Erdély határai az irodalomban

VAR_8821 pulzart 2015_vida gabor konyvbemutato_vargyasiAz önmeghatározás vélhetőleg egyben a korlátok felállítását is jelenti. Amikor azt mondjuk, hogy romániai és magyar, egyfajta szűrőt állítunk magunk el. A mozgástér korábban más volt, a kilencvenes évek elején bármit lehetett, amit az ember létrehozott magának. Vida Gábor az erdélyi magyar irodalom korlátairól és arról beszélt, hogy miért is nem szereti a saját alkotói folyamatát a közönség elé tárni. •••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail

ARIFA

Dobre Lehel_Arifa-2561Bár gyakran tűnik úgy, hogy a különböző kultúrájú, hátterű emberek nem tudnak egymással békében élni, a zene egyetemes nyelvezete az, ami közös harmóniát teremthet. •••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail

„Én vagyok aKi vagyok én?”

Badora_fotoHenningJanos-06090Barta Dóra társulata a PulzArt3-on.

Barta Dóra és Kun Attila koreográfiái, igényes és minőségi mozgáskultúrával rendelkező csapat egy előadásban, Bartók és Kodály szellemiségét, barátságát megidézve, önazonosságról beszélve. Tapintható a Badora társulat előadóereje. Lüktet. Az első koreográfia ideje alatt már egyértelművé vált, hogy örömben lehet részünk, ha kikapcsoljuk racionális elemzői hozzáállásunkat. Van valami könnyű és megmagyarázhatatlan tisztasága ennek a táncszínházi alkotásnak, még akkor is, ha szürreális képzettársításai, szubtilis és több rétegben megalkotott témái nem egyértelműek. Nem is törekszik a produkció az egyirányú szerkesztésre. Szép, komoly, letisztult mozgásvilága van, magas technikai tudással és belső energiával előadott költői univerzum – igaz érzelmi töltettel megidézett témákat érzékelünk a színpadról. Művészet és önazonosság, egyéniség és közösség, és egy kis párosság is. •••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail

In memoriam Szabados György

VAR_8733 pulzart 2015_grencso kollektiva koncert_vargyasiA kódolt nyelv által időtlenné es egyetemessé válik a fájdalom.

Szabad–Szabados–Szabad zene elnevezésű programsorozatra a pulzArt3 fesztivál harmadik napján, szombaton került sor: filmvetítéssel, beszélgetéssel, koncerttel emlékeztünk vissza Szabados György zeneszerző, zongoraművész munkásságára.
•••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail

A túlvilág ajtai

SzerbNSzin-Ivan Iljics halala_fotoHenningJanos-05525Talán nem is annyira az előadáshoz magához, hanem a Szerb Nemzeti Színházhoz kötődik az érzés: sugárzó szeretet, irántunk a közönségben elvegyülő, a színpadról tekintve alighanem arctalan nézők iránt. Nem érhető tetten a pontos pillanat, amikor szívükbe fogadnak, de ez már a második Tomi Janezic előadás, amely után azon töprengek, hogy színészként hányszor tudja valaki a lelkét ilyen őszinte önzetlenséggel kitárni.
Igen, tény, hogy a rendező terapeuta. Az is tény, hogy az emberi lélek működésének szövevényeit boncolgatja – már amennyiben az előadást lehet boncolásként értelmezni. Janezic viszont koránt sem az egyetlen rendező, akit ezek a dolgok foglalkoztatnak, viszont az előadás végén, olyan békét hagy maga mögött, ami egyénivé teszi. •••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail

Ünnepelni az életet

SzerbNSzin-Ivan Iljics halala_fotoHenningJanos-05551Tomi Janežič a Szerb Nemzeti Színházban rendezett Ivan Iljics halála című előadása a pulzArt3 egyik legfontosabb programja, amely ténylegesen próbára tette közönségét. Annak ellenére, hogy nagyon lényeges a produkcióban a gondolat, a probléma, a rendező mégis az érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Éppen ezért mintegy lehetetlen vállalkozásnak bizonyul kritikai, objektív szemszögből közelíteni az előadáshoz: a közönség egy részét olyan mélyen megérinti a felolvasás, a visszafogott játék, hogy felszámolódik minden külsőség, és csak a színészek tekintete, a könnyes szemek maradnak, a közönség másik része viszont olyannyira eltartja magától a halálhoz kapcsolódó érzelmeit, hogy mindössze egy eseménytelen, kínosan hosszú produkcióvá redukálódik számára a színházi performansz. •••»

FacebookTwitterGoogle+PinterestEmail
www.sepsi.ro

All Rights Reserved * Minden jog fenntartva * Toate drepturile rezervate (c) 2013-2014