Un etaj maj jos
december 11., péntek, 17.00, Kónya Ádám Művelődési Ház
Gyilkosság. A tömbházak átka, hogy az ember, mindent, de mindent tud a szomszédairól. Az sem meglepő, hogy a házban elkövetett emberölést a rendőrség nem tudja felgöngyölíteni, holott Pătraşcu pontosan látta a történteket.
A történetben két húzóerő van: az egyiket a meglehetősen bizarr gyilkos, a másikat pedig a főszereplő lelkiismerete képviseli. Radu Muntean rendező munkája inkább dráma, mint bűnügyi film. A rendező nem a gyilkos, sőt nem is az áldozat szemével láttat. A tanú az, aki mindent el kell kövessen. A szereplőről, szerencsére minden didaktikusságtól mentesen, jó adag társadalomkritika szivárog át: ő az a figura, aki az önnön simlis mivoltában, egészen kényelmesen lavíroz bármilyen rendszerben. A tulajdon jólétét, amit mindenek előtt prioritásként kezel, ügyesen tudja szavatolni, már ha hagyják. A kényelmes, kövérkés karakter alkalmas arra, hogy kibújjon a kellemetlen felelősség alól, már ha sikerül neki.
Buzogány Klára, a Filmtett.ro kritikusa így ír az alkotásról: „Muntean másik erőssége a szereplők jellemzése – és az, hogy megtalálta az ideális színészeket a két főszerepre. Nemcsak a Teodor Corban alakította Pătrașcu figuráját árnyalják gondosan, hanem az ellenpólusét is. Iulian Postelnicu Valija vékonydongájú, kissé görnyed testtartású, villogó szemű, értelmes, de egész lényével valahogy ökölbemászó figura. A haláleset után felkeresi Pătrașcut, és munkaügyben a segítségét kéri. Sokáig, nagyon sokáig csak gyanús, ezért kínzó a főszereplőre nehezedő teher: Pătrașcu fél és félti a családját Valitól, aki becsúszik a családjába, mint egy csupaszcsiga. Bár Vali szinte állandó jelenléte rettenetesen idegesítő – túl közel lép, amikor beszél, betolakszik a személyes intim zónába, idegenként megérinti Pătrașcu karját, és nagyjából minden apróbb-nagyobb dolog balul sül el, ami vele kapcsolatos – Pătrașcunak mégsincs konkrét bizonyítéka ellene. Akár az is kiderülhetne a hirtelen barátkozni kezdő szomszédról, hogy valamilyen félreértés áldozata, ha nem is ártatlan, hiszen megütötte a lányt, de nem ő a gyilkos, hanem valaki egészen más – de ez a film nem az idősebb szomszéd magánnyomozásáról szól”.