Közénk szorult rombolás

A Te és Te (én – te – mi) alap emberi viszonyt zenei téren megközelítő Dresch – Balázs duó koncertje után, a PulzArt3 pénteki napjának színházi eseményei is a létezés alapkérdésinek boncolgatásával foglalkoztak: közösség és egyén viszonyulása az Udvarhely Néptáncműhely táncszínházi előadásában, élet és halál összefüggésében pedig a magára maradt ember nézett szembe velünk az újvidéki szerb társulat felolvasó alkalmán.
A közösség ereje féltve őrzött igazság, bár sok sztereotípia is tapad hozzá, mégis egyetemes a megtartó ereje. E téma köré fogalmazott a néptánc nyelvén a Köz című előadás. Képesek vagyunk-e háttérben hagyni egyéni céljainkat a közös értékek megőrzése érdekében? – kérdezik a székelyudvarhelyi alkotók. Előadásuk kiinduló gondolataként a közösség és individuum kapcsolatában a megtartó illetve a romboló erőt vizsgálták. A rituális kezdet, a körtánc és a tüzet – vagy bármilyen más központi helyet, – gondolatot, – elvet – szimbolizáló hatszög köré szervezett táncban még egységet alkot a közösségeken belüli különbözőség. Az ősiségre, egyfajta prehistorikusságra utaló jelmezek, festett arcok népi gyermekjátékokból ismert dallamokra mutatják be rendre egyéniségüket. Ez a közösségi erő az előadás világában többször felbomlik, sorra bemutatva a közösség visszahúzó, az egyént a maga képére formáló, a másságot elfogadni képtelen arcát is.

Emlékezetes marad a botoló tánc eszközeit rejtő piros porral behintett díszlet leleménye. A saját határait is feszegető közösség átváltozásainak pillanata, egymás kitaszítása, illetve az uniformizálás. A végső képben a felbomló közösség minden tagja egyéni kis dombjait, halmait gyűjti össze, eltemetve ezáltal az összefogás bármilyen lehetőségét.

Kiss Bence