W.H.: SHAKESPEARE’S SONNETS & SONGS

A W. H. formáció Márkos Albert csellista-zeneszerző kezdeményezésére alakult azzal a céllal, hogy aktuális zenei környezetbe helyezze William Shakespeare szonettjeit és dalait. A megnevezés egy monogramot takar, nyomtatásban megjelent szonettjeit Shakespeare Mr. W. H.-nak ajánlotta. A titokzatos személy kiléte –  akárcsak a szonettek tartalma – mindmáig viták tárgyát képezi, de az is biztos, hogy ebben a formációban a versek ugyancsak titokzatos és izgalmas zenei köntöst kaptak.

A szonettek témája: szerelem, szerelmi háromszög, szókimondó szexualitás és mindaz, ami ezzel jár; a szonettek anyaga a paradoxon, így tehát stílusuk is paradox. A reneszánsz emberének igen jó füle volt a szójátékokra, a szavak egymásra való visszhangoztatására, sőt olvasva is könnyedén észrevette az anagrammákat és a grafikus átfedéseket. A W. H. pedig megzenésíti és kivetíti a szonetteket, hogy a mai kor emberének fülét és szemét kápráztassa el. A két- és sokértelműség Shakespeare-nél a költőiség eleven eszköze, a pajzánság pedig nem tiltott, hanem egyenesen kívánatos, mint legfőbb teremtőerő – akárcsak a magyar reneszánsz virágénekekben vagy Balassi, Rimay és Gyöngyösi (és később még Csokonai) verseiben. A megzenésítés megeleveníti a szöveg asszociációs struktúráját és a versek nyelvi és retorikai működését.

A bécsi akadémia zeneszerzés-szaka felől érkező, a klasszikus zenei formákat kiválóan ismerő Gryllus Samuhoz, a jazz mellett a beatet, a rockabillyt, pszichobillyt behozó G. Szabó Hunorhoz a popot, az afrot, a hiphop-ot, a slam-et mélyről, belülről érző Sena Dagadu ösztönös, született zsenialitása, s a műfaji határokat feszegető Márkos csellójátékának intenzív jelenléte társul. Olyan absztrakt, kifejezetten egyedi hangzást hozva létre, melyben zenetörténeti utalások sora keveredik a kortárs improvizatív zene, a free jazz, a hiphop, a klangfarbe music és a spoken world effektjeivel.

Sena Dagadu – ének
Márkos Albert – cselló
Gryllus Samu – basszusgitár
G.Szabó Hunor – dob