Tóth Krisztina

december 12., szombat, 19.00, Bod Péter Megyei Könyvtár, Gábor Áron Terem

Tóth Krisztina 1967. december 5-én született Budapesten. Nemzetközileg elismert, József Attila- és Artisjus-díjas, a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával kitüntetett költő, író és műfordító. A Képzőművészeti Szakközépiskolában szobrász szakon érettségizett, később az ELTE bölcsészkarán, magyar-történelem szakon szerzett tanári diplomát.

Mesterien kombinálja mind verseiben, mind prózáiban az áradó, sajátos érzékenységet a naturalista közvetlenségű ábrázolásmóddal, a hiteles, külső nézőpontot a figyelmes, benső szemléletmóddal, miközben reális párbeszédet folytat az irodalmi hagyománnyal, eredeti, friss koncepcióban. Tóth Krisztina érzékenyen nyúl minden történethez, figyelemmel ragadja meg a világ legapróbb mozzanatait. Írásai az állandóság és folytonosság, az emlékek és a jelen pillanat, tettek és cselekvésképtelenség örökös feszültségétől organikus egésszé válnak. Az emlékezés, a megélt pillanat kettősége az, ami az egyént egy lebegő állapotban, és ugyanakkor a realitásban tartja.

Tóth Krisztina elmondása szerint “bennem is megvan ez a türelmetlenség, és persze a félelem is, hogy mi van, ha nem jut eszembe több vers, ha egyszerűen elmúlik… Mert ez máshogy van, mint a prózánál, ez olyan kivárásos dolog. A prózaírásban gyűjtés után, ha megérintett valami, ha bejött egy sztori, vagy akár csak egy indító mondat, ami lökést ad, el lehet kezdeni gyúrni az alapanyagot. A versnél jobban ki van szolgáltatva az ember a kivárásnak és az ülepítésnek, nem mindig rajta múlik, hogy összeáll-e valami. Fontosabb az időbefektetés, türelmet igényel, hogy összeálljon valami. Nekem mély meggyőződésem, hogy egy generált versen átüt az, hogy nincs belső lendület. Most nem a sikerültségről beszélek, nagyon jól össze lehet hozni úgy szövegeket, hogy nem tüzesíti át őket valami szöveg alatti indulat. (…) Amikor összeáll valami, ahhoz fogható öröm – nekem – nincs a világon, ennél nagyobb elégedettséget nem nagyon tudok érezni. Ez túl van az ember civil életén és azokon az örömökön, ilyenkor valahogy „helyreáll a világrend”, megszűnik egy pár pillanatra a kettős figyelem. Máskor állandóan forog ez a kettős giroszkóp. Lehet, hogy kívülről nem látszik, de ez tulajdonképpen fizikailag is fárasztó. Mármint ez a kettős jelenlét, hogy figyeled a világot, és közben magadat és a helyzeteket is kívülről.”

Sepsiszentgyörgyön Tóth Krisztinával most először kerül sor író-olvasó találkozóra. A szerző hivatalos weboldala: http://www.tothkrisztina.hu/blog/language/hu/