Az irodalomnál fontosabb az élet

Oravecz Imre szerint az irodalomnál lényegesen fontosabb az élet, és tulajdonképpen bármilyen hely, ahol az ember megfordul, hazájává válhat. Ebben a felfogásban a szülőföldet nem lehet elveszíteni, csak elvinni magunkkal.

Oravecz Imre írásgyakorlatából az otthonosság érzete árad. Realista történetvezetései szülőfaluját, Szajlát, és az itt élő egyszerű parasztokat mutatja be. Kezdetben a szerző nem hagyományos prózát írt, azonban az emigráció, a szülőföldtől való távolság ráébresztette arra, hogy valójában a magyar realista hagyományok állnak hozzá a legközelebb. Mára már visszaköltözött Szajlára, ahol csend van, udvar, kert és háziállatok, egy tradicionális létezési forma lehetősége. Annak ellenére, hogy követi a Tamási Áron, Csáth Géza és Gárdonyi Géza által megteremtett eszközöket, a parasztokról nem a hagyományos, megszokott módon számol be, hanem beleszövi személyes élményeit, egyedi hangvételét.

Oravecz Imre számára a hagyomány az értékrendet, a paraszti gondolkodást jelenti. Ez a hagyomány pedig eltűnőben van. Néhány évtizeddel ezelőtt a parasztság körében még voltak válaszok, még erős volt a hit, ma már egyre kevesebb ember tud bizalmasan fordulni az élete, a sorsa felé. A szerző szerint nem szabad ezeket a nehézségeket eltitkolni, nem kell elhallgatnunk, hogy ez az osztály, a paraszti közösségek eltűntek a mai Magyarország területéről.

Az Egy hegy megy Oravecz Imre egyik legszimbolikusabb tárcája, ami jellemzi és demonstrálja a teljes munkásságát. A rövid próza azt a történetet mutatja be, ahogy az Oravecz szülőfaluja mellett a hegyet kibányásszák, elhordják a köveket, legyűrik a masszív, szilárd, rendíthetetlen természetet.

Oravecz Imre szerint az irodalomnál lényegesen fontosabb az élet, és tulajdonképpen bármilyen hely, ahol az ember megfordul, hazájává válhat. Ebben a felfogásban a szülőföldet nem lehet elveszíteni, csak elvinni magunkkal. Több művében is ezzel a témakörrel foglalkozik. Az Ondrok gödre és a Kaliforniai fürj is a magyarok kivándorlásának történetét rögzíti, a nyomorról, a munka bizonytalanságáról, a rettenetről szól.

A közönségtalálkozón Oravecz Imre szelíden beszél élettörténeteiről, munkásságáról, odaadóan olvassa fel eddig még nem publikált regényének egyik részletét. Életéhez tartozik az irodalom, az alkotás, a falu, amelyben született, és azok a városok, amelyekben megfordult, amelyekhez hosszabb-rövidebb ideig tartozott. Rengeteg élettapasztalat árad belőle, kijelenti: „az életet óvni kell”.

László Beáta Lídia