünk a színházba, hanem azért, hogy kreatívak lehessünk. És álmodni, képzelődni, gondolkodni, reflektálni, kapcsolatot teremteni, szembenézni saját magunkkal és a másik emberrel. Nézőként rengeteg dologra hajlandóak vagyunk, de többnyire csalódnunk kell a színházban, mert a színház nem bízik meg bennünk”.