JEL SZÍNHÁZ–NAGY JÓZSEF: WOYZECK
„Egy tragikus, mégis humorral feldolgozott történet, vagy még inkább groteszk képek egymásutánisága. Nagy József számára a drámai szituáció az elsődleges, a formai kutatás csak azután jön, noha a kontakt-tánc, a japán butoh, a pantomim, s más különleges technikán „edződött” társulat formai szempontból sem épp utolsó. Aki ráérez az előadás különös, fanyar humorára, remekül fog szórakozni, s közben észrevétlenül elgondolkodik az emberi kiszolgáltatottságról.” (Jean-Christophe Bailly)
A JEL Színház előadásában Georg Büchner világhírű töredékes szövegei képekké, képek folyamatává, akciókká alakulnak. 1994 márciusában mutatták be először a Theatre National de Bretagne-ban, Rennes-ben, Franciaországban. Az elmúlt húsz évben több mint ötszázszor játszották világszerte.
Rendező-koreográfus: Nagy József
Előadók: Bicskei István, Döbrei Dénes, Francia Gyula, Gemza Péter, Nagypál Gábor, Nagy József, Varga Henrietta
A Woyzeck valós eseményen alapul: 1821-ben, Lipcsében, Johann Christian Woyzeck borbély több késszúrással megölte barátnőjét – a korabeli közvéleményt évekig lázban tartotta a latolgatás, beszámítható-e vajon Woyzeck. Georg Büchner (1813-1837) mindössze három drámát írt élete 23 éve alatt. Ezek közül utolsó a Woyzeck, amelyen haláláig dolgozott, de már nem volt ideje véglegesíteni a dráma szerkezetét. A szöveget először 1879-ben adták ki, ám viszonylag csekély visszhangot kiváltva. A darab iránt komolyabb érdeklődés csak az első világháború idején, az annak hatására fellobbanó művészeti élénkülés hatására támadt; akkor méltányolták először eredetiségét, sajátos, félelmetes, és teljesen egyedi nyelvi világát, szinte filmszerű jelenetezési technikáját, és a szereplők átütő, lemeztelenített ábrázolását. A különös, látomásos szöveg a modern dráma élvonalába emeli a Woyzecket. A címszereplő a szakadatlanul megalázott kisember, mindenki megveti, ő kénytelen mindenkit gyűlölni, és a körülmények adta felindulásában azt az egyetlent öli meg, aki szereti, és akit szeret: a feleségét. Olyan primitív, hogy el se tudja magyarázni, miért is követte el a tettét.
A vajdasági Magyarkanizsán született Nagy József „Szkipe”, nemzetközileg ismert nevén Josef Nadj világhírű táncművész és koreográfus. 1986-ban alapította meg Párizsban a ma már világhírű Jel Színházat, 1987-ben mutatta be első önálló rendezését a Pekingi kacsát, amellyel egy csapásra felkeltette a világ érdeklődését. Előadásai a játék, a tánc és a színház határvonalán mozognak, de koreográfiáit leginkább a Pina Bausch nevével fémjelzett táncszínházként tartják számon. 1995-től az Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ vezetője, melyet méltán tartanak a mai kortárs színházak egyik legkiválóbbjának. Nagy József elnyerte az Európai Színházak Szövetségének (Premio Europeo per il Teatro Taormina) Taormina nevű Európa-nagydíját. Ezt a díjat olyan huszadik századi színházi alkotók kapták eddig, mint Peter Brook, Ariane Mnouchkine, George Stehler vagy Heiner Müller. Hagyományosan két kategóriában, az életműért és az aktív művészek közt osztják ezt a díjat, Nagy József az aktív művészek kategóriájának 2001. évi kitüntetettje volt. 2012 szeptemberétől pedig a budapesti Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója. Tavaly ősszel Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa volt a helyszíne a világhírű Jel Színház ősbemutatójának, a Wilhelm-dalok című előadást Tolnai Ottó azonos című kötetében megjelenő versei alapján Nagy József rendezte.